Mesterséges gleccserekkel gyűjtenek vizet a Himalájában

Vágólapra másolva!
A himalájai Ladakh térségében élő falusiak mesterséges gleccserekkel próbálnak küzdeni a globális felmelegedés ellen: a mindennapi élethez vízre van szükségük, amit átmenetileg kövekből emelt gátakkal sikerült biztosítaniuk. Az itt összegyűjtött víz is el fog azonban párologni akkor, ha a hőmérséklet a mainál is melegebbé válik majd.
Vágólapra másolva!

Ladakh a világ legmagasabban fekvő lakott területe, az itt élők azonban ki vannak szolgáltatva a gleccserek olvadásából származó víznek. Mivel az utóbbi években a gleccserek eltűnőben vannak Leh városa körül, a környékbeli falvak lakói közül sokan az indiai nagyvárosokban költöztek. A tengerszint felett 300 méterrel fekvő Stakmo falvának lakói is igen nehéz helyzetbe kerültek: Harminc éve még három gleccserük is volt, az utóbbi évtizedben azonban csak a csupasz sziklák maradtak a helyükön. A nyaranta megolvadó gleccservíz hiányában a helyiek nem tudnak öntözni, így sem az állataik, sem a maguk számára nem képesek többé biztosítani az élelmet.

Mivel Stakmo a Himalája esőárnyékos területén fekszik, évente mindössze 5 centiméternyi csapadék hullik, körülbelül annyi, mint a Szaharában. A falu környékén különösen rövid a nyár: ha a lakosok nem ültetik el növényeiket március végéig, akkor már aratni sem tudnak szeptemberig, a tél ottani kezdetéig. A vízért az utóbbi években komoly küzdelem alakult ki az itteniek között, annak ellenére, hogy békés buddhistákról van szó. Az itt maradás reményét mégis vissza lehetett adni a számukra, méghozzá egy nyugdíjas mérnök ötlete alapján, aki kitalálta, hogy mesterséges úton létrehozott gleccserekben gyűjtsék össze az olvadó gleccserek vizét.

Tekintse meg a mesterséges gleccserről készített fotógalériát!

Chewang Norphel kőfalak építésével kezdte a munkát, amelyet a Stakmo feletti lejtőkre építettek. A módszerrel mesterséges gleccsereket lehetett létrehozni: a lejtőket télen és tavasszal is leárnyékolják a hegyek, így nem párolog el az itt összegyűlt víz. Ezáltal az eredeti, mára visszahúzódott gleccsert pótló második gleccser jött létre, amelyet a téli csapadék és a fenti gleccser nyári olvadásából származó víz tart fenn. Telente növekszik a kőgátak közötti jégtömeg, nyaranta azonban felhasználható az olvadásából származó víz, amely egyébként lefolyna a falu mellett - olvasható a Scientific American oldalán.

A rövid öntözési időszak alatt - a mesterséges gleccser segítségével - már megoldható a falusi lakosok számára, hogy vízhez jussanak az elvetett növényeik. "A már jó ideje kopár földek újra kizöldelltek, a terméshozam pedig a korábbi háromszorosára nőtt. Évente nemcsak egyszer, hanem többször is lehet ültetni. Norphel ötletének köszönhetően sokan visszaköltöztek a faluba" - mondta Tashi Angmo, Stakmo egyik lakója. Norphel eközben folyamatosan próbálja fejleszteni a kőgátak kialakítását, és már más falvakban is elkezdődött a mesterséges gleccserek létrehozása. Eddig tíz hasonló víztározót sikerült létrehozni, amelyek nagyjából 10 000 ember számára teszik lehetővé, hogy Ladakhban folytassák addigi életüket. "Sajnos tisztában vagyok vele, hogy mindez csak átmeneti segítség. A mesterséges gleccserek sem fagynak majd meg, ha még melegebb lesz" - mondta Norphel.