Az első komoly siker az öröklött vakság génterápiájában

Egy húszas éveiben járó nő életében először tudta leolvasni egy óra megvilágított számlapját egy autó műszerfalán. Ő az egyike annak a három, vakon született fiatalnak, akiknél egy évvel ezelőtt génterápiás kezelést hajtottak végre. A génterápia 1999 szeptembere óta, amikor a Pennsylvania Egyetemen egy másik kezelésben meghalt egy 19 éves páciens, lassan és óvatosan halad előre.

Három fiatal felnőtt egy évvel a génterápia után is egészséges, és megmaradt náluk a beavatkozásnak köszönhető látásjavulás, sőt az egyikük tovább javult. Ez az első komoly siker az öröklött vakság génterápiás kezelésében.

Egy év múlva sincs probléma

A Human Gene Therapy (emberi génterápia) című szaklap új fejleményekről számol be egy olyan klinikai vizsgálattal kapcsolatban, amelyet egy évvel ezelőtt hajtottak végre a University of Pennsylvania (Philadelphia) és a University of Florida (Gainesville) kutatóorvosai. Ez az első tanulmány, amely egy örökletes szembetegség (a Leber-féle veleszületett vakság egyik formája) génterápiás kezelése után arról tudósít, hogy az eljárás egy évvel a beavatkozás után is biztonságos.

A beavatkozás egy úgynevezett fázis I-es vizsgálat volt, a klinikai próbák első lépcsője, ahol alapvetően a módszer biztonságosságát tesztelik. A betegeknél - egy nő és két férfi, 22, 24 és 25 évesek - a kezelést követően semmiféle komoly mellékhatást nem tapasztaltak a szokásos, műtéteket követő érzékenységen kívül. Egy évvel a kezelés után is elmondható: a génterápiás eljárás nem váltott ki immunreakciót a szemben, sem a szervezet más részén. Ez azért is kitűnő eredmény, mert az eljárás során nem alkalmaztak az immunrendszer működését gyengítő, úgynevezett immunszupressziós gyógyszereket.

Ez kiemelkedően fontos eredmény, mert a jobbára még kísérleti fázisban lévő génterápia ellen leggyakrabban felhozott egyik fő érv, hogy a terápiás ("jó") gént a szervezet sejtjeibe szállító "eszközök" (leggyakrabban ártalmatlannak tartott vírusok) mégis problémát okozhatnak. A szakemberek és a hatóságok is igen óvatosak a génterápia területén 1999 szeptembere óta, amikor a Pennsylvania Egyetemen a kezelések során meghalt egy 19 éves páciens, más vírusok pedig tumorokat okoztak kísérleti állatokban. Az elmúlt tíz évben a kutatások jó része arra irányult, hogyan lehet biztonságossá tenni a terápiás gének bejuttatását.

Először látta egy óra számlapját

Sokszor már a klinikai próbák I-es fázisában születnek értékelhető eredmények egy-egy módszer hatékonyságáról, és most is ez történt. "Mindhárom vak betegünk érzékelhető látásjavulásról számolt be: a nem túl erős fénnyel megvilágított, homályos teremben a kezelést követően meg tudták különböztetni a sötétebb és a világosabb területeket, és egyes tárgyakat is felismertek" - mondta William W. Hauswirth szemészprofesszor, a Florida Egyetem génterápiás központjának munkatársa három hónappal a kezelés után, és a mostani közlemény megerősíti: ez a látásjavulás megmaradt.

A hölgybetegnél ráadásul tovább javultak a látási képességek: először tudta leolvasni egy óra megvilágított számlapját egy autó műszerfalán. A nő szemét megvizsgálva a kutatók meglepődve tapasztalták, hogy a retinának azon pontján, ahol a génterápiás beavatkozás történt (részletesen lásd a keretes írásban), egyfajta új éleslátási terület alakult ki, és a páciens ide, nem pedig az éleslátás megszokott helyére, a sárgafoltba fókuszálta a fénysugarakat. Ez azt jelenti, hogy a génterápia után a hölgy szeme fokozatosan megtanulta használni ezt a területet.

A páciensek megfigyelése természetesen folytatódik, vizuális tréningeken vesznek részt, és a tervek szerint újabb betegeken is elvégzik a beavatkozást.

Az amerikai National Institutes of Health által támogatott vizsgálatsorozat reményt ad arra is, hogy a génterápiás módszer a jövőben nemcsak a Leber-féle veleszületett vakság különféle súlyosságú formáinak, hanem más, szintén öröklött szembetegségek kezelésében is hatékonynak bizonyulhat.

A betegségről és a kezelésről

Mindhárom résztvevő egy öröklött szembetegségben, az úgynevezett Leber-féle veleszületett vakság (Leber congenital amaurosis; LCA) kettes típusában szenvedett, amelyet az RPE65 nevű gén rendellenessége okoz. Mivel a génhiba miatt egy a látáshoz nélkülözhetetlen fehérje termelődése nem zajlik megfelelően, az ideghártya (retina) fényre érzékeny fotoreceptor sejtjei csak gyengén, vagy egyáltalán nem reagálnak a fényre. A ritka szembetegség a születéskor, vagy a születést követő néhány hónapban jelenik meg, fokozott látásromlást, esetenként pedig teljes vakságot okozva. A betegségre jelenleg nem létezik hatékony kezelési módszer.

Az első fázisban tartó klinikai vizsgálat során egy az emberi szervezetre nézve teljesen ártalmatlan vírus segítségével juttatták be az RPE65 gén egy egészséges másolatát a retina egy bizonyos pontjára. A génterápiás eljárások során a kutatók a vírusok azon képességét használják föl, hogy azok a gazdasejtbe jutva saját DNS-üket képesek beépíteni a gazdasejt DNS-ébe, arra kényszerítve ezzel a sejtet, hogy saját fehérjéin túl a vírust is sokszorosítsa. A megfelelő génszakasz bejuttatása még nem elegendő az egészséges működéshez: további DNS-részletek kellenek, melyek szabályozzák a gén átíródását. (Forrás: [origo] egészség)

Eredeti cikkek: Cideciyan AV, Hauswirth WW, Aleman TS, Kaushal S, Schwartz SB, Boye SL, Windsor EAM, Conlon TJ, Sumaroka A, Pang J, Roman AJ, Byrne BJ, Jacobson SG. Human RPE65 Gene Therapy for Leber Congenital Amaurosis: Persistence of Early Visual Improvements and Safety at 1 Year. Human Gene Therapy, 2009; 20 (9) DOI: 10.1089/hum.2009.086
Cideciyan AV, Hauswirth WW, Aleman TS, et al. Vision 1 Year after Gene Therapy for Leber's Congenital Amaurosis. N Engl J Med, 2009; 361:725-727