Levették a Galápagos-szigeteket a veszélyeztetett világörökségi listáról

Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO levetette a Galápagos-szigeteket arról a listáról, amely a veszélyeztetett világörökségi helyeket tartalmazza. A döntést Brazília fővárosában hozták meg arra hivatkozva, hogy Ecuador - melyhez a szigetek tartoznak - sokat fejlődött az utóbbi években.

A Galápagos-szigetek még 2007-ben került fel a veszélyeztetett világörökségi listára. A vulkanikus eredetű szigetcsoport élővilágát már komolyan veszélyeztette az egyre növekvő helyi népesség, a halászat és a fokozódó turizmus. Az UNESCO tagjai azonban most 15:4 arányban megszavazták, hogy a szigetvilág ne legyen veszélyeztetettnek nyilvánítva - írja a Telegraph beszámolója.

Az óriásteknősök bölcsőjének tartott Galápagos-szigetcsoport, amely Dél-Amerika nyugati partjaitól ezer kilométerre fekszik, és Ecuador fennhatósága alá tartozik, a Föld állatvilágának igazi paradicsoma, a világörökség része. A Galápagos-szigetek az egykoron tömegesen itt élő óriásteknősökről kapta a nevét, spanyolul ugyanis a galápago teknőst jelent.

A Galápagos-szigeteken él az egyetlen valódi tengeri gyík, a tengeri leguán (Amblyrhynchus cristatus)

A Galápagos Nemzeti Park 19 szigetet foglal magába, ezek közül a legnagyobb az Isabella-, a Santa Cruz-, a Ferdinanda-, a San Salvador- és a San Cristobal-sziget. A szigetek élővilága a dél-amerikai kontinensről repülve, úszva vagy fatörzseken sodródva jutott el Galápagosra: ennek tudható be, hogy az itteni állatvilág rendkívül gazdag madarakban, tengeri emlősökben és hüllőkben. A szárazföldi emlősfajokból csak kettő képviselteti magát, kétéltű pedig egyáltalán nem él a szigeteken. A Galápagos-szigeteken 15 ezer óriásteknős, ugyanennyi kistermetű sárkányra emlékeztető iguána, 12 ezer albatrosz, 150 különböző madárfaj (ebből 13 pintyfaj), 60 ezer sörényes fóka és 307 halfaj éli mindennapi életét.

A Galápagos-szigetek arról is híres, hogy Charles Darwin is járt itt az 1830-as években Beagle nevű hajójával. Az itteni élővilág tanulmányozása hozzájárult ahhoz, hogy megértse, miként működik a fajok közötti természetes kiválasztódás és maga az evolúció.