A Vezúv haragja Vulcanus ünnepnapján temette el Pompejit

An eruption of Vesuvius seen from Portici, by Joseph Wright (ca. 1774-6)

Ifjabb Plinius dokumentarista pontossággal számolt be az ókori római világ egyik legnagyobb természeti katasztrófájáról, a Vezúv Kr. u. 79. augusztus 25-i pusztító kitöréséről. Sajátos módon a kataklizma tragikus időkapszulaként őrizte meg az antikvitás vulkáni hamuba záródott mindennapjainak pillanatképét az utókor számára.

Mennydörgő robaj rázta meg az ünnepre készülődő várost

Kr. u. 79., az örök város, Róma alapításának 832., és az „isteni” Titus trónra lépésének évében, augusztus 25-én felhőtlen, verőfényes reggel virradt fel Pompejire.

A Vezúv kitörése Joseph Wright 1774 körül alkotott festményén Forrás: wikipedia.org/wiki/Mount_Vesuvius

A város főutcáin már kora reggel kinyitottak a boltok, a Via Marina és a Nocrea Inferiore széles, kőlapokkal burkolt korzóján pedig a Vulcanus ünnepére gyülekező tömeg hömpölygött a városközpont, a fórum irányába.

A város pusztulása Karl Briullan 1827-ben festett képén Forrás: Origo

Ekkorra már nagyobbrészt begyógyultak azok a sebek, amelyeket a Vezúvtól 8 kilométerre délkeletre, festői környezetben fekvő városon a tizenhét évvel korábbi földrengés okozott. A pompeji polgárok nem voltak ijedősek; megtanulták az együttélést az alvilági istenség birodalmából érkező rendszeres földlökésekkel.

A Vezúv vulkáni kúpja a tűzhányó kitörése által elpusztított ókori romvárosból, Pompejiből nézve. Forrás: Origo

Talán ennek volt betudható, hogy a 79. év nyarán egyre sűrűbbé váló apró rengések sem váltottak ki nyugtalanságot;

a Via Appia mentén húzódó kereskedőváros polgárai tovább élték az isteni Flaviusok által megteremtett béke eseménytelen mindennapjait.

Az ünnepi délelőtt nyugalmának a föld hirtelen jött, erős morajlással kísért rengése vetett véget;

a polgárok még fel sem ocsúdhattak első döbbenetükből, amikor a vakítóan kék campaniai égboltra kirajzolódó Vezúv eget-földet megrázó hatalmas robbanás kíséretében életre kelt.

Mindent elborító hamueső nyelte el Pompejit

A 79-es kitörés előtt a Vezúv nagyon sokáig inaktív volt.

A rómaiak úgy tartották, hogy „Vulcanus hegye” egy örökre elszunnyadt tűzhányó.

Természetesen, ebben a korban még nem létezett vulkanológia, így a kitörés előtti két évtizedben egyre jobban elszaporodó földrengésekből sem következtethettek a hegy közeli, fenyegető feléledésére.

Vulcanus a római mitológiában a kovácsok és a vulkánok istene, az istenek fegyvereit is ő készítette Forrás:Wikimedia Commons/ Museo Nacional del Prado/Diego Velázquez

A nagyobbrészt ifjabb Pliniusnak köszönhető pontos korabeli leírásból tudjuk, hogy

79. augusztus 25-én típusát tekintve egy igen heves, robbanásos, úgynevezett eruptív kitörés végzett a várossal.

A krátert évezredek óta lezáró, kővé vált lávadugó a mélyből feltörő magma és gázok nyomóerejének hatására a hegy csúcsát letépve robbant ki a végzetes délelőttön.

Ifjabb Plinius, aki leírta Pompeji tragédiáját Forrás: Wikimedia Commons

Hatalmas hamufelhő emelkedett a magasba, amely később a saját súlyától összeroppanva sebes és forró áradatként nyelte el Pompejit.

Pompejit a vulkáni hamu, a közeli Herculaneumot pedig a kiömlő izzó láva pusztította el Forrás: AFP/Sutanta Aditya

A hamuesőt megelőzően milliónyi horzsakődarab záporozott a városra, a pánikba esett polgárok egy része a házakba menekült, és a pincékbe bújt a forró kövek zápora elől.

A tömeg másik része a Porta Marina, a kikötői kapu irányába futott.

Amikor leszakadt a hamueső, a verőfényes délelőtt éjszakai sötétségbe váltott.

A Vezúv Kr.u. 79. augusztus 25-i kitörésénék füstfellege által betakart terület Forrás: wikimedia.org/wikipedia/commons/c/cc

A meredek háztetőkről az égből szakadó forró hamu a házak átriumára, belső udvarára ömlött, fokozatosan betemetve a villákat.

A felhalmozódó hamu elzárta az ajtókat, a pincékbe szorult emberek csapdába estek,

esélyük sem maradt a kiszabadulásra.; a forróságtól és az oxigénhiánytól nyomorultul elpusztultak.

A Vezúv látképe Nápolyból Forrás: Wikimedia Commons

A városkapukon kiözönlő tömeget is utolérte a végzet, a hegy oldalán leomló forró gázokból és hamuból álló piroklaszt ár elsöpörte a menekülőket.

Csak a történetírók lapjain élt tovább a város emlékezete

A robbanás hangját valamint a magasba szökő füstfelhőt a távolabbi település, Misenum lakói is észlelték, és találgatni kezdtek, hogy vajon melyik hegy nyithatta meg a föld tüzes szelepeit. A város előtt horgonyzó misenumi flotta parancsnoka, Plinius Secundus (vagy idősebb Plinius, ahogy a történelmi emlékezetben ismert a neve), Titus császár bizalmasa, azonnal parancsot adott hajói kifutására, és liburnáit Pompeji irányába kormányozta.

A pompeji katasztrófa egyik áldozata Forrás: Flickr / CameliaTWU

A város környékére háromnapos sötétség borult a légkörbe jutott irdatlan mennyiségű hamu miatt;

mintha csakugyan az alvilág istene jött volna fel a föld mélyéről. Azt, hogy hányan élhették túl a katasztrófát, nem tudjuk; a mentést irányító flottaparancsnok, Plinius Secundus azonban gázmérgezésben életét vesztette.

Forrás: Origo

A katasztrófa nem csak Pompejit pusztította el, hanem a hegy lábánál fekvő Herculaneumot is,

amelyet a Vezúv kráteréből kiömlő láva temetett maga alá. Pompeji tragédiája a kortárs ifjabb Plinius, - a városhoz siető flottaparancsnok fogadott fia - Tacitushoz írt összefoglalójában maradt fenn a legrészletesebben. A 2. században élt római történetíró, Cassius Dio ugyancsak lejegyezte Pompeji tragikus történetét.

A Vettiusok villája Pompejiben Forrás: Wikimedia Commons

Noha a derék római krónikás színes fantáziájának sem szabott gátat a história elbeszélésében, a forráskritikai elemzések alapján a modern kor történészei mégis egyetértenek abban, hogy Cassius Dio leírása – amely utólagos beszámolókon alapul - nagyobbrészt hiteles. Pompejit nem építették többé újjá.

Jupiter templomának romjai, a háttérben a Vezúvval Forrás: Wikimedisa Commons

Évszázadok múltán így a római város emléke lassan feledésbe merült, és az utókor emlékezetében Trójához hasonlóan belépett a legendák ködébe veszett antik települések panteonjába.

Vulcanus áldozatának késői reneszánsza

Pompeji megtalálás -, mint sok műkincsé -, véletlenszerűen történt.

Domenico Fontana találta meg Pompeji első falmaradványait 1596-ban Forrás: Wikimedia Commons

A mondák világába tűnt város létének első kézzelfogható bizonyítéka 1596-ban látott napvilágot. A kor híres építésze, Domenico Fontana éppen a Samo folyó szabályozásán dolgozott, amikor a munkálatok közben napvilágra kerültek az első falmaradványok. A hajdanvolt római város feltárása azonban csak másfél évszázaddal később, 1748. április 6-án vette kezdetét Rocque Joaquin de Alcubierra spanyol mérnök irányításával. Ő tíz évvel korábban a Vezúv másik antik áldozatát, Herculaneumot is felfedezte.

Az előkerült leletek hírére egy lelkes főúri kincsvadász, D’Elboeuf herceg jó érzékkel gyorsan csinos kis birtokot vásárolt fel a környező parlagon, majd amatőr régészként rendszertelen ásatásokba fogott a területen. A botcsinálta főrendű archeológus leghíresebb lelete az a három márványszobor volt, amelyek „drezdai nővérek” néven vonultak be az egyetemes művészetek történetébe.

A pompeji „márványnőket” a messze földön híres törökverő, Savoyai Jenő herceg vásárolta meg,

majd a becses leletegyüttes II. Frigyes Ágost szász választófejedelem drezdai udvarába került -, innen is ragadt a szobrokra a „drezdai” melléknév.

A "drezdai márványnők" Savoyai Jenő, a híres törökverő hadvezér bécsi kastélyában is megfordultak Forrás: Wikimedia Commons

A város azonossága azonban csak 1763-ban vált bizonyossá. Ekkor került elő ugyanis a föld mélyéről az a márványtábla, amelynek felirata, „Respublica Pompeianorum” pontot tett az addigi találgatásokra.

A pompeji ásatások történetében ugyanebben az évben tárták fel az első nagyobb épületeket,

így többek között Dionédész villáját, a nagy színházat és az Ízisz-templomot is.

Mozarttól Napóleonig

A kővé vált vulkáni hamu alól előkerült romok a kor számos hírességének fantáziáját megmozgatták; így többek között a német irodalom romantikus lelkületű óriása, Wolfgang von Goethe, valamint a 18. század második felének zenei virtuóza,

Wolfgang Amadeus Mozart is ellátogattak a pompeji antik város maradványaihoz.

Forrás: O.J.

Van, amikor a hódításoknak pozitív hozadékuk is akad; Pompeji esetében pedig feltétlenül annak kell tekintenünk a Nápolyi Királyság 1806-ban, a franciák által történt elfoglalását. A pompeji rommező szakszerű feltárását az antikvitás eszméjétől elbűvölt francia császár, Bonaparte Napóleon személyes utasítására kezdték meg.

Bonaparte Napóleon rajongott az antik világért Forrás: Wikimedia Commons

A francia régészeknek köszönhető például a fórum nagyobb észének a feltárása. A módszeres, pozitivista, 19. századi tudományos kutatási szemléletmód a történettudományokban, így az archeológiában is éreztették jótékony hatásukat.

Terenitus Neo és feleségének portréja Pompejiből Forrás: Wikimedia Commons

Az ásatások irányítását 1863-tól átvett Giuseppe Fiorelli kísérletező kedvű munkásságának köszönhető Pompeji napjainkig egyik legfőbb látványossága, a láthatóvá tett holttestek bemutatása.

Gipszöntettel láthatóvá tett holttestek Forrás: Wikimedia Commons

A tudós archeológus rájött, hogy az egykor forró vulkáni hamuval eltemetett testek ugyan teljesen megsemmisültek, de a térfogatuk az egykori testformát őrző üregként fennmaradt.

Az üregek kitöltése gipsszel láthatóvá tette az egykori áldozatokat,

abban a helyzetben, ahogy a halál pillanata érte őket.

Pompeji újjáéledése

A 19. század második felében további feltárásokat végeztek a romváros területén, ezeknek köszönhetően egyre többet sikerült megtudni a város múltjáról is.

Apolló templomának grafikai rekonstrukciója Forrás: Wikimedia Commons

Az ásatásokat 1889-től irányító Friedrich von Duhn és Louis Jacobi munkásságának köszönhető egy Kr.e. 6. századból származó dór templom maradványának a felfedezése. Noha Pompeji esetében római kolóniáról beszélünk, de a város valójában csak a Kr.e. 1. században, Cornelius Sulla diktátorsága idején, 80-ban lett a Római Köztársaság része.

A Faun háza Pompejiben Forrás: Wikimedia Commons

Pompeji múltjában nagy szerepet játszott a görögség, a hellenisztikus hagyományok a Vezúv hamuja által eltemetett 1. századi épületeken is tetten érhetők.

A fürdő épülete Forrás: Wikimedia Commons

A romváros történetében 1911-től Vittorio Spinazola nyitott új fejezetet; az olasz archeológus nevéhez fűződik a komoly szakmai vitákat kiváltott rekonstrukció, a pompeji lakóházak egy részének újjáépítése.

A híres, Nagy Sándort ábrázoló mozaik Forrás: Wikimedia Commons/GNU Lizenz für freie Dokumentation/Berthold Werner

Mindenestre, ha turistaként meglátogatjuk a legendás helyszínt, és belépünk valamelyik épületbe, a tökéletes korabeli hangulat Signore Spinazola munkásságát dicséri.

Nem kímélte meg a második világháború sem

A város viszontagságai az ókorban kezdődtek, de még a legújabbkori világégés is megtépázta az évezredes falakat. 1944 januárjában kiterjedt, öldöklő küzdelem vette kezdetét a térségben a szövetséges haderő és a szívósan védekező Wehrmacht alakulatai között. A csata Monte Cassinói ütközet néven vonult be a történelembe.

Német ejtőernyősök a Monte Cassinói csatában Forrás: Bundesarchiv

1944 kora tavaszán, a német csapatmozgások kikémlelése közben, egy amerikai felderítőgép azt az egyébként utólag tévesnek bizonyult jelentést küldte a szövetséges parancsnokságra, hogy Pompeji térségében német alakulatok állomásoznak.

Monte Cassino térségében bevetésre repülő B-17 nehézbombázó Forrás: Wikimedia Commons

A jelentés megbízhatóságának további kontrollálása nélkül

az amerikai főhadiszállás bombatámadást rendelt el, a bevetésre indult B-17-es „repülőerődök" pedig rendesen megszórták a német fantomegység feltételezett állásait.

A nem létező Wehrmacht-alakulatok természetesen nem szenvedtek semmilyen veszteséget, viszont a bombaszőnyegből kijutott az ókori romvárosnak.

Az antik romváros az UNESCO világörökség része Forrás: Wikimedia Commons

A legújabbkori katasztrófa nyomait a második világháború után eltüntették, a károkat helyreállították. Pompeji, mint az egyetemes kultúra egyik különleges értéke az UNESCO-világörökség részeként alussza ímmár két évezredes álmát.