Végigtáncolja a világot egy esetlen fiatalember

2010.09.13. 10:19

A tánc ősidők óta minden emberi társadalomban megszokott cselekvés. Elsődleges célja valószínűleg rituális volt: megbékíteni a természet szellemeit, vagy kísérni az elmúlás rítusait. A más emberekkel való közös ritmikus mozgás azonban könnyen vezet egyfajta felszabadult, megrészegült tudatállapothoz. A tánc és az élvezet mindig kart karba öltve jártak.

Egy amerikai fiatalember, Matt Harding a világ minden táját igyekszik bejárni, és a helyi lakosokkal együtt készít táncos videókat. Az emberek mindenütt szívesen csatlakoznak Matt kissé esetlen táncához, mindenki élvezi a közös táncolást (lásd lent). 2006-ban Matt hat hónap alatt bejárta a világ 7 kontinensét, és 39 országban csalt mosolyt az emberek arcára. Legutolsó videója 2008-ban készült, és jelenleg Seattle-ben él, de nem tervezi még, hogy abbahagyja a világ körüli táncolást.

Tánc ősidők óta

A legősibb civilizációkban az istenek előtti tánc fontos eleme volt a templomi szertartásoknak. Egyiptomban a papok és papnők fennkölt táncokat lejtettek a hárfák és fuvolák hangjának kíséretében. E mozdulatsorok egy isten életének jelentős eseményeit jelenítették meg, vagy kozmikus mintákat utánoztak, amilyen például az éjszaka és a nappal váltakozása. Az egyiptomi temetéseken táncoló asszonyok fejezték ki a gyászolók fájdalmát.

A görög szentélyekben a szent alkalmakat, amilyenek például az olimpiai játékok voltak az időszámításunk előtti 8. századtól, a templom szüzeinek táncával nyitották meg. A kórus (khorosz) eredetileg pusztán egy olyan körtánc volt, amelyet egy isten tiszteletére lejtettek. Az időszámításunk előtti 6. századtól vált a görög dráma központi elemévé.

A tánchoz nélkülözhetetlen ritmus a zene alapeleme is. Magától értetődő például a tánc ritmusát fadarabok vagy a tenyerek összeütögetésével megadni. A tánc mozgását ritmikus énekléssel kísérni is teljesen természetes dolog. A tánc és a zene lassan elválaszthatatlanok lettek egymástól a rituálék folyamán. Az ősi rituális táncok egyes elemei a mai napig fennmaradtak. Indiában például a hindu templomok papnőinek szertartásos kézmozdulatait már az 1. században leírták. A mozdulatokból kifejlődött klasszikus táncot a mai napig előadják a nagy gyakorlattal rendelkező hivatásos táncosok.

Matt 2008-as útjáról készített videó

Tánc és önkívület

A tánc és a zene szinte önkívületbe sodró hatalmát nem a mai diszkóba járó fiatalok tapasztalták meg először. A legjobb korai példái ennek a görög dionüszoszi táncok. A falusiak a szőlő leszüretelése után az eseményt részeg orgiákkal ünnepelték Dionüszosz (a rómaiaknál Bacchus), a bor és a szőlő istenének tiszteletére. Őrjöngő táncuk gyakori témája az ókori görög vázáknak. A bortól és a tánctól megrészegedett asszonyok még a gyilkosságtól sem riadtak vissza, ahogy azt Euripidész Bacchánsnők című drámájában megörökítette.

Wikimedia Commons
Bacchánsnők (Bacchust, azaz Dionüszoszt kísérő táncosnők)

Tánc, mint szórakoztatás

Már a nagyjából időszámításunk előtt 1400-ból származó egyiptomi freskók megörökítették a tánc másik örök vonzerejét. A sírkamrák falain lengén öltözött lányok lejtik izgató táncukat, amelyet ülő zenészek kísérnek. Ők szórakoztatják a sírban elhelyezett férfit a túlvilági tartózkodása folyamán. Az evilági élvezeteket kínáló táncosnők azóta sem mentek ki a divatból.

