Rendkívüli fotókat közöltek a Szaturnusz gyűrűiről

Átmeneti holdak, összetapadó és széteső szemcsehalmazok és élénken kölcsönható égitestek - ez jellemző a Szaturnusz körüli rendszerre. A bolygót és környezetét több mint fél évtizede vizsgáló Cassini-űrszonda eredményeinek átfogó elemzéséből válogattunk, a Science legutóbbi számának két nagy cikke alapján.

A gyűrűs bolygó körül hatodik éve keringő Cassini-űrszonda eredményeinek jelentős részét összefoglaló két áttekintő cikk jelent meg a Science folyóirat március 19-i számában. Mint arról korábban beszámoltunk, a Szaturnusznál a tavalyi évben volt napéjegyenlőség, amikor a bolygó gyűrűrendszere az éléről kapta a napfényt - kitűnő lehetőséget biztosítva a törmelékszemcsék között zajló folyamatok megismerésére.

Számos példát azonosítottak a megfigyelések között, amelyek alapján a gyűrűk anyagában korábban ismeretlen folyamatok játszódnak le. Kiderült, hogy a szemcsék között rendszeresek az ütközések, és az ilyen események után törmelékcsóva figyelhető meg a nagyobb objektumok mögött. Kiderült, hogy a vékony gyűrűk (melyek anyaga néhányszor 10 méter vékony sávban koncentrálódik) az elméleti szimmetriasíktól több kilométerrel is eltérhet - mintha egy képlékeny lemez deformálódna.

A gyűrűrendszer szemközti megvilágításból; a felvétel készítése idején a Nap a Cassini-űrszonda mögött volt. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, JPL, SSI)

A Cassini megfigyelései is megerősítették, hogy a gyűrűk anyagának legnagyobb része vízjég, de számottevő az egyéb szennyezőanyagok aránya - amelyek között akár szerves összetevők is előfordulhatnak. Az infravörös mérések alapján a gyűrűrendszerben lévő vöröses komponens vagy széntartalmú, vagy töltött vasionok színezik.

Míg a gyűrűrendszert alkotó sok kisebb gyűrűre meredeken látunk rá a képe felső részén, a gyűrűkre közel éléről világító Nap miatt azok csak keskeny árnyékot vetnek a bolygó kégkörére a kép alső felén. A felvétel nagyméretű változatának letöltése (NASA, JPL, SSI)

Az F-gyűrűben napos időskálájú változások is azonosíthatók. Ezek során gravitációs hatások miatt a korábbi helyzetükből kimozdulnak a szemcsék, és azok egymás között ütközésnek - mindez együttesen hozza létre a változásokat.

A Pan nevű apró terelőhold árnyéka a gyűrűn (NASA, JPL, SSI)

A rendszerben több helyen időszakos csomókat azonosítottak, az ezeket alkotó szemcsék néha összetapadnak, máskor pedig szétdarabolódnak - többnyire hosszúkás, 40-60 méteres, elnyúlt testeket alkotva.

Animáció a Cassini-űrszonda felvételeiből, miközben délről északra áthaladt a gyűrűk síkján (NASA, JPL, SSI)

A bolygó napsütötte oldala. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, JPL, SSI)

A Szaturnusz gyűrűrendszerében zajló folyamatok megismerése a korai Naprendszer modellezéséhez is új ötleteket ad. 4,5 milliárd évvel ezelőtt, bolygórendszerünk kialakulása során ugyanis nagyobb méretskálákon történhettek hasonló jelenségek és kölcsönhatások az ősnap körül mozgó szemcsék között. A Cassini megfigyelései alapján a bolygó magnetoszférája is egyedi, a Jupiter és a Föld magnetoszférájának jellemzőit egyaránt magán viseli, de nincs pontos mása a többi bolygó között.

A fenti képhez hasonló beállítás, amely már főleg az éjszakai oldalt mutajta. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, JPL, SSI)

Napéjegyenlőség a Szaturnuszon (NASA, JPL, SSI)