Igaza volt Nopcsa bárónak

Egy nemzetközi kutatócsoport most igazolta a természettudós-kalandor Nopcsa báró százéves elméletét: az erdélyi Hátszegi-medencéből ismert késő-kréta dinoszauruszok valóban törpenövésűek voltak, melyek így alkalmazkodtak a szigetté zsugorodó élőhelyükhöz. A 65-70 millió éve még létezett, burjánzó növényzettel borított Hátszeg-sziget közel Magyarország méretű volt, ahol több dinoszaurusz faj is élt.

Nopcsa Ferenc albán öltözetben

Az elképzelés, mely szerint az erdélyi Hátszeg területén előkerült dinoszauruszok törpenövésűek, csaknem 100 évvel ezelőtt született meg báró Nopcsa Ferenc javaslatára. A Nopcsa család birtokán talált maradványokat a báró tudományos igényességgel és alapossággal dolgozta fel. Különböző munkái máig a leggyakrabban idézett cikkek és könyvek közé tartoznak. Felismerte, hogy a hátszegi dinoszauruszok közül soknak vannak közeli rokonai az angliai, németországi és észak-amerikai lelőhelyeken, ám az erdélyi példányok csak feleakkorák.

Egy megjelenés előtt álló új cikkben Mike Benton, a Bristoli Egyetem professzora, valamint román, német és amerikai kollégái első ízben végeztek részletes vizsgálatokat Nopcsa elképzelésének igazolására. Azt találták, hogy a Hátszeg-sziget dinoszauruszai valóban törpenövésűek voltak. Sokat vitatott elmélet az evolúcióbiológusok között, hogy valóban létezik-e egy úgynevezett "sziget-hatás", mely szerint ha nagytermetű állatok elszigetelődnek egy kisebb szigeten, akkor fokozatosan csökken a testméretük. Az nem kétséges, hogy a hátszegi dinoszauruszok kicsik voltak, de vajon nem azért, mert még fiatal, juvenilis példányokról van szó?

A nemzetközi kutatócsoport három fajt vizsgált a hátszegi dinoszauruszok közül: a sauropodák közé tartozó növényevő Magyarosaurust, valamint az ornithopodák közé sorolt, ugyancsak növényevő Telmatosaurust és Zalmoxest. Mindegyikre jellemző, hogy az Erdélyben talált példányok fele olyan hosszúak, mint a legközelebbi rokonaik bárhol a világon. Mindhárom fajnak számos példányát megvizsgálták, de nem találtak olyan nagy méretű csontokat, mint amilyeneket joggal várhatnának a rokonok méretei alapján. Még fontosabb eredmény, hogy a kutatók egyértelműen kimutatták: a csontok nem fiatal, hanem felnőtt egyedekhez tartoztak.

A 8. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés résztvevői Nopcsa egykori gyűjtőhelyén (Szentpéterfalva, 2005. május; Főzy István felvétele)

Miközben a dinoszauruszok felnőtté válnak, a csontjaik elveszítik a növekedési centrumaikat, és azok egybeolvadnak. A németországi társszerzők részletes szövettani vizsgálata igazolta, hogy a csontok mikroszkópos szerkezete felnőtt állatokra utal. A korábbi növekedés nyomai jól megfigyelhetők a csontok belsejében, ám a csontok felszíne homogén, és csak a felnőtteknél látható újramodellezés bizonyítékait mutatja.

A "sziget-hatás" elmélete fiatalabb példák alapján jól megalapozottnak tűnik. Például törpeelefántok éltek sok Földközi-tengeri szigeten az elmúlt néhány tízezer év során. Ezek az alaposan tanulmányozott példák azt mutatják, hogy a méretcsökkenés elég gyorsan bekövetkezhet. Ma már általánosan elfogadott elképzelés, hogy ha nagyobb méretű állatok izolálódnak egy szigeten, akkor két lehetőség áll előttük: vagy kihalnak, mivel nincs elegendő terület egy megfelelő méretű populáció túlélésére, vagy pedig alkalmazkodnak az új kihívásokhoz. Az alkalmazkodás egyik módja, hogy az állatok generációról generációra kisebbé válnak.

Hungarosaurus (balra) és Telmatosaurus (?) csontok a Hátszegi-medencéből (Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye, Főzy István felvétele)

A hátszegi dinoszauruszok a kréta időszak vége felé éltek, mintegy 65-70 millió évvel ezelőtt. Ebben az időszakban Európa nagy részét tenger borította, így Kelet-Európán és a Földközi-tenger térségén is egy szigettenger húzódott végig. A leletek tanúsága szerint ezeken a szigeteken több helyen is éltek dinoszauruszok. Maga a Hátszeg-sziget körülbelül 80 000 négyzetkilométer területű volt, és a nagyon gazdag növény-, rovar-, hal-, béka-, gyík-, madár- és emlősmaradványok alapján burjánzó növényzettel borított, trópusi éghajlatú lehetett.

Késő-kréta dinoszaurusz csontok a Hátszegi-medencéből (Magyar Állami Földtani Intézet gyűjteménye, Főzy István felvétele)

Ma még nem tisztázott, hogyan kerültek a dinoszauruszok a szigetre. Vagy ottrekedtek, amikor a tengerszint emelkedése miatt a terület elkülönült a többi szárazföldtől, vagy pedig véletlenszerűen úsztak, sodródtak oda. Bármelyik esettel is állunk szemben, a most befejezett kutatás azt bizonyította, hogy miután a szigetre kerültek, nagyon gyorsan elkezdődött az alkalmazkodásuk a fokozatos méretcsökkenés révén.

Báró Nopcsa Ferenc (1877-1933) a magyar őslénytan egyik legnagyobb alakja. Több mint 150 nagy hatású szakcikket és könyvet írt, amelyeket még ma is gyakran forgatnak és idéznek az utódok. A Kárpát-medence első dinoszaurusz-maradványai több mint 100 évvel ezelőtt kerültek elő a Nopcsa család erdélyi birtokain. Az itt talált csontok egy életre meghatározták a báró érdeklődését.

Őslénytani témájú cikkei elsősorban a dinoszauruszokkal és az egyéb hüllőkkel kapcsolatosak, melyekben többek között a dinoszauruszok ivari kétalakúságával, a repülés eredetével, a dinoszauruszok mozgásával, a megkövesedett csontok szöveti vizsgálatával, valamint a dinoszauruszok törzsfájával is foglalkozott. Emellett egy több száz oldalas, alapvető jelentőségű monográfiát írt Albániáról (földtani szelvények, földtani térkép, néprajz, nyelvészet). Mindezek ellenére nem igazán volt "szobatudós", hanem igen mozgalmas életet élt. Kémkedett a Monarchia számára, repülőgépet térített el, kis híján királlyá választották Albániában, majd 1925-től a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója lett Budapesten. Kalandos élete tragikus véget ért 1933-ban, amikor anyagi és egészségügyi problémák hatására Bécsben agyonlőtte titkárát, majd magával is végzett.

Főzy István könyvének borítója. A könyv számos érdekességet és adatot nyújt Nopcsa báróról és a Kárpát-medence dinoszauruszairól