Tequilából készítettek gyémántot

Tequilából, az agávé leveléből készített égetett szeszes italból csináltak gyémántot mexikói kutatók. Természetesen nem nagy kristályokat - csak vékony, nanokristályokból álló filmréteget hoztak létre, és a gyémántszerkezet létrejöttét modern analitikai módszerekkel igazolták.

Az agávéfélék mintegy háromszáz fajából a kék agávéval (Agave tequilana) foglalkoztak a kutatók, illetve az ebből készült fehér tequilával (Tequila blanco), az Orendain cég termékével. Ez a tequila 80% alkoholt tartalmazott, nem érlelték. A tequila olyan arányban tartalmaz szenet, hidrogént és oxigént, ami éppen megfelelő gyémánt növesztéséhez, tehát már csak a megfelelő technikát kellett megtalálni az átalakításhoz.

A tequilát folyadék állapotban, úgynevezett impulzusüzemben juttatták a reakciótérbe, másodpercenként kétszer 4 milliszekundumra volt nyitva a rendszer. Egy-egy impulzusban mindössze néhány mikroliter folyadékot juttattak be. A reaktortérben 850 Celsius-fok volt a hőmérséklet, a folyadék azonnal elgőzölgött, a tequilát alkotó víz- és etilalkohol-molekulák kötései felszakadtak. A gőz lecsapódott a felületre. Kétféle hordozófelülettel dolgoztak, rozsdamentes acéllal, illetve szilíciumlapkával. Több mint húszezer impulzus után láttak hozzá az eredmény elemzéséhez.

A pásztázó elektronmikroszkópos felvételek és az ún. Raman-spektrométeres mérések egybehangzóan igazolták, hogy gyémántszerkezetű vékony szénréteg alakult ki a lecsapódott tequilagőzből. A Raman-spektrum a gyémánt jellegzetes vonalát mutatta, a mikroszkópos felvételeken pedig 100-500 nanométer átmérőjű mikrokristályokat figyeltek meg.

Hasonló technikákkal sokféle szénhidrogénből, szerves vegyületből állítottak már elő gyémánt-filmréteget. A tequila alapanyagnak azonban a kutatók szerint van egy óriási előnye: a kísérletben fel nem használt maradék elfogyasztható, például kiváló Margarita koktélt (jégkása, tequila, triple sec vagy cointreau és lime) lehet belőle készíteni...