Titokzatos pályamódosító erő<br/>

A távoli égitestek felderítésére induló mesterséges égitestek sok esetben használják egyes bolygók - néha maga a Föld - gravitációs lendítő erejét. Üzemanyagot lehet megtakarítani, ha az úgynevezett hintamanőver segítségével lódítanak egyet az amúgy is sebesen száguldó űrszondákon. Az elmúlt évtizedben a repülésirányítók arra figyeltek fel, hogy a Föld mellett elrepülve erőt gyűjtő szondák az előre kiszámítottnál valamivel nagyobb sebességtöbbletre tesznek szert. A jelenség annál is meglepőbb, mert úgy tűnt, hogy a gravitáció a legpontosabban ismert fizikai jelenségek közé tartozik. A szakemberek eddig már három űrszonda esetében figyelték meg a titokzatos hatást.

A vártnál nagyobb sebességnövekedést először 1990-ben vették észre, amikor a Jupiter felé tartó Galileo űrszonda repült el a Föld mellett. Hasonló jelenséget tapasztaltak, amikor az Eros kisbolygó felé útnak indított és időközben szerencsésen megérkezett NEAR űrszonda 1998 januárjában, majd a Szaturnusz felé repülő Cassini szonda 1999 augusztusában használta ki a Föld gravitációs lendítő erejét. A Galileo 1992 decemberében másodszor is megközelítette a Földet, akkor azonban túlságosan közel került bolygónkhoz, ezért az adatok a rejtélyes jelenség vizsgálata szempontjából kiértékelhetetlenek voltak.

A 10 éve ismert jelenség most azért került ismét a szakemberek érdeklődésének középpontjába, mert a Stardust űrszonda (amelynek feladata, hogy pormintát gyűjtsön egy üstökös kómájából) 2001 januárjában hajt végre hintamanővert a Föld mellett. John Anderson, a JPL (Sugárhajtás Laboratóriuma, Pasadena, Kalifornia) főmunkatársa a SPACE.com kérdésére válaszolva elmondta, hogy a Stardust sebességváltozását rádiójelei Doppler-eltolódása alapján a Távoli Világűr Hálózat óriás rádiótávcsöveivel fogják meghatározni. Az a céljuk, hogy minél pontosabban meghatározzák a három korábbi űrszonda esetén kimutatott extra sebességnövekedés nagyságát. Anderson ígérete szerint a január közepi hintamanőver után négyfős kutatócsoportjával legkésőbb február közepére elvégzi a Doppler-mérések pontos elemzését.

Az 1999 februárjában indított Stardust 2001. január 15-én repül el a Föld mellett, mégpedig mintegy 6000 kilométerrel Afrika fölött. A szonda 2004-ben éri el úticélját, a Wild-2 üstököst, majd 2006-ban érkezik vissza a begyűjtött pormintával.

A rejtélyes sebességtöbblet eredetét illetően a kutatók meglehetősen tanácstalanok. Arra gyanakodnak, hogy valamilyen, a hintamanőverben szerepet játszó tényezőt a számítások során nem vettek figyelembe. Legizgalmasabb lehetőségként azonban az az ötlet is felmerült, hogy esetleg a gravitációs kölcsönhatás egy új, eddig ismeretlen összetevőjére sikerülhet rábukkanni. Anderson egyelőre nem zárja ki sem ezt a lehetőséget, sem pedig valamilyen más, ugyancsak mindeddig ismeretlen fizikai jelenség létezését sem. Vannak azonban sokkal prózaibb magyarázatok is, nem zárható ki például valamilyen szisztematikus navigációs hiba fellépése sem. Mások elképzelése szerint a Föld mágneses terén keresztülszáguldó űrszonda esetleg elektrosztatikusan feltöltődik, így a töltés és a földi gravitációs tér kölcsönhatása okozhatja az anomáliát. Anderson azt sem tartja kizártnak, hogy a tér szerkezetét, valamint az erős és gyenge magerőket és a gravitációt egységes elméletbe foglaló húrelmélet egyik következménye lehet a különös hatás. Legfontosabb feladatának mindenesetre annak kimutatását tekinti, hogy valóban létezik a jelenség és fellép a Stardust szonda esetében is. Ezután lehet hozzáfogni a mérési adatok értelmezéséhez és a lehetséges magyarázat kereséséhez.

Both Előd
Magyar Űrkutatási Iroda

Ajánló: