Az implantátumot olyan betegek számára tervezték, akik degeneratív retinabetegségek - retinitis pigmentosa vagy időskori makuladegeneráció - következtében veszítették el látásukat.
A szembe beültetendő chip prototípusait tíz hónapon át sikeresen tesztelték sertéseken. A mesterséges látórendszer lényege, hogy megkerüli az elpusztult ideghártyasejteket, és a chip segítségével közvetlenül a látóideget stimulálja. A szemüvegen rögzített kamera felveszi környezetét, majd egy vezeték nélküli kapcsolattal továbbítja az információt a chipnek.
A chip a látóideghez csatlakoztatott elektródákat vezérli, a látóideg pedig közvetíti az elektromos jeleket az agynak, amely azokból képet alkot. Az áramellátás is vezeték nélkül történik. Bár a szerkezet nem adja vissza a tökéletes látást, ahhoz elég lehet, hogy az egyébként látásképtelen emberek jobban tájékozódjanak a környezetükben.
John Wyatt, az egyetem elektrotechnikusa és számos szakterületet képviselő kollégái húsz éve dolgoznak a fejlesztésen. A jelenlegi prototípus bemutatásától azt remélik, hogy nagy lépést sikerült tenniük a kísérleti stádium felé. A három éven belül sorra kerülő emberi kipróbálás sokat fog lendíteni a folyamaton, hiszen a sertésekkel ellentétben az ember vissza tudja adni, amit érzékel. Így sokkal közelebb lehet majd kerülni a chip optimális konfigurációjához.
A mesterséges látórendszerek nagy kihívása, hogy ne sértsék meg a szemet. A korábbi prototípusoknál az elektródákat kockázatos eljárással közvetlenül az ideghártyához csatlakoztatták, a jelenleginél azonban mögötte helyezték el, veszélytelenebbé téve az eljárást. Emelett a chip borítása titán, ellentétben a korábbi, hosszú távon nem vízállónak bizonyuló szilikonnal.