A szórakoztató táncnak természetesen kevésbé erotikus formái is kialakultak az idők folyamán. Ezek egyike az európai udvarokban népszerűvé vált balett. Maga a Napkirály, XIV. Lajos is nagy rajongója volt a táncművészeteknek. 1661-ben összegyűjtötte a legkiválóbb párizsi táncmestereket, és megalapította a Királyi Táncakadémiát (Académie Royale de Danse), majd 1669-ben a Királyi Zeneakadémiát (Académie Royale de Musique). Ennek a két intézménynek az összeolvadásából alakult ki a ma is létező Párizsi Opera.

A ritmus evolúciós története

Dóka Antal, az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológusa az [origo]-nak elmondta, hogy a ritmikus mozgásnak, a ritmus átvételének hosszú evolúciós előtörténete van. Gyakorlatilag már az ivaros szaporodás és a helyváltoztató mozgás megjelenésekor színre léphetett. Az evolúciós siker realizálásához - a sikeres szaporodáshoz - az ivartermékeket szinkron kellett kibocsájtani. Ehhez többféle megoldás kínálkozott, a feladat a partnerek belső állapotának szinkronizálása volt.

A belső állapotról tehát a partnert informálni kell, és az ő állapotáról is információt kell szerezni, hogy ne legyen kárba veszett erőfeszítés a találkából, mondta Dóka. Lehet feromonokat alkalmazni - ezek hormonszerű, de külső elválasztású anyagok, amelyek az üzenet vevőjének a belső állapotát áthangolják, viselkedését pedig úgy módosítják, hogy esély legyen a sikeres szaporodásra. Ugyanez a hatás elérhető más kommunikációs csatornákon keresztül, mondjuk akusztikus vagy vizuális kommunikációs jelekkel is. Utóbbiak lehetnek a tánc előfutárai. Mivel mindezek az evolúciós sikert növelő, tehát adaptív praktikák, ezért a résztvevő partnerek esetében az evolúció során kiépülnek olyan mechanizmusok, amelyek mintegy "jutalmazó" funkcióra tesznek szert, tehát a partnerek mindent elkövetnek, hogy ebbe a kellemes állapotba kerüljenek. Az irracionálisnak tűnő fel- és áthangolás tehát alkalmassá teszi őket racionális döntések és akciók meghozatalára, és végrehajtására.

goucher.edu
Modern balett

A ritmikus mozgás és hangadás nemcsak a faji hovatartozás tisztázására szolgál, hanem a jelzések alapján a vevők a jeladó belső állapotát és szándékát is meglehetősen pontosan képesek felmérni, és a saját állapotukat ennek megfelelően módosítani.

Az etológus elmondta, hogy az ember - és még néhány más erősen szociális faj - esetében ezek a ráhangoló mechanizmusok még inkább kitüntetett szerepet kaptak. Fajunk esetében nem egyszerűen egyedi, potenciális partnereket kellett megfelelő állapotra hangolni, hanem egy egész csoportot. Ráadásul úgy, hogy a csoport egyedei olyan döntésekre legyenek képesek, ami saját egyedi sikerüket veszélyezteti. Evolúciónk során megváltozott a szelekció mechanizmusa, az egyedi szelekció helyett esetünkben működésbe lépett a csoportszelekció. Azok a csoportok, amelyekben az egyedek egyöntetűbben, a csoport fennmaradása és a sikeres szaporodás érdekében hozott racionális döntésekre voltak képesek, előnybe kerültek az erre nem képes csoportokkal szemben. Ehhez a zene, a tánc, a rítusok adtak megfelelő keretet. A feladatuk az volt, hogy az egyedeket tömegével - ha kell, egyedi sikerük háttérbe szorításával - döntésképes állapotra hangolják.

Ma, individualizálódott jelenünkben is megmaradtak ezek a képességek. Elég egy rock koncertre, egy focimeccsre kimenni, hogy az ember megtapasztalja ezt a más állapotot. Zenével, indulókkal, meneteléssel, ritmikus mozgással kitűnően manipulálhatók vagyunk még most is - fejezte be az interjút Dóka.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK