Fenyegető vírusok

Ebola, Marburg, AIDS, SARS, hepatitis, madárinfluenza. Az utóbbi időben egyre több áldozatot szednek ezek a betegségek, járványok. Összeállításunkból megtudhatja, melyik betegséget milyen kórokozó okozza, mikor jelent meg először és hol terjedt el a leginkább a világban. Kiderül az is, melyek a leghatásosabb védekezési módok ellenük és mely kórokozók jelentenek fenyegetést az egész világra.

Ide olyan betegségeket, járványokat soroltunk, amelyeknek a közelmúltban tomboltak, vagy jelenleg is pusztítanak, és közös jellemzőjük, hogy nem kötődnek egy-egy földrajzi helyhez, hanem világszerte elterjedtek. Közülük a legpusztítóbb az AIDS és a hepatitis, a SARS - noha világméretű pánikot keltett - nagyságrendekkel kevesebb emberéletet követelt, mint az előbbi kettő. A SARS esetében új betegségről van szó, és ebben az a veszélyes, hogy nem tudni, elterjed-e az egész világon.

SARS

Már a járvány évében, 2003-ban sikerült azonosítani a betegség kórokozóját, egy ún. koronavírust. A munka példátlan nemzetközi összefogással zajlott, amelyben tíz ország 13 laboratóriuma vett részt. Szakértők szerint a SARS-vírus a közönséges meghűléses betegségeket okozó kórokozók egy szélsőségesen elfajult változata.

A leghatékonyabb kezelési mód egyelőre nem ismeretes: már számos gyógyszert (antibiotikumokat, antivirális szereket, szteroidokat), illetve ezek kombinációját próbálták ki, de végleges megoldás még nem született. A WHO első adatai a halálozást 5%-ra becsülték, de az első, statisztikailag értelmezhető számú, 1425 eset alapján készült tanulmány ennél jóval magasabb, 20%-os elhalálozási arányt mutatott ki. Az idősebbek számára a SARS nagyobb veszélyeket hordoz: a hatvan év fölöttiek körében az elhalálozási arány meghaladja a 40%-ot, míg az ennél fiatalabbak esetében 13%.

Az új gyógyszerek és gyógyszerkombinációk kutatása mellett a világ számos laboratóriumában próbálkoznak a védőoltás előállításával. 2004-ben több ígéretes vakcinajelöltről jelentek meg beszámolók, amelyek közül egyet 2004-ben Kínában, 2005 elején pedig az Egyesült Államokban már emberi próbákra is engedélyeztek. Ezekről egyelőre nincsenek adatok.

A járvány

Első megjelenési ideje: 2002 novembere

Megjelenésének helye, körülményei: Kína, Guangdong tartomány, Fosan. A kínai hatóságok titokban tartották a kórokozó létét, még akkor is, amikor Pekingben is felütötte fejét a járvány, és egészen 2003 áprilisig nem voltak hajlandóak együttműködni a nemzetközi járványügyi szakemberekkel.

Elterjedésének mértéke: Öt kontinens 30 országába jutott el a kórokozó, a legtöbb fertőzöttet Kínában, Hongkongban és a kanadai Torontóban regisztrálták, de Tajvant és Szingapúrt is érzékenyen érintette a betegség.

Terjedésének módja: cseppfertőzéssel, gyorsan terjedt országról országra, kontinensről kontinensre, főképp a légi utasok szervezetében. A gyors terjedésnek másik fő oka volt, hogy a kínai hatóságok nem tettek közzé idejében pontos információkat a betegség ismérveiről.

A járvány vége: 2003

Áldozatok száma: 774

AIDS (HIV)

Első megjelenési ideje: 1959-ben regisztrálták először a fertőzés okozta tüneteket, de betegségként csak 1981-ben azonosították, vírusát (HIV) pedig 1983-ban fedezték fel.

Megjelenésének helye, körülményei: nem tisztázottak, feltételezések szerint Középnyugat-Afrikában "ugrott át" a kórokozó csimpánzokról vagy más majmokról az emberre, valamikor az 1930-as években, harapás vagy fertőzött élelem útján. A térségben ugyanis bevett szokás a majmok vadászata és élelemként való elfogyasztása.

A HIV- (humán immundeficiencia vírus) fertőzöttek, és az általa okozott AIDS- (szerzett immunhiányos szindróma) betegek száma folyamatosan emelkedik a világon. 2004 végén a Földön csaknem 40 millió HIV-fertőzött élt. 2004-ben 4,9 millió ember, köztük 640 000 tizenöt éven aluli gyermek fertőződött meg a vírussal. A legújabb, egyre erőteljesebb járványgóc közvetlen közelünkben, a Szovjetunió utódállamaiban alakult ki.

