Magyarok vizsgálták, leégeti-e a locsolás a növényt

Vágólapra másolva!
A kertészek hosszú idő óta tényként kezelik, de a tudomány sosem bizonyította azt a széles körben elterjedt vélelmet, hogy ha tűző napsütésben locsoljuk a kertünket, akkor ettől megperzselődnek a növényeink. Magyar kutatók megvizsgálták, mi is történik a napfénnyel a növényen tapadó vízcseppekben, és meglepő eredményre jutottak.
Vágólapra másolva!

"A növényekhez tapadó vízcseppek fényfókuszálásának kérdéskörét eddig még sosem tanulmányozták behatóan, sem elméletileg, sem kísérletileg" - mondja Horváth Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológiai fizika tanszékének docense. Pedig ez egyáltalán nem annyira triviális probléma. Általános nézet például, hogy az erdőtüzeket a kiszáradt növényeken függő vízcseppek által fókuszált napfény is lángra lobbanthatja.

A kutatócsoport számítógépes és kísérleti tanulmányokat egyaránt folytatott, hogy meghatározza, miként befolyásolja a vízcsepp és a levélfelület érintkezési szöge a levéllemezen kialakuló fényviszonyokat. A célkitűzés az volt, hogy meghatározzák azokat a környezeti körülményeket, amelyek között a napsütötte vízcseppek levélégést okozhatnak.

A New Phytologist szakfolyóiratban publikált kísérletek eredményeiből kiderült, hogy a sima felületeken - például juhar- vagy páfrányfenyőleveleken - lévő vízcseppek hatására nem ég meg a levél. Ezzel szemben például a rucaöröm levelei - amelyeken parányi viaszszőrök találhatók - érzékenyek a levélégésre. Ennek oka az, hogy a szőrszálak fókuszban tudják tartani a vízcseppeket a levélfelszín fölött, így azok nagyítólencseként viselkednek. Ez utóbbi nemcsak részben megerősíti a kertészek széles körben elterjedt nézetét, de fölveti, hogy a szőrös emberi bőr hasonlóképpen leéghet a fürdőzés után.

Horváth Gábor

Vízcseppek a rucaöröm (balra), a páfrányfenyő (középen) és a juhar (jobbra) levelein

Horváth és szerzőtársai a következőképpen foglalják össze eredményeiket. Nem valószínű, hogy a sima, szőrtelen növényi leveleken lévő napsütötte vízcseppek károsítanák a levélszöveteket. A növényi szőrök által tartott vízcseppek azonban valóban okozhatnak perzselődést, és ugyanez a jelenség előfordulhat akkor is, amikor a vízcseppeket a testszőrzet tartja az emberi bőrfelszín fölött.

Elvben ugyanez a folyamat okozhatna erdőtüzeket is, amennyiben vízcseppek tapadnak a kiszáradt növényzetre. Horváth és munkatársai azonban fenntartásokkal kezeli ezt az elképzelést. "Amennyiben a cseppek fókuszpontja pontosan a száraz növényfelületre esik, akkor az erőteljesen fókuszált napfény elméletben valóban okozhat tüzet - mondja Horváth. "Ennek valószínűségét azonban csökkenti, hogy a vízcsepp előbb elpárolog, mielőtt tüzet okozna."