DNS-elemzéssel tárták fel a paleoeszkimók történetét

DNS-elemzéssel tárta fel egy nemzetközi kutatócsoport a „paleoeszkimók”, a mai eszkimók előtti őslakók kihalt kultúráinak történetét. Az új, genetikán alapuló őstörténet az eddigi legpontosabb képet adta az észak-amerikai sarkvidék elmúlt hatezer évének lakóiról.

A sarkvidék ma élő és egykori lakóinak DNS-elemzése szerint egyetlen, Szibériából indult bevándorlási hullámmal érkezett a 700 évvel ezelőtt kihalt paleoeszkimó őslakosok összes kultúrája. A mai inuitok és az amerikai indiánok egy másik hullámmal érkeztek -írja a Science folyóiratban megjelent új tanulmány.

Több mint százötven őslakos maradványaiból vett DNS-minta elemzésével a kutatók kimutatták, hogy a Saqqaq- és a Dorset-kultúra népei, vagyis az úgynevezett paleoeszkimók egy genetikai családhoz tartoztak, és mindannyian a Szibériából mintegy hatezer évvel ezelőtt indult bevándorlási hullámmal érkeztek Amerikába a Bering-szoroson keresztül.

„Ez az egyetlen populáció, mely a sarkvidéken letelepedett, és majdnem ötezer éven át élte túl a zord viszonyokat. Ennyi idő alatt az életmódjuk annyit változott, hogy elkülöníthető kultúrákat képviseltek” – mondta Maanasa Raghavan, a tanulmány vezető szerzője.

Az is kiderült, hogy mielőtt a paleoeszkimó kultúra 700 évvel ezelőtt hirtelen eltűnt, népeik nem keveredtek az inuitok felmenőivel, akik egy ezer éve indult második migrációval érkeztek Szibériából.

Egyelőre rejtély a paleóeszkimók népességének és kultúrájának teljes eltűnése, ami 100-150 év alatt mehetett végbe, és felvetheti akár egy ősi népirtás kérdését is – vélte William Fitzhugh, a washingtoni Smithsonian Intézet professzora, a tanulmány egy szerzője, aki ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez csupán spekuláció, bizonyíték nincs rá.

Az erőszakos forgatókönyv ellen szól az is, hogy az inuitok legendái csak baráti kapcsolatokról szólnak őseik – a Thule-kultúra – és a még korábban élt „kedves óriások” között.