Árulás és zsarolás vetett véget Horthy kormányzóságának

2014.10.15. 15:15

Horthy Miklós, Magyarország kormányzója az utolsó pillanatig ellenállt, hogy lemondjon hivataláról és Szálasi Ferencet miniszterelnökké nevezze ki. Amikor azonban Veesenmayer német birodalmi követ a fia életével zsarolta, a kormányzó végül mégis aláírta Szálasi kinevezését és a lemondását.

Horthy delegációja október 11-én Moszkvában megkötötte a fegyverszünetet a szövetségesekkel, Lakatos Géza miniszterelnök és kormányának tudta nélkül. Ezt követően azonban nem sikerült megtenni a megfelelő katonai és politikai előkészületeket a fegyverszünet és a szovjetekhez történő átállás gyakorlati megvalósítására. A németek és a nyilasok viszont alaposan fölkészültek, így a háborúból való kiugrási kísérlet eredménye Horthy lemondása, Szálasi Ferenc hatalomra kerülése és a harc folytatása lett. Mindez alig másfél nap alatt, 1944. október 15-16-án történt.

Páncélököl

Miközben szeptemberben és októberben Horthy és tanácsadói a fegyverszünet előkészítésén dolgoztak, a németek és a nyilasok sem tétlenkedtek. Hitler már szeptemberben azzal számolt, hogy Horthyt előbb-utóbb el kell majd távolítani tisztségéből. Ebben az esetben a márciusi bevonuláskor a kormánytól távol tartott Szálasi Ferencet és nyilaskeresztes pártját kívánták hatalomra juttatni. A németek Faragho tábornok szeptember végi moszkvai utazásával nagyjából egy időben megkezdték Szálasi hatalomátvételének előkészítését: szeptember 26-án a nyilas vezért német védelem alá helyezték, és közölték vele, hogy egyedül őt tekintik tényezőnek Magyarországon. A nyilasok a Pasaréten egy németek által rendelkezésükre bocsátott villában rendezkedtek be, állig felfegyverezték magukat és készültek a hatalom átvételére.

Királytigris a Kapisztrán téren 1944 őszénForrás: Wikimedia Common/Bundesarchiv/Faupel Bundesarchiv/Faupel

Október első napjaiban további tanácskozásokat folytattak a német biztonsági szervek és a nyilas vezetők, hogy fölkészüljenek arra az esetre, ha Horthy váratlanul különbékét jelent be. Az akció a „Páncélököl” fedőnevet kapta, és a Vár, a főváros és a vidék fontosabb intézményeinek megszállásán kívül a kiugrást előkészítő személyek letartóztatását is célul tűzte ki. Az első letartóztatásra már október 8-án sor került: a tervezett kiugrás egyik kulcsszereplőjét, Bakay Szilárd budapesti városparancsnokot hurcolták el. Bakay elhurcolása komoly felháborodást keltett, így a németek néhány napig nem folytatták a listájukon szereplő személyek letartóztatását.

Öt nappal korábban

A kormányzó a kiugrás időpontjául eredetileg október 20-át jelölte meg. Ennyi időre volt még szükség arra, hogy végrehajtsák a hadseregnek kiadott parancsokat, és megfelelő katonai erők érkezzenek Budapestre a fordulat végrehajtására. A kormányzó október 14-én délelőtt végül úgy döntött, hogy öt nappal előrehozza a fordulat napját. Döntése legfőbb oka a németek és a nyilasok szervezkedése volt: nem akarta, hogy erőszakos lépéseikkel megakadályozzák a kiugrást.

A kiugrás előrehozása viszont azt eredményezte, hogy az amúgy is vontatottan haladó előkészületeket nem volt idő befejezni, így nem álltak rendelkezésre megfelelő katonai egységek a fővárosban. Noha Horthy fogadta vezetőiket, a Budapesten működő civil ellenállással sem sikerült megfelelő együttműködést kialakítani, így a lakosság támogatására sem számíthattak. A legfurcsább azonban az volt, hogy a szovjet kormányt és a Moszkvában tárgyaló magyar delegációt sem értesítették a tervezett akcióról, noha még október 15. éjjelén is ment rádiótávirat a Várból Moszkvába.

Kapkodás

A kiugrásra vonatkozó konkrét tervek ezért kapkodva születtek meg. Mivel számítottak arra, hogy a vezérkar esetleg nem továbbítja a parancsokat, egy titkos jelszóban állapodtak meg: „Az 1920. III. 1. számú rendelet végrehajtandó!”  A terv szerint az 1. és a 2. hadsereg parancsnokai a titkos jelszó hallatán beszüntetik a harcot, fölveszik a kapcsolatot a szovjet hadsereggel és megnyitják a frontot. Dálnoki Miklós Béla, az 1. hadsereg parancsnoka személyesen vette át a kormányzótól a titkos utasítást. Veress Lajos, a 2. hadsereg parancsnoka viszont egy alezredest küldött, aki az információt rögtön átadta a németeknek.

