A vizek réme lehetett az embernél is nagyobb tengeri skorpió

Agyontaposni biztosan nem lehetett volna azt a skorpiót, amelynek fosszilizálódott maradványaira egy nemzetközi kutatócsoport bukkant a közelmúltban. A valaha élt legnagyobb ízeltlábú 2,5 méteresre nőtt, és folyók, tavak sekély vizeiben vadászott zsákmányára 390 millió évvel ezelőtt.

Egy a németországi Prümhöz közeli lelőhelyen bukkantak rá paleontológusok a hajdan élt skorpiófaj, a Jaekelopterus rhenaniae hihetetlen méretű ollójára, amikor egyéb maradványok után kutattak 390 millió éves kőzetekben. Miután összeillesztették a töredékeket, kiderült, hogy rendkívüli példányra leltek, melynek csupán az ollója 46 centiméteres.

Simon Braddy (University of Bristol) és kutatótársa, Markus Poschmann összevetette a már ismert tengeri skorpiók testarányait. Az eredmények alapján az ollók és a testméret aránya a különböző fajoknál nagyjából azonos. Ennek alapján következtetni tudtak a most fellelt óriás ízeltlábú teljes méretére: a prümi skorpió 233-259 centiméteres testével jóval meghaladta egy ember méretét. Majd fél méterrel nagyobbra nőtt, mint azt eddig feltételezték, és mai ismereteink szerint a valaha élt legnagyobb ízeltlábú lehetett.

A Jaekelopterus rhenaniae-t tévesen nevezzük tengeri skorpiónak - mutatott rá dr. Braddy. Valójában szinte soha nem merészkedett ki a nyílt tengerre: a tavak, folyók part menti növényzetében, mocsaras torkolatokban lesett prédájára. Más skorpiókra, halakra csapott le méretes ollójával, hogy aztán darabokra aprítsa őket.

Az ősmaradványokból régóta ismert, hogy 360 millió évvel ezelőttől, a karbon időszakban óriási száz- és ezerlábúak, hatalmas skorpiók, csótányok, szitakötők éltek bolygónkon. Az ízeltlábúak akkori óriásnövésére számos magyarázat lehetséges. Az egyik szerint ebben a karbonban a mainál oxigéndúsabb légkör is szerepet játszhatott.

Markus Poschmann a lelettel

A Jaekelopterus rhenaniae azonban még néhány tízmillió évvel korábban élt, és egy másik elmélet szerint az "evolúciós fegyverkezési verseny" miatt nőtt ekkorára. Annyi bizonyos, hogy az óriás skorpióknak évmilliókig nem akadt természetes ellenfele, így uralkodó fajnak számíthattak, s csak a hatalmas méretű, erős fogazatú ragadozó halak megjelenése okozhatta vesztüket. A tengeri skorpiók a földtörténeti ordovíciumban jelentek meg, és a perm időszakban haltak ki.

Simon Braddy és kutatótársai a Brit Királyi Akadémia folyóiratában, a Biology lettersben publikálták felfedezésüket.