Új képek az Itokawa kisbolygóról

2005.09.14. 10:51

A japán Hayabusa-szonda újabb felvételeket készít az Itokawa kisbolygóról, miközben közeledett az aszteroida felé. A felvételek segítenek a tervezett mintavétel helyszíneinek kijelölésében.

A Hayabusa-űrszonda a sajtó nyilvánossága elől szinte "elrejtőzve", csendben hajtja végre küldetését, sikerrel véve az újabb akadályokat. Mint arról korábbi cikkünkben írtunk, az Itokawa program több szempontból is úttörő vállalkozás. Nem csak új technológiákat tesztel az űreszköz, hanem küldetése is egyedi: első alkalommal tervez anyagmintát hozni egy kisbolygó felszínéről.

A Hayabusa az elmúlt hetekben lassan, fokozatosan közelítette meg az aszteroidát. A szonda Nap körüli pályája majdnem pontosan megegyezett a kisbolygóéval, szeptember eleje óta 10 km/h sebességgel haladt felé. Relatív sebességét többször is módosították. Szeptember 7-én 350 km-re járt a kisbolygótól, és már csak 7 km/h-val közelített, majd 12-én magyar idő szerint hajnali 3 órakor a kémiai hajtóművel újabb fékezést hajtott végre. Ettől kezdve 20 km-re "várakozik" az Itokawatól.

A jelenlegi távolságban az Itokawara vonatkozó szökései sebesség néhány cm/s, eszerint azt mondhatjuk, hogy a szonda az Itokawa körül kering. Utóbbi azonban nem a hagyományos felfogás szerint értendő. A jelenlegi 20 km-es távolságban ugyanis rendkívül hosszú a keringési idő, és igen erős más égitestek, főleg a Nap gravitációs befolyása. A szonda pedig sebességének minimális változtatásával végleg elszakadhat az égitesttől.

A Hayabusa  sikeresen tesztelte lézeres távolságmérőjét, amely megerősítette a rádióhullámok alapján számolt, a kisbolygóhoz viszonyított mozgási adatokat. A kisbolygóról visszaverődő lézerimpulzusok beérkezési idejében tapasztalt változásokat már nem az űreszköz és az aszteroida egymáshoz viszonyított eltérő sebessége, hanem az Itokawa felszíni egyenetlenségei okozzák, amelyeket igen lassan pásztáz végig az érzékelő.

A legérdekesebb eredmények a fő képrögzítő kamerától, az AMICA detektortól származnak. A berendezés hét keskenyebb és egy szélesebb sávú szűrővel bír, ezek segítségével színképi adatokat is szerez, amiből a felszíni összetételre lehet következtetni. A kamera szeptember 3-án kezdte meg tesztidőszakát, és a közelítés során egyre részletesebb képeket közvetített. Ezeken jól látszik, hogy a felszín két terület-típusra osztható: a világosabb, egyenetlen vidékekre és a sötétebb, sima területekre. Bár kialakulásuk magyarázata még nem ismert, a világosabb részek feltehetőleg fiatalabb kiemelkedések. Ezekről a felszíni regolit-takaró lecsúszott, míg a sötétebb és simább részeken az idősebb, a kozmikus erózió által besötétített törmelék húzódik.

Forrás: JAXA

A közelítés során (szeptember 4., 7., 8., 9., 10.) készített felvételek (fotók: JAXA)

A felszínformák pontos magyarázatára még várni kell. A következő két hónapban tovább folytatják a megfigyelést a jelenlegi pozícióból, azaz 20 km-re a kisbolygótól. Ugyanakkor a közeli tervek között szerepel a "rárepülés" az égitestre, és a trükkös, leszállás nélkül végzett mintavétel is.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK