Szeizmológusok oldották meg a Kurszk atom-tengeralattjáró tragédiájának rejtélyét<br/>

Amerikai törvényszéki szeizmológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a Kurszk elsüllyedését és a legénység elvesztését nem ütközés vagy becsapódás, hanem nagy erejű robbanások okozták.

A Kurszk nevű orosz tengeralattjárót 2000. augusztus 12-én elsüllyesztő robbanások lökéshullámokat gerjesztettek. Ezeket a Balti-tenger térségében és azon kívül elhelyezkedő szeizmikus állomások regisztrálták. Törvényszéki szeizmológusok most felhasználták az adatokat, hogy rekonstruálhassák a katasztrófát. Keith D. Koper és Terry C. Wallace az Arizonai Egyetemről, valamint Steven R. Taylor és Hans E. Hartse a Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumból minderről cikket írtak az Amerikai Geofizikai Unió Eos című hetilapjának 2001. január 23-i számába. A kutatók a szeizmogramok vizsgálatából arra a következtetésre jutottak, hogy a Kurszk elsüllyedését és a legénység elvesztését nem becsapódásos eredetű robbanás okozta.

A szerzők rámutatnak arra, hogy a víz alatti robbantások és robbanások rendkívül hatékony szeizmikus jelforrások. Az efféle szeizmikus jeleket már régóta (például egy szovjet tengeralattjáró 1989-es elsüllyedése kapcsán is) vizsgálják. Megállapították, hogy a Kurszk tengeralattjáró szeizmikus adatai rendelkeznek a víz alatti robbantásokra jellemző egyedi vonásokkal. Mindez erős érv amellett, hogy a Kurszk - amint a szerzők írják - nem ütközés vagy másfajta becsapódás következtében süllyedt el.

A szeizmikus állomások a Kurszk katasztrófájának idejében és helyén két robbanást figyeltek meg. Az első 250-szer kisebb volt a másodiknál, és a két esemény között 135 másodperc telt el. Az elsőt csak néhány közeli állomás érzékelte, míg a második (amelyben kb. 5 tonnányi TNT energia szabadult fel) még 5000 km-re is megfigyelhető volt.

Koper és kollégái szerint a Barents-tengernek ez a része nagyon kis földrengés-aktivitású, úgyhogy nagyon valószínűtlen az a feltételezés, hogy mindezeket a hullámokat földrengés okozta volna. Gondos analízisükben azt is vizsgálták, hogy a második esemény egyetlen nagy robbanásból vagy néhány egyidejű kisebb robbanásból, valamint a tengeralattjáró tengerfenékre csapódásából állt-e.

A legcáfolhatatlanabb szeizmikus bizonyíték, hogy az esemény nagy robbanásból származik, az ún. "buboréklöket" észlelése volt. Ez a löket a robbanáskor felszabadult és felfelé emelkedő forró gázbuborék rezgéséből származik. A víz alatti robbanás által létrehozott és a szeizmikus állomások által regisztrált jelek spektrális alakvizsgálata meggyőzően bizonyítja, hogy a második robbanás egyetlen nagy esemény volt, nem pedig néhány kisebb esemény sorozata.

A robbanás méretét elég jól meg lehet határozni, köszönhetően egy, a Holt-tengeren 1999 novemberében izraeliek által végrehajtott hitelesítő tesztsorozatnak. Az izraeli robbantások közül a legnagyobb a Kurszkhoz hasonló szeizmikus jelleget produkált. A német szeizmológiai hálózat - amely a Holt-tengertől és a Barents-tengertől nagyjából azonos távolságban helyezkedik el - mindkettőt érzékelte.

A szeizmikus adatokat más megbízható információk mellé téve a szerzők még teljesebb magyarázatot adnak, mintha egyedül csak szeizmikus adatokra támaszkodnának.

Úgy gondolják, hogy az első robbanáskor a Kurszk a felszín közelében tartózkodott, mivel a filmfelvétel a tengerfenéken a periszkópot felállított helyzetben mutatja. Az is biztos, hogy közvetlenül az első robbanás előtt rádión tűzparancsengedélyt kértek. Ez az első robbanás 250 kg-nyi robbanóanyaggal, azaz egy modern torpedó-robbanófejjel volt ekvivalens. A kutatók arra a következtetésre jutnak, hogy a torpedó nem robbant fel, esetleg túl korán robbant, és hogy a tengeralattjáró nyelte el az energia legnagyobb részét.

Ami a második szeizmikus jelet illeti, a szerzők azt állítják, hogy ez nem a tengerfenékkel való ütközésből származik, ugyanis a Kurszknak 80-100 méterre sokkal gyorsabban kell lesüllyednie, mint amit a szeizmikus jelek között eltelt 135 másodperc mutat. Szerintük az első robbanást követően a hajó valószínűleg még egy kis ideig fennmaradt, vagy pedig az történt, hogy a robbanás a tengerfenéken következett be, de csak azt követően, hogy a tűz már más fedélzeti fegyvereket is elért. A fő esemény körülbelül négy-nyolc SS-N-19 torpedórakéta robbanóerejének (a Kurszk ilyeneket szállított) vagy pedig egy hagyományos robbanófejjel felszerelt nagy hatótávolságú irányított lövedék robbanóerejének felel meg.

A szerzők szerint a szeizmikus adatok nyilvános forrásokból: a világ mintegy 16 ezer állomásáról származnak. Elérhetőségük lehetővé teszi a törvényszéki szeizmológusok számára, hogy terrorbombázás, gázvezeték-robbantás és robbanóanyag-gyártó üzemek felrobbanásakor segítséget nyújthassanak ügyészi szervezeteknek.

Forrás: Amerikai Geofizikai Unió (2001. január 23-i jelentés); a fordítás a Nyugat-Magyarországi Egyetem Földtudományi Intézetében készült.

(Természet Világa)

Ajánló:

Az [origo] összefoglalója a Kurszk tragédiájáról.

Korábban:

2000. szeptember 1. A Kurszk katasztrófáját elemző írások sokféle műszaki háttérismerettel is szolgáltak a hajók felépítéséről, feladatairól. Véletlenül, a katasztrófáról még mit sem tudva, a Space News amerikai hetilap is a tengeralattjárókkal foglalkozott augusztus 28-ai, de már egy héttel korábban olvasható számában. Az amerikai katonai vezetés új kutatási, műszaki fejlesztési feladatokat fogalmazott meg.