Mr. Beannel tesztelték egy kísérlet résztvevőinek fájdalomküszöbét

Először sikerült kimutatni, hogy a sportoláshoz hasonlóan nevetés közben is fájdalomcsillapító hatású boldogsághormonok szabadulnak fel az agyban. A kísérletek során a résztvevők fizikai tűrőképességét vicces műsorok vetítése közben mérték.

A neurotranszmitterként (idegi ingerületátvivő anyagokként) működő endorfinok többek közt testmozgás, izgalom, fájdalom, fűszeres ételek, szerelmes együttlét és szexuális orgazmus hatására szabadulnak fel az agyalapi mirigyben. A hangulatjavítás és a feldobottság érzése mellett ezek a vegyületek megnövelik a fájdalomtűrő képességet is. Az Oxfordi Egyetem kutatói Robin Dunbar vezetésével az endorfinok fájdalomcsillapító hatását felhasználva próbálták meg kideríteni, valóban felszabadul-e endorfin a nevetéskor.

A kutatók első lépésben meghatározták a kísérletben részt vevő önkéntesek fájdalomküszöbét. Ezután nevetést kiváltó teszteket, vagy semleges kontrollvizsgálatokat végeztek velük, és újra megvizsgálták a fájdalomküszöbüket. A tesztekhez humoros videókat (a Mr. Bean és a Jóbarátok tévésorozatból vett részleteket), valamint egy szórakoztató műsor felvételét használták. Mivel a nevetés elsősorban társas aktivitás (harmincszor gyakrabban fordul elő társaságban, mint egyedül), ezért a résztvevőket csoportokban és egyedül is letesztelték.

A laboratóriumi fájdalomvizsgálatokhoz az önkéntesek karját jeges borhűtő zsákkal vagy vérnyomásmérő mandzsettával vették körül. A fájdalomtesztet addig végezték, amíg a résztvevők azt mondták, hogy nem bírják tovább a fájdalmat. A szórakoztató műsor nézése közben pedig a fal mellett guggoltatták az önkénteseket, amíg össze nem rogytak.

Nevetés után a résztvevők fájdalomtűrése valamennyi teszt esetében megugrott. Átlagosan 15 percnyi humoros műsor nézés után a csoportban 10 százalékkal emelkedett a fájdalomtűrési küszöb. Az egyedül tesztelt önkénteseknél ez az érték kicsit kisebb volt.

A Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences folyóiratban megjelent tanulmányukban a szerzők a következőket írják: "Amikor nevetést váltottunk ki, a fájdalomküszöb jelentősen emelkedett, amikor viszont az alanyok olyasmit néztek, ami normális esetben nem késztet nevetésre, a fájdalomküszöb nem változott (vagy egyenesen csökkent). Az eredmények legjobb magyarázata, hogy ez a nevetés által felszabadított endorfinok hatásának köszönhető."