Egyre szennyezettebb DNS-t örökölünk szüleinktől

Kanadai kutatók ikerpárok genetikai vizsgálata során újabb bizonyítékot találtak arra, hogy az életünk során minket ért hatások - amelyek nyomot hagynak DNS-molekuláinkon - továbbörökíthetők a következő nemzedékre.

Genetikai állományunk a külső környezeti hatások (például életmódbeli tényezők) miatt egy különleges módon is megváltozhat életünk során. Ezek olyan kémiai változások, amelyek a DNS információtároló kódrendszerét, a szekvenciáját nem módosítják (tehát nem mutációk). Ehelyett például kisebb molekulák (lásd a keretes írásban) kapcsolódnak a DNS-hez, egy jellegzetes mintázatot alakítva ki.

Kis túlzással úgy tűnik, hogy bármi, amit eszünk, iszunk vagy a tüdőnkbe szívunk, jó eséllyel nyomot hagy ilyen módon a DNS-en. Az epigenetikus öröklődés a DNS eme mintázatának, kémiai "memóriájának" a továbbörökítése. Az utóbbi években a kutatások nagyon felgyorsultak ezen a területen, mert kiderült, hogy az epigenetikus öröklődés szerephez jut a tulajdonságok, így a betegségek, illetve egyes betegségekre való hajlam átörökítésében.

A DNS finomhangolása

A fenti módosulások - amelyek okozóit epigenetikus faktoroknak nevezzük - a DNS expressziós (kifejeződési) mintázatának finomhangolására szolgálnak, például a DNS-bázisok metilálódásán keresztül: a DNS-hez metilcsoportok kapcsolódnak, és egy metilációs mintázat alakul ki).

Az epigenetikai kutatások egyik legújabb eredménye dr. Art Petronis, a torontói székhelyű CAMH Intézet (Centre for Addiction and Mental Health) epigenetikai laboratóriumának vezetője és kollégái munkájához kapcsolódik, akik beszámolójuk szerint elsőként végeztek átfogó, az epigenetikus öröklődés részletes mechanizmusának felderítését célzó vizsgálatot több száz egy- és kétpetéjű ikerpáron.

Közel hatezer egyedi gén metilációs mintázatának (lásd a keretes írásban) összehasonlító vizsgálatát végezték el különböző szöveti sejtekből származó DNS-molekulákon. Azt találták, hogy a vizsgált géneken lévő epigenetikus faktorok mintázata egypetéjű ikrekben kis eltéréssel ugyanolyan volt, míg kétpetéjű ikreknél az esetek jelentős hányadában szignifikáns (statisztikailag értékelhető) különbségek mutatkoztak.

A vizsgálati eredmények megerősítik azt az elméletet, mely szerint a DNS életünk során kialakult metilációs mintázata továbbörökíthető. Eszerint már mi is egy kész mintázatot kaptunk a szüleinktől, egyedi életünk során ez tovább változik, és ezt adjuk tovább utódainknak.

A probléma az, hogy a környezet egyre fokozódó szennyeződése miatt több a minket érő kémiai hatás, emiatt nagyobb mértékű lehet a DNS epigenetikus szennyeződése is, tehát az egyes generációk egyre rosszabb helyzetből indulnak. Számos szakértő szerint ez az oka annak, hogy egyre több az allergiás vagy daganatos beteg.

Az epigenetika mindenesetre közelebb viheti a tudományt olyan élettani és patológiás jelenségek megértéséhez, melyekre máig kutatják a választ. Ilyenek például bizonyos betegségek - szklerózis multiplex, Crohn-szindróma - jellemzően fluktuáló progressziója (tünetmentes és heveny tünetek váltakozása), a nemek eltérő fogékonysága egyes betegségekre, és bizonyos hajlamok öröklődése, vagy azok kialakulása.

Úgy tűnik, hogy az elmúlt néhány év hasonló eredményei lassan, de biztosan ledöntik a ma még dogmaként elfogadott elképzelést, mely szerint az öröklődés folyamatában és az információátadásban a DNS szekvenciája kizárólagos monopóliummal bír.

Tavaszi előadások a Semmelweis Genomikai Hálózatban

2009. február 25.

Kroó Norbert: A NANOTECHNOLÓGIA NÉHÁNY ALKALMAZÁSA AZ ÉLETTUDOMÁNYOKBAN

2009. március. 4.

Fekete Sándor- Sarkadi Lívia: A NUTRIGENOMIKA GYAKORLATI ÉS ETIKAI ASPEKTUSAI

2009. március 18.

Szathmáry Eörs: MI EGYÉB ÖRÖKLŐDIK A GÉNEKEN KÍVÜL?

2009. március 25.

Buzás Edit- Ligeti Erzsébet-Nagy György: MIKROPARTIKULUMOK SZEREPE AZ IMMUNFOLYAMATOKBAN

2009. május 6.

Bohus Eszter- Jeremy K. Nicholson- Noszál Béla: FARMAKO-METABONOMIKA, MINT RENDSZERBIOLÓGIAI VIZSGÁLATI MÓDSZER