A kormányzó még 14-én tájékoztatta Lakatost és kormányt, hogy fegyverszünetet szándékozik kérni az ellenségtől, ám azt a tényt nem közölte velük, hogy az egyezmény már megszületett. A kormány még október 14-én délután megtárgyalta a fegyverszünet finn modellt követő feltételeit, és semleges országok diplomatáin keresztül október 15-én délután ismét elindította a különbéke megkötésének folyamatát. Október 14-én délután előkészítették Horthy másnapi rádióbeszédét, utasítást adtak a testőrségnek a Vár védelmének megszervezésére, Lakatos-kormánnyal pedig megtanácskozták a másnapi események tervezett menetét, noha a miniszterelnök elhamarkodottnak tartotta a tervezett akciót. Vörös János megpróbálta meggyőzni a kormányzót, hogy utazzon Kárpátaljára és csapatai körében hirdesse ki a különbékét, ám nem járt sikerrel.

Elrabolják Horthy fiát

1944. október 15-én a német Páncélököl akció újabb állomásához érkezett: reggel kilenc órakor egy SS-alakulat a Ferenciek terétől nem messze elrabolta a kormányzó fiát, ifj. Horthy Miklóst, s miután egy szőnyegbe csavarva egy teherautóra dobták, ismeretlen helyre szállították. Az emberrablás híre 10 óra körül ért a Várba, s ebben a hangulatban kezdődött meg Horthy-korszak utolsó koronatanácsa.

A koronatanács – vagyis a kormányzó részvételével megtartott minisztertanács – ülésén megvitatták a katonai helyzetet. A kormány ezúttal támogatta a kormányzót a fegyverszünet szándékában. Horthy a vitát követően elhagyta a termet, s az időközben magához rendelt Veesenmayer követtel közölte, hogy fegyverszünetet kötött. Az asztalra dobta a Ferenciek terén talált német tölténytárat, s ingerülten követelte vissza fiát a német követtől, aki elismerte felelősségét az akcióban. A német követ ezután távozott, s fenyegetően csak annyit mondott, hogy a kormányzónak viselnie kell döntése következményeit.

Abban a pillanatban, amikor Horthy – sokszor hangoztatott szándékának megfelelően – tájékoztatta a német követet a fegyverszünet szándékáról, rögtön telefonüzenet ment a Magyar Rádióba, és 12 óra 30 perckor elhangzott a kormányzó proklamációja a fegyverszünetről. A beszédben elhangzott, hogy az ország a háborút elvesztette. A szózat részletesen ismertette, hogyan sértette meg Magyarország jogait a német szövetséges. A szövegből egyébként egy utolsó pillanatban végrehajtott változtatás miatt nem volt egyértelmű, hogy a fegyverszünet már megszületett. A proklamáció többször elhangzott még aznap délután, beolvasását a lakosság részéről óvatos reménykedés fogadta.

Árulás és kudarc

A rádióban elhangzott beszédet követően jött volna a legfontosabb lépés: a hadseregnek be kellett volna szüntetnie a harcot a szovjet hadsereggel szemben, s meg kellett volna nyitnia a frontot. Ehhez azonban kevés volt a rádióban beolvasott szózat és az utána következő kormányzói hadparancs, ami egyrészt nem tartalmazott egyértelmű utasításokat, másrészt pedig a csapatok csak a hivatalos helyről, feletteseiktől érkező parancsnak engedelmeskedhettek. A vezérkar híradós osztályának parancsnoka azonban 14 órakor megtiltotta, hogy a kormányzóságról bármilyen parancsot továbbítsanak, így a titkos jelmondat sem ment ki. A vezérkar hivatalába visszaérkező Vörös János vezérkari főnök végül a németbarát tisztek akarata előtt meghajolva a harcok folytatását elrendelő parancsot adott ki. Vörös Jánost később a nyilasok letartóztatták és leváltották tisztségéről.

Mindennek hatására a csapatoknál bizonytalanság alakul ki, így sem az 1., sem pedig a 2. hadsereg nem hajtotta végre a fegyverszünet feltételeit. Dálnoki Miklós Béla, az 1. hadsereg parancsnoka átment ugyan a szovjetekhez, ám csupán néhány tisztet vitt magával, a reá bízott hadsereg magatartása nem változott meg. Veress Lajost, a 2. hadsereg parancsnokát pedig letartóztatták a németek. Noha végül mindkét tábornokhoz eljutott a titkos parancs, egyikük sem volt eléggé erélyes annak végrehajtásában.

