A sztereoképtől az autosztereogramig

A kissé különböző helyzetből fényképezett tárgyakat, embereket, tájakat mutató képpárokat sztereoszkópban nézve térhatást tapasztalunk. Charles Wheatstone angol fizikus a sztereoszkóp feltalálásával (1838) mutatta meg, hogy a két szemünkkel a tárgyakat eltérő nézőpontból látjuk, így tudjuk a mélységet érzékelni.

A random pont képpár egyik ábrájában egy részlet kismértékben vízszintesen el van van tolva a másikhoz képest.  A képeket sztereoszkópon keresztül nézve az eltolt részlet térben más mélységűnek, az eltolás irányától függően elő- vagy hátraugrónak látszik.

Random pont képpárokat elsőként Julesz Béla pszichológus hozott létre számítógéppel 1959-ben. Ezekkel a véletlenpont-ábrákkal cáfolták azt a nézetet, hogy a mélységészlelés a szem funkciója, és bizonyították, hogy egy bonyolult neurológiai folyamata vezet a mélység észleléséhez. Kiderült, hogy forma- és méretérzékelés nélkül is lehetséges térlátás - vagy legalábbis annak illúziója. Az emberek nagy része bizonyos trükkökkel még sztereoszkóp nélkül is képes mélységet észlelni a random pont képpáron.

Apollo 12, klasszikus sztereogram

Ha megfelelően bandzsítva nézünk egy nem teljesen pontosan ismétlődő mintákból álló képet, akkor az egyes elemek különböző mélységűnek látszanak - ez a tapéta-hatás, melyet Julesz egyik tanítványa, Cristopher Tyler amerikai művész kombinált össze a random pont elvén alapuló eljárással 1979-ben. Természetesen ehhez is számítógép kellett. Ezeken az úgynevezett autosztereogramokon már nem csak kétféle mélységben levő pontokat lehet látni, hanem folytonos felületeket. Ehhez persze megfelelő módon kell az ábrán szemlélni.

Random pont képpár (Julesz-féle ábra) - véletlen pont sztereogram

Az autosztereogramok kétféle módon "hívhatók elő". A két szem divergenciáján alapuló módszer szerint a képet a szemhez nagyon közel tartva, és attól lassan távolítva, közben az egyik szemmel az egyik, a másikkal a hozzá közeli másik hasonló foltra fókuszálva lassan megjelenik, egyre élesebb lesz az elrejtett ábra. A szemek konvergenciájára épülő módszer nehezebb, a kép mögé kell nézni.

Random folt tapéta - az autosztereogram

Az autosztereogramokkat varázsképnek is nevezik, angol nevük "MagicEye", mert az azonos nevű könyvkiadó publikált először ilyen ábrákat 1993-ban - egyes folyóiratokban már korábban is megjelentek. Népszerűségükre jellemző, hogy filmekben, rajzfilmekben is felbukkannak ezek a "szemfájdító" ábrák, a poén alapja általában az, hogy a megfejtésen küszködő hős minden egyébről elfeledkezik.

Posztobányi Kálmán