Mi és miért történik a Szabadság híddal?

Néhány hete kezdődtek meg a Szabadság híd felújítási munkálatai. Az egyelőre csak részleges forgalomkorlátozás várhatóan augusztus 21-én válik teljes lezárássá, amikor a villamosközlekedést is megszüntetik. Budapest egyik legszebb hídjának teljes körű rekonstrukciója több mint egy évig tart, a tervek szerint 2008 októberében áll helyre újra a rend. Az [origo] Tudomány rovata annak járt utána, milyen műszaki szempontok indokolják a felújítást, és mi történik a híddal 112. életéve során.

A Szabadság híd, amely sokak szerint a világ egyik legszebb úgynevezett Gerber-féle csuklóshídja, a Gellért-hegy déli része és a Fővám tér között három nyílással hidalja át a Dunát. A középső nyílás 175 méter hosszú, ehhez kétoldalt 79,5 méteres parti nyílások kapcsolódnak. Az útpályák szegélyek közötti szélessége 10,7 méter, amelyhez mindkét oldalon járdák csatlakoznak, 20,1 méter szélesre növelve a szerkezetet.

A Szabadság híd két okból is különleges a budapesti Duna-hidak sorában, ami sajátságossá teszi a felújítási munkálatait is. Egyfelől a II. világháborús viszontagságok dacára nagy részek megmaradtak az eredeti szerkezetéből (a fővárosi hidak közül még a Margit híd szárnyhídja büszkélkedhet ezzel), másfelől a híd műemlék.

Háborús roncsanyagok a hídszerkezetben

Az akkor még Ferenc József nevét viselő hidat a millenniumi ünnepségek alkalmából, 1896. október 4-én adták át először a forgalomnak. A most 111 éves híd életében a következő nagy esemény 1945 januárjában történt, amikor a Gellért szállóban állomásozó német alakulat felrobbantotta. A pusztítás szerencsére nem sikerült tökéletesen, jórészt csak a pillérek közötti középső rész zuhant a Dunába. Ez volt az oka annak, hogy a főváros újjáépítése során a hidak közül ezt állították helyre elsőként. Az épen maradt parti nyílásokat meghagyták, a középső nyílás főtartóit újragyártották, és számos egyéb elemét más hidak roncsaiból (Erzsébet híd, Petőfi híd) egészítették ki. Az eredeti szerkezeteken a mai napig felfedezhetők repeszsérülések, lövésnyomok.

Az újjáépített hidat 1946. augusztus 20-án nyitották meg ismét, ekkor kapta a Szabadság híd nevet. Különféle karbantartási műveleteket ezt követően is végeztek rajta, de biztonsági állapotát csak 1985-ben vizsgálták meg először részletesen, amikor is anyagfáradási és korróziós károkat tártak fel. Kisebb riadalmat okozott, hogy a munkálatok során az egyik erősen elrozsdásodott rácsoszlop megroppant. A károsodott szerkezeti elemeket végül sikerült a forgalom hosszabb idejű leállítása nélkül megerősíteni, de továbbra is bizonytalanságot okozott az a kérdés, hogy valóban alkalmas-e a híd a nagy terheléssel járó villamosforgalom lebonyolítására. Így tíz év elteltével, 1996-ban ismét alul-felül beállványozták a hidat, és újabb alapos felmérés készült. Gondosan leltárba vették minden egyes hídelem geometriai adatait és állapotát, statikai számítások készültek, vizsgálták a villamosok által gerjesztett dinamikus igénybevétel nagyságát. Végül megállapították, hogy a híd teherbírása még egy ideig megfelelő ugyan, de a korróziós károk, az anyagfáradási problémák, a beépített háborús roncsanyagok bizonytalan tulajdonságai miatt hosszabb távon a híd teljes körű javítása szükséges. Ismét kisebb javításokat eszközöltek, a szélső hossztartók állapota miatt megszüntették az autóbuszforgalmat, és a villamosközlekedés létét is a szerkezeti elemek évente többszöri ellenőrzéséhez kötötték. A híd békésen üzemelt tovább, várta a megújulás lehetőségét, ami a metróépítéssel kapcsolatos forgalomzárral az idén jött el.

