Budapesten tartott előadást Jane Goodall

2008.02.08. 10:46

Hétfőn este előadást tartott az ELTE-n dr. Jane Goodall világhírű főemlőskutató, az ENSZ békenagykövete. Goodall az 1960-70-es években a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban végzett személyes megfigyeléseivel új alapokra helyezte a csimpánzok viselkedésének kutatását, felfogásunkat az ember és állat közti hasonlóságokról és különbségekről. Számos könyvben hívta föl a figyelmet a globális ökológiai problémákra, most, 74 évesen is világméretű környezet- és természetvédelmi, nevelési és humanitárius munkát végző hálózatot működtet.

Az előadás előtt Jane Goodall interjút adott munkatársunknak. A beszélgetés szövegét kedden olvashatják rovatunkban.

Jane Goodall Londonban született 1934-ben. A déli tengerparton álló városban, Bournemouthban nőtt fel; második születésnapjára édesapjától egy élethű játék csimpánzt kapott, amit a Londoni Állatkertben született csimpánzkölyök után Jubilee-nek neveztek el. A barátok figyelmeztették a szülőket, hogy egy ilyen ajándéktól rémálmai lesznek a gyereknek, de Jane imádta a majmot, amelyet ma is őriz angliai otthonában. Jane-nek gyermekkorában az állatos könyvek voltak a kedvencei, azok közül is Dr. Dolittle története, A dzsungel könyve és a Tarzan-könyvek, és már tíz-tizenegy évesen arról álmodott, hogy egyszer majd Afrikában, az állatok közt fog élni.

1960 nyarán a 26 éves Jane Goodall az elismert antropológus és paleontológus, dr. Louis Leakey támogatásával a kelet-afrikai Tanganyika-tóhoz érkezett, hogy a Gombe-patak mentén élő csimpánzpopulációt tanulmányozza. Kutatásai már néhány hónap után szenzációs eredményekre vezettek. Goodall írta le először, hogy a csimpánzok is készítenek eszközöket: vékony fügeágakat törnek, letépik róluk a leveleket, az ágat pecabotként egy termeszvárba dugják, majd a rovaroktól hemzsegő ágat óvatosan kihúzzák az üregből. Addig a szerszámkészítést egyedül az emberre jellemző tulajdonságnak tekintették a kutatók. A felfedezés nyomán újra kellett határozni, mi különbözteti meg az embert az állatoktól. Szintén még az első évben tett megfigyelése, hogy a csimpánzok olykor vadászni indulnak, hordába verődve vadmalacokat és egyéb állatokat ejtenek el. Ezzel megdőlt az az elmélet, amely a csimpánzokat elsősorban növényevő, alkalmanként rovarokkal is táplálkozó állatokként tartotta számon.

Nehéz túlzásokba esni, amikor Goodall főemlőskutatásban betöltött szerepéről beszélünk. Új szemléletet vezetett be az állatok viselkedésének megfigyelése során: számok helyett nevekkel azonosította a csimpánzokat, és határozottan állította, minden egyes csimpánznak önálló egyénisége és érzelemvilága van, és hogy a családon belüli kapcsolatok komoly köteléket jelentenek távoli rokonaink számára is. Elsőként figyelte meg, amint egy nem emberi faj két csoportja több éven át háborút visel egymással. A Gombe-pataknál élő csimpánzokkal végzett munkája alapjaiban változtatta meg a főemlőskutatás módszereit, ismereteit, illetve az ember-állat közti kapcsolatról vallott nézeteinket.

A Goodall által 1965-ben alapított Gombe-pataki Kutatóközpontban ma is folytatják az általa elkezdett munkát, amely ezzel az egyik legrégebb óta folyamatosan zajló természetvédelmi kutatássá vált. 1977-ben jött létre a Jane Goodall Intézet (JGI), amely a föld legnagyobb, a csimpánzok kutatásával és védelmével foglalkozó szervezete. Az intézet e mellett az állatvilág és élőhelyük védelmére helyi közösségekben végzett ismeretterjesztő, oktató munkával hívja föl a figyelmet, programjaival egyaránt szolgálva humanitárius és környezetvédelmi célokat. Roots and Shoots (Rügyek és Gyökerek) elnevezésű, gyerekeket és fiatalokat összefogó képzési és nevelési programja a világ 87 országában, 6500 helyi csoportban, több mint 100 ezer gyermekkel foglalkopzik.

Dr. Goodall átlagosan évente 300 napot úton van, hogy előadásain feltárja hallgatósága előtt a csimpánzokat és az élővilágot fenyegető veszélyeket és más környezeti válságokat, mert hiszi és reméli, hogy az emberiség képes megoldani azokat a környezeti problémákat, amelyeket saját maga idézett elő. Előadásain arra ösztönöz, hogy ismerjük fel személyes felelősségünket bolygónk élővilágának védelmében, és azt, hogy mindennapi fogyasztási szokásaink, életmódunk megváltoztatásával és közösségi munkával képesek vagyunk változásokat előidézni.

Dr. Goodall legutóbb magyarul megjelent könyve A remény gyümölcsei: kalauz az ésszerű táplálkozáshoz ( Atheneum Kiadó, 2006). Legnagyobb példányszámban eladott munkája Phillip Bermannal közös önéletrajzi írása, az Amíg élek, remélek (Atheneum Kiadó, 2000). A kezdeti lépésekről, a Gombéban töltött évekről szól a lebilincselő Az ember árnyékában (Gondolat, 1975) és Az ablakon át. Legfontosabb tudományos műve A gombéi csimpánzok: viselkedésminták. Goodall számos gyerekkönyvet írt, több dokumentumfilm is készült róla.

Forrás: Rügyek és Gyökerek

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK