Kamerával a halál aratóföldjein

2014.12.27. 11:25

Szalay-Berzeviczy Attila – akit a közvélemény a Budapesti Értéktőzsde és a BOM elnökeként ismerhetett meg - nem csak a tőkepiacok és a sport világában, hanem a fényképezőgép keresője mögött is otthon érzi magát. A neves pénzügyi szakember a Magyar Tudományos Akadémián nyilatkozott az Origónak, ahol megnyílt, az I. világháború csatatereit bemutató fotókiállítása és ahol Dr Romsics Ignác és Gali Máté történészek mutatták be ükapja, Dr Berzeviczy Albert „Az ország belepusztul ebbe a háborúba” címmel most megjelent 1914-1920-as naplóját.

Különleges alkalom, ha valaki az ükapja, a századforduló méltatlanul elfeledett nagyformátumú  közszereplője háborús naplójának könyvbemutatóján a saját fotókiállítását is megnyithatja. Mindenekelőtt bemutatná röviden olvasóinknak Berzeviczy Albertet?

Ükapám a család ikonikus figurája, amolyan reneszánsz egyéniség volt. Azon kívül, hogy a századforduló idején a Monarchia utolsó két évtizedében aktív közéleti szerepet vállalt az országos nagypolitikában, szép-, illetve történetírói munkásságot is folytatott. 1895 és 1904 között ő volt a Magyar Olimpiai Bizottság alapító elnöke. 1903 és 1905 között az első Tisza-kormány vallás és közoktatásügyi minisztere,1910-től pedig a felsőház elnöke lett, utóbbi posztjáról 1911 novemberében az elhíresült obstrukció miatt mondott le.  

Berzeviczy Albert a századforduló jeles közszereplője, történetíró, és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1905 és 1936 közöttForrás: wikimedia.org

Történetírói munkásságán belül talán a neoabszolutizmusról írt műve a legjelentősebb. 1905-től egészen 1936-ban bekövetkezett haláláig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Széles látókörű emberként barátjával, Tisza István gróffal együtt sokat töprengett a Monarchia jövőjén, hozzá hasonlóan ő is jól látta a birodalom, és azon belül a Magyarország egén gyülekező sötét fellegeket.

„ Az ország belepusztul ebbe a háborúba” – ez az ükapjától vett idézet Berzeviczy Albert első világháborús naplójának a címe is. Mondana néhány szót a „nagy háború” kitörésének centenáriuma alkalmából kiadott rendkívül érdekes könyv keletkezéséről?

Gyerekkorom óta nagyon érdekelt az első világháború. Akkoriban elsősorban még azért, amiért minden fiút érdekel a katonásdi és a háborúsdi. Később, már érett fejjel amiatt érdekelt annyira ez az időszak, mert elkezdtek foglalkoztani Magyarország akkor elkezdődött és azóta is tartó hanyatlásának az okai.

Romsics Ignác történészprofesszor Szalay-Berzeviczy Attila társaságábanForrás: Szalay-Berzeviczy Attila

Így talán nem meglepő, hogy egyre kíváncsibb lettem arra, hogy mi is volt ükapám szerepe ebben az időszakban és miről mit gondolt. Romsics Ignác professzorral és doktoranduszával, Gali Mátéval együtt fogtam hozzá az ezt feltáró munkához.

Berzeviczy Albert nemrég előkerült háborús naplóját idén decemberben adták ki. Az értékes kortörténeti dokumentum több vonatkozásban árnyalja Magyarország első világháborús szereplésével kapcsolatos képetForrás: Szalay-Berzeviczy Attila

A korabeli dokumentumok összegyűjtése közben került elő a családi iratok közül Berzeviczy Albert naplója, amelyet Romsics professzor történetileg is olyan értékes dokumentumnak minősített, amit meg kell jelentetni és közkincsé tenni.. A napló érdekes bepillantást nyújt a budapesti politika világába és Tisza miniszterelnök gondolkodásába az első világháború idején.

Ön szerint mi a legfőbb üzenete ennek a kortörténeti dokumentumnak?

Ükapám 1912 és 1920 között vezette naplóját. A kötet gerincét az az öt füzet alkotja, amely az első világháború idején, 1914 és 1918 között íródott. A kortársak, és különösen Tisza István háborúval kapcsolatos gondolatait megörökítő napló amiatt lehet érdekes, mert kiderül belőle, hogy a korabeli politikusok korántsem voltak olyan rövidlátóak, mint ahogyan ez az utókor emlékezetében megmaradt.

Szalay-Berzeviczy Attila, ükapja, Berzeviczy Albert eddig kiadatlan első világháborúban íródott naplójának bemutatóján az általa készített felvételekkel, amelyeken az első világégés csatáinak helyszíneit mutatja be.Fotó: Polyák Attila - Origo

Ükapám, a szabadelvű párt liberál-konzervatív politikusaként elkötelezett támogatója volt a Monrachia egybentartásának. Pontosan ezért – Tisza Istvánhoz hasonlóan - ellenezte a háborúba lépést az osztrák és a német nyomás ellenére is, hiszen meg volt győződve arról, hogy a Monarchia sokkal többet kockáztat Szerbia megtámadásával, mint amit valaha is nyerhet vele.

Ahonnan a nagy világégés elindult. A szarajevói Latin-híd, amelynek sarkánál Gavrilo Princip merényletet követett el Ferenc-Ferdinánd trónörökös és felesége ellen. Galériánk megtekintéséhez kattintson a fotóra!Forrás: Szalay-Berzeviczy Attila

Noha nem kedvelte Károlyit, de soha sem sommázta úgy, hogy az ország bukása csak és kizárólag az ő felelőssége lett volna, mint ahogyan később sokan mások azt tették.

Ezek szerint az első világháború már csak családi okok miatt is kitüntetett szerepet játszik a történelmi érdeklődésében.

Az első világháború az igazságtalan trianoni békediktátumnak köszönhetően közvetlenül a mi családunkat is mélyen érintette. A 14. század óta a Berzeviczy család szülőhelye és otthona  Nagy Magyarország felvidéki Sáros megyéjében, Eperjestől 30 kilométerre nyugatra volt. Berzevicze 1920 óta Brezovicza néven szerepel a szlovák község-névjegyzékében.

Hogyan született meg Önben az a gondolat, hogy végigjárja és fotókon megörökítse az első nagy világégés helyszíneit?

Ahogyan említettem, az első világháború története mindig is erősen foglalkoztatott. Azt vettem észre, hogy  Magyarországon ez a fontos időszak megmagyarázhatatlanul és indokolatlanul elhanyagolt  része történelmi közgondolkodásunknak.

Első világháborús tank Verdun csataterén. Itt zajlott le az első világháború leghosszabb és egyik legvéresebb ütközete. Galériánk megtekintéséhez kattintson a fotóra!Forrás: Szalay-Berzeviczy Attila

Úgyhogy a téma iránti szenvedélyem érlelte meg bennem azt az elhatározást a centenáriumhoz közeledvén, hogy  teljesen új módon mutassam be a "nagy háborút" idehaza.  Így rengeteg utánaolvasás után 2011-től elkezdtem bejárni és lefotózni a világháború legfontosabb helyszíneit és leghíresebb hadszíntereit.

Ismerve hogy hány és hány csatatéren folyt az öldöklő küzdelem, ez valóban komoly kihívás és embert próbáló feladat lehetett.  Sikerült az összes jelentős hadszínteret bejárnia?

Szarajevótól Trianonig mind a francia mind pedig a flandriai, belga csatmezőket, valamint a balkáni, az észak-keleti és a galíciai frontok helyszíneit sikerült bejárnom. Azonban még mindig maradt négy ismertebb hadszíntér a repertoárból: a magyar hadtörténetben is oly fontos Isonzó és az erdélyi Vöröstoronyi-szoros, valamint a jütlandi tengeri csata és az antant-erők egyik nagy kudarcának helyszíne, a törökországi Gallipoli.

Emlékmű Soissons csataterén. 1918 július 18 és 22 között itt zajlott le az amerikai és a német haderő között a második Marne-i ütközet, amely megtörte az 1918-as nyári német offenzívát. Galériánk megtekintéséhez kattintson a fotóra!Forrás: Szalay-Berzeviczy Attila

Ez a hiátus azonban nem végleges, mivel terveim szerint 2015-ben még ezeket a fontos első világháborús csatatereket is bejárom. Természetesen van még néhány egyéb titkos vágyam. Ilyen dédelgetett terv például az első világháború egyetlen, teljesen magyar építésű, és az akkori haditechnikai követelmények szerint is  világszínvonalú csatahajó, a Szent István roncsának megmerülése.

