Az agyától akár beszélhetne is a csimpánz

Amerikai kutatók szerint a kommunikációs jelek képzésének idegrendszeri alapjaiban megegyezés mutatható ki az ember és főemlős rokonaink, a csimpánzok agyában. A csimpánz agya tehát lehetővé tenné a nyelv használatát. Vajon ez csak a fogságban élő csimpánzokra vonatkozik?

Az emberi agy bal agyféltekéjének homloklebenyében található ún. Broca-terület egyike azon agyi régióknak, amelyek különösen aktívak, amikor valaki beszél, gesztikulál vagy ilyesmire készül. Anatómiailag ez a terület gyakran nagyobb, mint a jobb agyfélteke megfelelő része - a kutatások alapján a nyelvhasználattal kapcsolatos feladatok közben az agyi aktivitás a bal félteke felé tolódik el.

A jelenkori csimpánzok kommunikációjában a hangoknál nagyobb szerepet kap a mimika, a gesztusok rendszere. Az emberszabású majmok hangképző szervei alapvetően nem alkalmasak beszédhangok formálására, így a legsikeresebb beszédtanítási kísérletek kézjelek, illetve képi szimbólumok alkalmazását érték el gorillák és törpecsimpánzok (bonobók) esetében. A kísérletek további fontos megállapítása volt, hogy az állatok nem képesek a jelek összefüggéseit megszabó nyelvtani rendszer megalkotására és használatára. Úgy tűnik azonban, hogy a kommunikációs folyamatok idegrendszeri alapjaiban a rokonság jobban megmutatkozik.

"A csimpánzok kommunikációja számos vonásában megegyezik az emberi nyelvvel" - állítja Jared Taglialatela, a Yerkes Nemzeti Főemlőskutató Központ munkatársa. "Eredményeink arra utalnak, hogy ez a hasonlóság tükröződik a kommunikációhoz használt jelek képzésének és használatának agyi leképeződéseiben is."

A kutatás során három csimpánz agyműködését vizsgálták, miközben azok gesztikuláltak vagy táplálékot kértek gondozójuktól. A vizsgált csimpánzok agyműködésében a Broca-területnek megfelelő régió és további, a komplex mozgási folyamatok tervezéséért és kivitelezéséért felelős agyi területek kiemelt aktivitását sikerült igazolni az állatok kommunikációja közben.

Ez idáig nem volt tudomásunk arról, hogy a kommunikációs jelek képzésének idegrendszeri alapjaiban van-e bármilyen hasonlóság köztünk és legközelebbi főemlős rokonaink között. A felfedezés alapján valószínűsíthető, hogy a csimpánzok és az emberfélék közös őse, egy a pliocén korban, 5-8 millió évvel ezelőtt élt ősi emberszabású is rendelkezett már az emberi nyelv neurobiológiai feltételeivel.

"Az eredményekből két irányban vonhatunk le következtetéseket" - folytatja Taglialatela. "Az egyik lehetséges magyarázat szerint a csimpánzok agya tulajdonképpen alkalmas lenne a nyelv, e bonyolult jelrendszer használatára, vagyis a vizsgálatban azonosított agyi terület a majmokban születésüktől fogva jelen van, és ez felelős a csimpánzok saját jelrendszereinek kidolgozásáért és használatáért. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy a vizsgálat alanyai fogságban születtek, és számos olyan jelet használnak, amelyek vadon élő társaiknál nem fordulnak elő. Így az is lehetséges, hogy csimpánz agya az emberi agyhoz hasonló elképesztő mérvű plaszticitással bír, ami lehetővé teszi, hogy a körülményekhez alkalmazkodva, bizonyos kommunikációs jelek közvetlenül hatással legyenek az agy felépítésére és működésére, illetve ezek formálódására."