A sztereoképtől az autosztereogramig

A kissé különböző helyzetből fényképezett tárgyakat, embereket, tájakat mutató képpárokat sztereoszkópban nézve térhatást tapasztalunk. Charles Wheatstone angol fizikus a sztereoszkóp feltalálásával (1838) mutatta meg, hogy a két szemünkkel a tárgyakat eltérő nézőpontból látjuk, így tudjuk a mélységet érzékelni.

A random pont képpár egyik ábrájában egy részlet kismértékben vízszintesen el van van tolva a másikhoz képest.  A képeket sztereoszkópon keresztül nézve az eltolt részlet térben más mélységűnek, az eltolás irányától függően elő- vagy hátraugrónak látszik.

Random pont képpárokat elsőként Julesz Béla pszichológus hozott létre számítógéppel 1959-ben. Ezekkel a véletlenpont-ábrákkal cáfolták azt a nézetet, hogy a mélységészlelés a szem funkciója, és bizonyították, hogy egy bonyolult neurológiai folyamata vezet a mélység észleléséhez. Kiderült, hogy forma- és méretérzékelés nélkül is lehetséges térlátás - vagy legalábbis annak illúziója. Az emberek nagy része bizonyos trükkökkel még sztereoszkóp nélkül is képes mélységet észlelni a random pont képpáron.

Forrás: lcni.uoregon.edu

Apollo 12, klasszikus sztereogram

Ha megfelelően bandzsítva nézünk egy nem teljesen pontosan ismétlődő mintákból álló képet, akkor az egyes elemek különböző mélységűnek látszanak - ez a tapéta-hatás, melyet Julesz egyik tanítványa, Cristopher Tyler amerikai művész kombinált össze a random pont elvén alapuló eljárással 1979-ben. Természetesen ehhez is számítógép kellett. Ezeken az úgynevezett autosztereogramokon már nem csak kétféle mélységben levő pontokat lehet látni, hanem folytonos felületeket. Ehhez persze megfelelő módon kell az ábrán szemlélni.

Forrás: www.cognitionresearch.org.uk

Random pont képpár (Julesz-féle ábra) - véletlen pont sztereogram

Az autosztereogramok kétféle módon "hívhatók elő". A két szem divergenciáján alapuló módszer szerint a képet a szemhez nagyon közel tartva, és attól lassan távolítva, közben az egyik szemmel az egyik, a másikkal a hozzá közeli másik hasonló foltra fókuszálva lassan megjelenik, egyre élesebb lesz az elrejtett ábra. A szemek konvergenciájára épülő módszer nehezebb, a kép mögé kell nézni.

Forrás: NASA

Random folt tapéta - az autosztereogram

Az autosztereogramokkat varázsképnek is nevezik, angol nevük "MagicEye", mert az azonos nevű könyvkiadó publikált először ilyen ábrákat 1993-ban - egyes folyóiratokban már korábban is megjelentek. Népszerűségükre jellemző, hogy filmekben, rajzfilmekben is felbukkannak ezek a "szemfájdító" ábrák, a poén alapja általában az, hogy a megfejtésen küszködő hős minden egyébről elfeledkezik.

Posztobányi Kálmán

KAPCSOLÓDÓ CIKK