Galériánk megtekintéséhez kattintson a fotóra!Fotó: Polyák Attila - Origo

Az 1918 nyarán elsüllyesztett hadihajó a horvátországi Premuda szigeténél, 66 méter mélyen fekszik az Adriai-tengereben.

Napjainkban az egykor százezrek, milliók halálának helyszínei békés táj képét mutatják. Amikor mondjuk Verdun, vagy Ypres mezein járt, átjött-e valami a száz évvel ezelőtti tragédia hangulatából? Egyáltalán, melyik egykori csatatér gyakorolta Önre a legnagyobb hatást?

Akármennyire is békésnek tűnnek ma az egykori csataterek, természetesen nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy az első világháború poklában százezer-számra hullottak itt a katonák. Van, ahol még mindig fennmaradtak az annyi öldöklő közelharcot átélt futóárokrendszer maradványai.

Történelmi mementó Ypres harcterén. A világtörténelemben itt vetettek be először gázfegyvert, a német klórgáz támadásnak percek alatt több mint 6000 francia katona esett áldozatáulForrás: Szalay-Berzeviczy Attila

Elgondolkodtató és furcsa érzés ezek között járni. Leginkább Verdun bejárása érintett meg; közismert, hogy 1916 februárja és decembere között itt zajlott le az első világháború legjobban elhúzódó és az egyik legtöbb áldozatot követelő csatája, amelyet az áldozatok számát tekintve egyedül csak a Somme-i ütközet múlt felül.

Szubjektív, de megítélésem szerint biztos, hogy nem egyedülálló a véleményem; a kiállított és művészien megkomponált fotókon kiválóan átjön ez a hangulat…

Tudatosan igyekeszem úgy megkomponálni a felvételeket, hogy a képeim a jelen és a történelmi múlt egyfajta szintézisét alkossák. A kihívás az, hogy hogyan lehet például egy legelőt vagy egy erdőt úgy lefotózni, hogy az a nézőt necsak gyönyörködtesse, de történelmileg is elgondolkodtassa. Ráadásul nagyon kevés első  világháborús tereptárgy maradt odakint, amit fel lehet használni a képi ábrázoláshoz.

A híres Auróra-cirkáló Szentpéterváron. A hadihajó az 1917-es orosz bolsevik forradalom egyik jelképe. Galériánk megtekintéséhez kattintson a fotóra!Forrás: Szalay-Berzeviczy Attila

Egyvalamit nagyon sajnálok, hogy nem előbb kezdtem el ezt az egészet, mert akkor még felkereshettem volna egy portré erejéig a brit Harry Patchet, az első világháború utolsó élő veteránját, aki a nyugati fronton Ypres közelében, Passchendalenél harcolt. 2009-ben 111 évesen ment el közülünk.     

Tervezi, hogy e nagy vállalkozása eredménye a közönség számára is elérhető legyen a közeljövőben a könyvesboltokban?

Igen, nagyon is foglalkoztat ez a gondolat, bár egyelőre még nincs semmi konkrét kiadói szerződés a kezemben. De mint mondtam még messze vagyok a fotózási szakasz végétől, és  egy ilyen típusú könyv összeállítása nem csak a képanyag összeválogatására szorítkozik, hanem rendkívül komoly további háttérmunkát is igényel. Szerencse, hogy 2018 november 11-ig maradt még egy kis időm.

Vannak-e 2015 utánra is hasonlóan grandiózus tervei?

Noha a második világháború kitörésének centenáriumáig még 25 évet kell várnunk, de fotós pályafutásom eddigi legnagyobb terve a második világégés fő harctereinek bejárása és megörökítése. Az első lépéseket már megtettem, amikor tavaly a partraszállás 70. évfordulóján végigfotóztam a normandiai helyszíneket.

Svejk, a "derék katona" az első világháború szimbolikus irodalmi figurájának szobra Przemysl főterénForrás: Szalay-Berzeviczy Attila

Ehhez a vállakozáshoz azonban tényleg sokkal több időre és utazásra lesz szükség, mert a második világháború szinte az egész Föld felszínén folyt, gondoljunk csak az ausztrál Darwinra, amit a japánok bombáztak, a Kwai-folyó feletti hídra, vagy a Hawaii-szigeteken található Pearl Harborra. Mindezt bejárni és lefotózni, még inkább egy „globális vállalkozás” lesz.

 

Előző
  • 1
  • 2
Következő