Az erdőirtás csak átmeneti jólétet hoz az Amazonasnál élőkre

Az Amazonas-medence erdeinek kiirtása ugyan globálisan negatív következményekkel jár, de legalább azzal a haszonnal kecsegtet, hogy a területen igen nyomorúságos körülmények között élők számára munkát, utakat, bővülő infrastruktúrát és jólétet hoz. Azt, hogy még ez a haszon is csak ideig-óráig jelent fellendülést a helyieknek, a napokban fedte föl egy nemzetközi kutatócsoport által közölt tanulmány.

A világ legnagyobb trópusi erdei - ideértve az amerikai, afrikai, délkelet-ázsiai és indonéziai erdőket - eltűnőben vannak: helyükön növényt termesztenek, marhákat legeltetnek. Habár a helyi gazdaság számára az erdőirtás új lehetőségeket teremt és hasznot hoz, egyúttal kétségbevonhatatlan károkat okoz: növény- és állatfajok élőhelyét semmisíti meg, hozzájárul a globális klímaváltozáshoz és társadalmi konfliktusokat teremt. A Cambridge-i Egyetem és az Imperial College London kutatói a Science június 12-i számában nem másra mutatnak rá, mint hogy miközben az árat a teljes bolygó fizeti meg, a helyi haszon is csupán átmeneti.

A brazíliai Amazonas vidékén terül el Földünk megmaradt esőerdeinek 40 százaléka. Az elmúlt 20 év során évente átlagosan 1,8 millió hektárnyi esőerdő tűnt el a fakitermelés és a mezőgazdasági területek terjeszkedése nyomán, ez a globális veszteség egyharmadát teszi ki, és összesen mintegy 250 millió tonnányi szén került a szén-dioxid formájában a légkörbe.

Az erdők és a szén-dioxid

Jelenleg az üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy 20%-a írható az erdőirtások számlájára, de az erdők még mindig több szén-dioxidot nyelnek el, mint amennyit kibocsátanak - olvashattuk nemrégiben az Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Szövetségének (IUFRO) jelentésében. A klímaváltozás miatt azonban megváltozhat a helyzet. A várható aszályok, a gombafertőzések, a rovarkártevők inváziója, az erdőtüzek és szélsőséges viharok következtében gyors és kiterjedt erdőpusztulás következhet be. Az erdőtüzek és a kártevők elszaporodása miatt az erdők biomasszájában raktározott szén is az atmoszférába kerül szén-dioxid formájában, ez pedig pozitív visszacsatolásként tovább erősítheti a felmelegedést.

Ajánlat: Ellenünk fordulhatnak az erdők

A brazil erdőirtás jelen méretekben az 1970-as évek elején kezdődött, amikor megindult az államilag irányított terjeszkedés az ország keleti és déli területein, majd a 80-as években folytatódott nyugati irányban, illetve a déli határnál, valóságos "erdőirtási ívet" vágva, amely a mai napig nyugat felé, az amazonasi erdők még érintetlen területei felé halad: jelenleg is percenként négy futballpályányi erdő tűnik el.

A nemzetközi kutatócsoport azt vizsgálta, milyen hatással van az ott élők életlehetőségeire, iskolázottságára, jövedelmére a különböző mértékű erdőirtás Brazília 286 amazonasi közigazgatási térségében. Az Amazonas a dél-amerikai ország egyik legelmaradottabb régiója, de egyben a biodiverzitás (biológiai sokféleség), klímaegyensúly és a légszennyező anyagok körforgása, bio-geokémiai ciklusa tekintetében a Föld egyik legfontosabb területe. Elemzésük során az erdőirtás okozta fellendülés mértékének meghatározásához az úgynevezett emberi fejlődés indexét (human development index, HDI) használták. Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) által létrehozott mérőszám a születéskor várható élettartam, az írástudás és iskolázottság, illetve az életszínvonal alapján határozza meg egy közösség jólétét.

Az eredmények azt mutatták, hogy a helyi lakosok életminősége az erdőirtás korai szakaszában ugrásszerűen nő: a fakitermelésből, ásványkitermelésből, termőföldekből gyors haszon származik, az épülő utak elérhetővé teszik az oktatási és egészségügyi intézményeket, mindez kedvezőbb életkörülményeket teremt. Az erdőirtás elsődleges hasznai azonban tünékenyek, s miután a természeti kincseket kitermelték, a fejlettségi szint ismét az eredeti szintre esik vissza, ami az országos átlagnál jóval alacsonyabb. "Eddig is tudtuk, hogy az erdőirtás fellendülést hoz az amazonasi területek lakosainak, ám az, hogy ez a fellendülés átmeneti, csak a mostani vizsgálattal vált tudományosan bizonyítottá. A környezetvédelmi szempontok mellett ez is azt erősíti, hogy anyagi és gyakorlati okok miatt bármennyire is nehéz feladat, gátat kell szabni az Amazonas-medencében folyó erdőirtásnak" - nyilatkozta a Science-nek dr. Rob Ewers, az Imperial College London munkatársa, a tanulmány társszerzője.

Az erdőirtás különös formái az űrből

Az amazonasi erdőirtás talán sehol nem zajlik olyan gyors ütemben, mint a nyugat-brazíliai Rondonia államban. Az itt elterülő, hajdan 208 ezer négyzetkilométeres esőerdőből 4200 négyzetkilométernyi tűnt el 1978-ra, 30 ezer 1988-ra és 53 300 1998-ra. 2003-ig a becslések szerint 67 764 négyzetkilométernyi erdőt pusztítottak el.

A NASA Terra műholdja által készített felvételsorozaton jól látszik, hogy az évtized eleje óta évről évre mekkora területet hódít meg az emberi tevékenység. A még érintetlen erdőrészek sötétzölden látszanak, míg a csupasz, megtisztított területet barna, a növénytermesztésbe, legeltetésbe vont részek világoszöld színben jelennek meg. A képsorozaton nyomon követhető, miként haladnak egyre nyugatabbra, északnyugatabbra az utak és irtások Buritistól a Jaciparaná-folyó felé.

A terjeszkedés láthatóan szabályos mintát követ: az első irtások halszálka formában jelennek meg, majd a szálkák egyre vastagodnak, mígnem a szabályos alakzat felbomlik - erdőfoltok, letarolt területek és települések kusza tömege veszi át a terepet. Az erdőirtások leggyakrabban e szerint a minta szerint zajlanak az Amazonasnál. Állami és illegálisan nyitott utak hatolnak be az erdő mélyébe, amelyeken jó szerencsét és megélhetést kereső parasztok érkeznek a vidékre. Kis területeket vesznek művelés alá az utak mentén, ám néhány év alatt az erős esőzések elmossák a termékeny talajt, s a föld egyre soványabb termést hoz. Amikor növény már nem terem meg a vidéken, a parasztok marhát legeltetnek, és a növénytermesztés számára újabb erdőterületeket tisztítanak meg. Végül, amikor földjükön már minden fát kivágtak, és a növénytermesztés számára nem marad termékeny talaj, a földművesek elhagyják a vidéket, és helyüket átveszik a nagy marhatenyésztő vállalatok.

Forrás: Science/AAAS