Így támadott az őskori kígyószörnyeteg

A valaha élt legnagyobb kígyó, a Titanoboa cerrejonensis közel 15 méteres makettjét állították ki a New York-i Grand Central pályaudvarnál.

A makettel a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum kívánja felhívni a figyelmet a Titanoboa, a szörnyűséges kígyó című új tárlatára. A Titanoboa cerrejonensis a valaha felfedezett legnagyobb kígyó, amely mintegy 65 millió évvel ezelőttől, a dinoszauruszok kihalását követő paleocén korban élt. Ilyen érzés lett volna találkozni vele:

2009-ben a Kolumbia északi részén, La Guarja tartományban fekvő Cerrejón közelében lévő bányánál 28 példány fosszilis maradványait találták meg (lásd korábbi cikkünkben). A 28 megtalált kígyóból a nyolc legnagyobb hossza 12-15 méter lehetett. Összehasonlításképpen: a legnagyobb ma is élő kígyók a zöld anakonda, amely 7,5 méteres, valamint a közel 9 méteres kockáspiton.

Mintegy 60 millió évvel ezelőtt a Titanoboák uralták a mai Kolumbia területén elterülő esőerdőket

A foszilis gerincet a mai kígyók gerincének alakjával és méretével összehasonlítva a tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a T. cerrejonensis 12-15 méter hosszú lehetett, legvastagabb részénél 1 méter volt az átmérője, tömege pedig elérhette az 1135 kilogrammot. Noha a boához hasonlított, életmódját tekintve az anakondára emlékeztetett - vízben élt, hallal, krokodilokkal táplálkozott.

Ajánlat:

Videó a pályaudvaron kiállított példányról

Filmek a kígyó rekonstrukciójáról és a makett elkészítéséről a Smithsonian honlapján