Szerkezeti beavatkozások

A munkálatok során az egyik legnagyobb művelet a pályaszerkezet, ezen belül a hossztartók átépítése lesz. A híd alapvető szerkezetét a két főtartó, az azok függőleges oszlopaihoz bekötött 51 rácsos kereszttartó és az ezek között elhelyezett 5 sor gerinclemezes hossztartó alkotja. Az útpálya fölé emelkedő két szélső hossztartó a szegély melletti folyamatos ázás miatt erősen elrozsdásodott, a középső három pedig a már említett roncsanyagokból épült, így ezeket teljes hosszukban kicserélik.

A vasbeton-pályalemez vizsgálatai feltárták, hogy a beton a szokásosnál jóval több vizet tartalmaz. A beszivárgott csapadék egyrészt károsítja a betonacélt, másrészt amikor télen megfagy, a térfogatának növekedése repeszti a betont, ezért a pályalemezt is átépítik. Hasonló a helyzet a gyalogjárdával, ahol repedéseket találtak. A 6-10 cm vastag vasbetonlemez túl vékony ahhoz, hogy a korszerű konstrukciós elvek szerint bevasalható legyen, ezért lebontják, és egy könnyebb acélszerkezet kerül a helyére. A járdák ilyen jellegű átépítését már más Duna-hidaknál (például Árpád híd) is elvégezték.

Annak idején, amikor a hidat tervezték, a korrózióvédelem szempontjai még nem merültek fel, így az összetett szelvények réseiben, a rácsozat hézagaiban számos kisebb-nagyobb rozsdás góc van. Ezeket meg kell szüntetni, így az alapos felülettisztítás után, mely a nehezen hozzáférhető zugok miatt a szokásosnál jóval nehezebb feladat, a híd teljes felületén nagy élettartamú bevonatot kap.

A híd legnagyobb terhelését a villamosforgalom adja. Jelenleg eléggé elavult, gumiba szorított vályús sínen futnak a járművek. Érezni is az utazás közben, hogy "kicsit üt, kicsit ráz", de mindez remélhetőleg megváltozik, mert a pályatestet ennél jóval korszerűbb, kisebb dinamikus hatást okozó, rugalmas ágyazatban elhelyezett sínre cserélik.

A nagyszabású javítások mellett most más, régen beütemezett műveletre is lehetőség nyílik. Végrehajtják például a hídon áthaladó, a pesti oldalon a Kiskörút irányából érkező és a budai oldalon a Gellért hegyi tárolóba tartó négy nagynyomású víznyomócső felújítását is.

Műemléki rekonstrukció

Mivel a híd műemlék (a budapesti Duna-hidak sorában a Margit híddal és Lánchíddal egyetemben), igyekeznek mindent az eredeti állapotában visszaállítani. Újrafestik, és színe változatlanul zöld marad. Pótolják a lehullott, tönkrement díszeket. A híd szélső nyílásait még mindig az eredeti díszes korlátok övezik, de a középső részen a háború után csak egyszerűbb kivitelű utánzatokkal pótolták a megsemmisülteket. Most ezeket is kicserélik, az eredetivel egyező míves szerkezetekre. A híd világítása is megváltozik, a mostaninál erősebb lesz. Az új, korhű kandeláberek szintén a millenniumi idők hangulatát idézik majd.

A Szabadság híd volt annak idején az első, kizárólag hazai erőkkel létrehozott budapesti Duna-híd. Most röpke egy év alatt a gyönyörű vonalvezetésű, karcsú híd magyar szakemberek keze nyomán ismét régi pompájában éled újjá. A teljes rekonstrukció az elkövetkező ötven évre biztosítja a híd jó állapotát.