Nők a tudományban - tíz híres hölgy portréja

Általános vélekedés, hogy a nők hátrányt szenvednek a tudományos, főképp a természettudományos pályákon. Egy beszédes adat: a 186 orvosi Nobel-díjas között mindössze 7 nő található. Kiváló kutatónők vannak, akiket nem ismer a világ, és akiket sokak tapasztalatai szerint még ma is hátrányos megkülönböztetés ér. Összeállításunkban tíz tudós hölgyet mutatunk be az ókortól napjainkig. 

Margaret Mead (1901-1978) amerikai antropológus világhírnevét legalább annyira köszönhette szuggesztív egyéniségének és szókimondó természetének, mint tudományos eredményeinek. 1925-ben Szamoa-szigetén végzett terepmunkát, erről írt könyve bestseller lett. A Csendes-óceán szigetein tett 14 utazása során írásbeliség nélküli népeket tanulmányozott. Figyelte az emberek közti kapcsolatokat, beszédjüket és testbeszédjüket. Egyes szigeteken arra figyelt fel, hogy ott az asszonyok foglalkoznak az üzlettel, a férfiak pedig művészek. A fiúk és a lányok gyakran eltérő nevelést kaptak, más elvárásokat támasztottak velük szemben.A különféle társadalmakban változatos módon jelentek meg ezek a különbségek.

Arra bíztatta az embereket, hogy a társadalmi elvárásoktól függetlenül azzal foglalkozzanak, amihez tehetségük van. A Britannica Hungarica enciklopédia szerint "közéleti személyiségként sokféle kérdésben foglalt állást a női jogoktól a gyermeknevelésen és a nemi erkölcsön át a nukleáris fegyverek elterjedéséig, a rasszok közti viszonyokig, a kábítószer-fogyasztásig, a születésszabályozásig, a környezetszennyezésig és a harmadik világbeli éhezésig".

Mary Leakey (1913-1966), született Mary Nicol gyermekkorától tehetségesen rajzolt és érdekelte a régészet. Angliában részt vett egy kőkorszaki lelőhely ásatásában, remekül rajzolta le a kőeszközöket és a többi tárgyat, ezért egy régészeti könyv illusztrálására is felkérték. Ezt a könyvet látta meg 1933-ban Louis Leakey (1903-1972), az akkor már híres régész, és felkérte Maryt saját könyvének illusztrálására.

1936-ban házasodtak össze. A következő harminc évben Mary együtt dolgozott férjével a kenyai paleoantropológiai feltárásokon. 1948-ban ő találta meg az emberszabású majmok és az emberfélék egyik közös ősének koponyáját. Később egy korai előember koponyáját lelte meg, majd 3,5 millió éves, vulkáni hamuba kövült előember-lábnyomokat talált. Ezekből következtettek arra, hogy az előember már fölegyenesedve járt. Az általa talált szenzációs leletek tudományos vizsgálatát, az eredmények közzétételét férje végezte el. 1944-ben született fiuk, Richard Leakey folytatja szülei munkáját, az ő nevéhez is sok emberféle-lelet felfedezése fűződik.

Louis Leakey mellett dolgozott fiatalon Jane Goodall (1934-), de őt inkább az állatok viselkedése érdekelte. Tanzániában táborhelyet létesített a csimpánzok viselkedésének megfigyelésére. Évtizedeket töltött a csimpánzok tanulmányozásával, a közelükben élt a vadonban. 1965-ben úgy szerzett kivételesen doktori címet etológiából a Cambridge-i Egyetemen, hogy nem végzett egyetemet. Afrikába kerülése előtt 18 éves korától titkárnőként, filmes asszisztensként dolgozott. Megállapította, hogy a korábbi vélekedéstől eltérően a csimpánzok mindenevők, képesek szerszámokat készíteni és használni, társas viselkedésük magasan fejlett.

Friderike "Joy" Adamson (1910-1980) is szeretett rajzolni, festeni, elsősorban virágokat. Amikor Afrikában élt, húsz afrikai törzs tagjairól készített képeket. Harmadik férje, George Adamson a kenyai kormánynak dolgozott Afrikában. Egy alkalommal önvédelemből le kellett lőnie egy oroszlánt, három kölyök maradt utána. Kettőt állatkerteknek adtak, a harmadikat, a leggyengébbet Joy nevelte fel. A kölyökről írt könyve világsikert aratott. Joy a könyv hasznából alapítványt hozott létre annak érdekében, hogy a vadállatok élhessenek továbbra is szabadon. Egész életét az afrikai nagymacskák ismertetésének szentelte.

Rachel Carson (1907-1964) amerikai biológus számára 1962-ben megjelent Silent Spring (Néma tavasz) c. könyve hozta meg a világhírnevet. A könyv az egész világon felhívta a figyelmet a környezetszennyezés veszélyeire. Szerette a természetet, fiatalon felismerte a természeti környezet szépségét és jelentőségét. Biológiát és zoológiát tanult, sikeres könyvek sorát írta az óceánokról.

Felismerte, hogy a rovarirtószerek, növényvédőszerek betegségeket okozhatnak, elpusztíthatják a terményt. A mérgezett rovarokat fogyasztó többi állat is pusztul, a szerek megmérgezik a talajt és a vizet. Ezekből a felismerésekből született meg a peszticidek káros hatásait bemutató nagyhatású könyv, amely tettekre sarkallta az embereket.