A HIV-járvány elvileg két módon fékezhető le, illetve állítható meg. Minthogy a HIV-fertőzés elsősorban szexuális úton (a múlt évben minden 100 új HIV-fertőzött közül 95 ilyen módon fertőződött meg) vagy intravénás kábítószerezés útján terjed, a biztonságos szexszel, illetve az intravénás kábítószerezés vagy legalább a tűk és fecskendők közös használatának elkerülésével az új HIV-fertőzések száma jelentős mértékben csökkenthető lenne. A való élet tényei azonban azt mutatják, hogy ezek a módszerek (bár igen értékes fegyverei a HIV-járvány elleni küzdelemnek) egymagukban nem lesznek elegendőek. Így tehát - mint eddig is sok fertőző betegség esetében - csak az immunológia segíthet. Elvileg mindenki - a szakértőktől a politikusokig - egyetért abban, hogy hatékony védőoltással a HIV további terjedését meg lehetne lassítani vagy akár meg is lehetne akadályozni. Arról azonban, hogy ez lehetséges-e, nagyon megoszlanak a vélemények.

Sajnos a HIV-vakcináció históriája egyelőre a kudarcok története. Eddig két oltóanyagot próbáltak ki tömegesen (több ezer emberen), az Egyesült Államokban, illetve Thaiföldön. Sajnos mindkét vakcina hatástalannak bizonyult: ugyanannyian fertőződtek meg az oltóanyaggal, mint a placebóval oltottak közül. Ezért változtatni kell: új típusú vakcinákra és az oltóanyagok hatásosságának új módszerekkel való mérésére van szükség.

Reményt adhatnak azon esetek, melyekben bebizonyosodott, hogy bizonyos emberek védetté válhatnak a HIV-fertőzéssel szemben. Példák erre egyes HIV-fertőzött anyák nem-fertőzötten született gyermekei, HIV-fertőzött férfiakkal vagy nőkkel rendszeresen nemi életet élő és mégsem fertőződött partnerek, HIV-fertőzött intravénás kábítószerezők kábítószerező, de nem fertőződött partnerei, HIV-vel szennyezett eszközzel balesetet szenvedett, de nem fertőződött egészségügyi dolgozók stb. Igen sok vizsgálat van folyamatban arra vonatkozóan, hogy megismerjük e védettség immunológiai alapjait. Ha ez sikerül, akkor tudni fogjuk, hogy milyen immunológiai reakcióval lehet mérni egy vakcina védőhatását. Amennyiben ez a remény valóra válik, a HIV-oltóanyag kutatásban ugyanolyan forradalmi fejlődés állhat be, mint amilyennek 10 évvel ezelőtt, a kombinált gyógyszeres kezelés bevezetésénél voltunk tanúi.

Hepatitis

A hepatitis C-vírus vér, vérkészítmények útján, valamint fertőzött vérrel szennyezett tűvel terjed. A vérkészítményeket ma már szigorúan ellenőrzik erre a vírusra is, továbbá az egyszer használatos eszközök elterjedése révén a kórházi fertőzések valószínűsége elenyészően kicsi. Az apró bőrsérüléseken bejutó, parányi mennyiségű vér is fertőzést tud okozni. Ezért fennáll a fertőzés veszélye tetoválás, akupunktúra, testékszer felhelyezése kapcsán is. Igen veszélyeztetettek az intravénás droghasználók.

Hepatitis C esetében a szexuális úton történő fertőződés valószínűsége - szemben a B-vírussal - elenyésző. A vírust hordozó anya sem veszélyezteti újszülöttjét, ilyen eredetű megbetegedést eddig nem észleltek.

A tetoválás, akupunktúra stb. kapcsán alapvető fontosságú a megfelelően fertőtlenített eszközök használata: ilyen szolgáltatás igénybevétele előtt győződjünk meg a körülményekről. Kerüljük a borotva, fogkefe, manikűrkészlet stb. közös használatát és az intravénás drogokat.

A hepatitisfertőzések a májrák szempontjából kockázati tényezőt jelentenek. A májrákok az esetek többségében (70-80%-ban) májzsugortól érintett, ún. cirrotikus májban alakulnak ki. Májzsugor viszont a máj krónikus károsodása és a károsodás kapcsán kialakuló krónikus gyulladás eredményeként jön létre. Ezt hosszan tartó krónikus alkoholizmus és/vagy májgyulladást (hepatitist) okozó vírusfertőzések, különösen a hepatitis B- és hepatitis C-vírus által történő fertőzések válthatják ki. Nálunk és a nyugati országokban a krónikus alkoholizmus következtében kialakuló májcirrózis a gyakoribb, de egyre nagyobb gondot kell fordítani a vírusfertőzések elleni védekezésre. A hepatitis B ellen már létezik védőoltás, a hepatitis C ellen sajnos még nem.

A krónikus hepatitis C általános terápiája az alfa-interferon-ribavirin kombináció. A C-vírus okozta végstádiumú májzsugorban felmerülhet a májátültetés. A transzplantációt követően a fertőzöttség nem szűnik meg, enyhe krónikus gyulladás alakulhat ki, mely az életkilátásokat azonban általában nem rontja. A virális gyógyszerek mellett májfunkciót támogató készítményeket, vitaminokat alkalmaznak.

Elterjedésének mértéke: világméretű, az össznépesség 3 százaléka (170 millió ember fertőzött), de egyes afrikai, közel-keleti, délkelet-ázsiai, és nyugat-csendes-óceáni országokban az átlagnál magasabb a fertőzöttek száma.