Hasonló az autista egerek és emberek kommunikációja

Olasz és amerikai kutatók új mintázatokat fedeztek föl az autizmus egyes tüneteit mutató egerek ultrahangos kommunikációjában. A fölfedezés hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megértsék a betegség okait és hatékonyabb kezelési módokat dolgozhassanak ki rá.

Az állatok közötti vokális (hanggal történő) kommunikációt már számos faj esetén részletesen leírták. Jacqueline Crawley, az amerikai National Institute of Mental Health Viselkedés Idegtudományi Laboratóriumának kutatója és Maria Luisa Scattoni, a római Istituto Superiore di Sanitá munkatársa egy különleges, beltenyésztett egértörzs tagjainak ultrahangos kommunikációját vizsgálta. Az elkülönített fiatal egerek és patkányok (egészségesek és betegek egyaránt) ultrahangos hívójeleket adnak ki, amelyek hatására a szülők fölkutatják és visszaviszik őket a fészekbe. Más ultrahangos jelek nyalogató és gondoskodó viselkedést váltanak ki az anyaállatokból, ami arra utal, hogy e hangjelek fontos szerepet töltenek be a társas kommunikációban.

A kutatók megfigyelései szerint a BTBR jelű, genetikailag azonos egerek az autizmus több tünetét is mutatják: szokatlanul keveset játszanak fiatal korukban, felnőttként pedig alig figyelhető meg náluk társas érintkezés, és rövid időközönként ismételve tisztogatják magukat. Az említett egerek késleltetett, csökkent vagy szokatlan ultrahangos kommunikációja hasznos vizsgálati alapot teremthet az autizmus második diagnosztikus tünete, a károsodott kommunikáció felméréséhez.

Az új tanulmányban Crawley és Scattoni tíz kategóriába sorolta azokat a hangokat, amelyeket az anyjuktól és testvéreiktől elválasztott egérkölykök kiadnak. Megfigyeléseik szerint a BTBR-kölykök sokkal hangosabban és sokkal gyakrabban adtak ki hangjeleket, mint a viselkedésgenetikában gyakran használt három másik egértörzs egyedei. Ezen kívül a BTBR-kölykök sok felhangot hallatnak, ami ritkán fordult elő a többi törzsben, ráadásul hangadási repertoárjuk is lényegesen korlátozottabbnak tűnt, mint a kontrollcsoportokba tartozó egereké, ami "szókincshiányra" utal.

A BTBR-egerek csökkent vokális repertoárja hasonló lehet azoknak a csecsemőknek és kisgyerekeknek az atípusos hangadásához, akiknél később autizmust diagnosztizálnak. Ezek a csecsemők és gyerekek ahelyett, hogy gügyögnének vagy gőgicsélnének, hosszú időszakokon át zümmögnek vagy mormognak, nem ismétlik a beszéd kulcsszavait, sztereotíp módon sikítoznak, vagy oda nem illően nevetgélnek. Mások hosszú ideig sírnak, és nehéz megvigasztalni őket. Ez megfelelhet a BTBR-kölykök elkülönítéskor hallatott gyakoribb kiáltásainak.

A kutatás következő szakaszában azt kívánják tisztázni, vajon az egerek tényleg jelentős információt adnak-e át egymásnak az ultrahangos vokalizációval. Amennyiben igen, az ultrahang-kibocsátások pontos elemzése megbízható képet adhat az autizmus második diagnosztikus tünete, a károsodott kommunikáció modellezéséhez. Ennek segítségével meghatározhatók lehetnek az autizmus genetikai és környezeti okai, valamint értékelhető lehet a javasolt kezelések hatékonysága.