Stardust: sikeres üstökösrandevú

Az európai és amerikai marskutató szondák "inváziója" közötti pár napban egy másik, történelmi jelentőségű küldetés is csúcspontjához érkezett: a Stardust űrszonda január 2-án berepült egy üstökös kómájába és anyagmintát vett belőle, hogy 2006-ban visszahozza a Földre.

A Stardust január 2-i menetrendjéről az Űrvilág adott összefoglalót (időpontok közép-európai időben).

14.49: A fedélzeti számítógép "megközelítési" programjának indítása

15.19: Az üstökös- és csillagközi-por analizáló eszközök konfigurálása

18.19: A navigációs-kamera felvételt készít a magról

19.19: A navigációs-kamera felvételt készít a magról

20.04: A por-fluxust mérő eszköz bekapcsolása

20.12: Az adatok küldése leáll, a szonda csak vivőjelet sugároz

20.13: Az utolsó forgatási manőver, a szonda “befogási” pozícióba áll

20.19: A Stardust és a Wild-2 közötti legkisebb távolság

A tervek szerint a mindössze 4,8 méter legnagyobb kiterjedésű Stardust január 2-án, közép-európai idő szerint 20 óra után mintegy 250 km-re száguld el az üstökös magjától. Miközben az 5,4 km átmérőjű üstökös, és a parányi űrszonda közötti relatív sebességkülönbség közel 21 960 km/h lesz, a Stardust kihajtott (teniszütőre emlékeztető és aerogéllel "bélelt") befogóberendezésébe becsapódnak az üstököst körülvevő por és gázburok anyagdarabkái.

20.25: A szonda ismételt forgatása azért, hogy legkevésbé érzékeny részét mutassa az üstökösnek

20.26: A szonda megkezdi az adatok küldését

20.27: A navigációs-kamera elkészíti az utolsó képet

20.29: A navigációs-kamerát kikapcsolják

20.36: Megkezdődik a képek és a por-fluxus adatok Földre küldése

A találkozó eredményeiről január 3-án számolunk be rovatunkban.