Német csapatok BudapestenForrás: Wikimedia Common/Bundesarchiv/Faupel

Budapest is hamar a németek és a nyilasok kezére jutott. Aggteleky Béla tábornokot, akit Bakay Szilárd letartóztatása után állított Horthy a budapesti hadtest élére, nyilas érzelmű tisztek letartóztatták, és átvették a parancsnokságot. Amikor Hindy Iván és társai benyomultak Aggteleky irodájába, a parancsnok mindenféle védelem nélkül ült irodájában, még oldalfegyvere is a fogason lógott. A folyamőrség parancsnokával még könnyebb volt a nyilasok dolga: a kormányzóhoz hű Hardy Kálmán éppen egy 30 órás szolgálat után pamlagán szunyókált, s álmában törtek rá és tartóztatták le. Késő délután német alakulatok a rádiót is megszállták, és több alkalommal is Vörös János vezérkari főnök harcok folytatását elrendelő hadparancsát olvasták be.

Az utolsó éjszaka

Késő délutánra már csupán a Vár és közvetlen környezete maradt a kormányzó befolyása alatt, Budapest többi része a németek és a nyilasok uralma alá került. Este a rádióban beolvasták Szálasi már október elején elkészített hadparancsát, amiben lényegében a nyilas hatalomátvételt jelentették be, noha ez október 15-én este még korántsem volt befejezett tény, hiszen Horthy még tisztségében volt, és a Lakatos-kormányt sem távolították el. Veesenmayer és a németek feltétlen szándéka volt, hogy Szálasi hatalomra juttatását a törvényesség látszatának megtartásával vigyék végbe.

Az október 15-ről 16-ra virradó éjjelen Lakatos miniszterelnök és a kormányzó tanácsadói megkíséreltek tárgyalásokba bocsátkozni a németekkel, ám komoly eredményt nem érhettek el, hiszen katonai értelemben a kiugrási kísérlet elbukott, a főváros fölött a németek és nyilasok voltak az urak. A kormány tagjai ráadásul még ekkor sem tudtak a Moszkvában aláírt egyezményről, arról csak késő este szereztek tudomást. Éjfél körül a kormányzó tanácsadói azt ajánlották Horthynak, hogy fogadja el Hitler ajánlatát: mondjon le tisztségéről, és adja át a hatalmat, cserébe pedig a Führer védelmet biztosít számára és családjának Németországban. Horthy ingerülten utasította vissza az ajánlatot.

A kormányzó lemondása

Másnap hajnali négy órakor Lázár Károly, a testőrség és a Vár védelmének parancsnoka arról értesült, hogy a németek a Palota elleni támadásra készülődnek. Értesülése helyes volt: hajnali három órakor a Mussolini kiszabadításáról és egyéb merész akciókról elhíresült Otto von Skorzeny vette át a parancsnokságot a Palota ellen vonuló német csapatoknál. Fél öt körül megkezdődtek a harcok, s úgy tűnt, még a kormányzó is részt fog venni benne: emlékiratai szerint Horthy a Palota lépcsőjén ült főhadsegédével, csőre töltött pisztollyal.

Végül öt óra harminckor, mindössze fél órával a Palota elleni általános támadás megindulása előtt megjelent Horthynál Veesenmayer birodalmi követ és Lakatos miniszterelnök, akik időközben megállapodásra jutottak, és rábeszélték a kormányzót az ellenállás föladására. Horthy engedett, ám a testőrök és a német alakulatok között szórványos lövöldözés kezdődött, aminek több halálos áldozata is volt mindkét oldalon. A kormányzó a Hatvany-palotában berendezett SS-központba távozott, ahol lényegében házi őrizetbe került. A németek megpróbálták rábírni Horthyt a hivatalos lemondásra és Szálasi miniszterelnöki kinevezésére, ám a kormányzó egész nap ellenállt a kérésnek. Ennek ellenére teljesen törvénytelenül Szálasi és miniszterei már délután fél öt körül letették esküjüket.

Horthy végül 16 óra körül visszatért a Palotába, hogy összecsomagoljon. A Palotát lényegében kifosztották, az egyik SS-katona például fürdés után Horthy fürdőköpenyében lépett a kormányzó elé. A kormányzó végül Lakatos rábeszélésére engedett: aláírta a lemondását és Szálasi kinevezését tartalmazó dokumentumot. Veesenmayer cserébe szavatolta Horthynak német fogságban lévő fia életét, s ígéretet tett arra, hogy szabadon bocsátják. Ezt az ígéretet nem tartották be. Horthy egyébként már az aláírás pillanatában úgy foglalt állást, hogy lemondása semmis, mert kényszer hatása alatt cselekedett.

Szálasi Ferenc hatalomátvételeForrás:AFP

Másnap egy harmadik dokumentum is megjelent, amiben Horthy visszavonta október 15-i proklamációját. A kormányzó emlékirataiban tagadta, hogy ezt aláírta volna, Lakatos viszont határozottan emlékezett erre. A kormányzót másnap családjával együtt a kelenföldi pályaudvarra szállították, ahonnan német „védelem” alatt Németországba utazott. A németek ismét elégedettek lehettek: sikerült megakadályozni Magyarország kiválását a háborúból, és még a törvényesség látszata is megmaradt. Az ország sorsa a háború folytatása és a nyilas uralom lett.

Írásunk Thomas Sakmyster, Teleki Éva és Vígh Károly munkái nyomán készült.