Ha nem bírja a ricsajt, akkor ön egy zseni

Two young women practising drawing in front of the Barberini Fawn. Glyptothek Sculpture museum. Königsplatz Munich, Germany

Ha folyamatosan pisszegi a kollégáit vagy a családját, miközben fontos alkotómunkát végez és síri csöndre van szüksége, mert nem tud koncentrálni, nem önnel van a gond. Legalábbis a legújabb elméletek szerint a felettébb kreatív elméknél is gyakori volt ez a jelenség.

Darwin és Kafka is csöndpárti volt

Sokak számára zavaró lehet, ha zajonganak körülötte, miközben dolgozik vagy alkot. Ha elviselhetetlenül feszélyezi a lárma lehetséges, hogy ön egy zseni. A hangokra való érzékenység lehet a kulcs az átlagfeletti kreatívságra való hajlamra, legalábbis Charles Darwin és Franz Kafka – akiknél egyaránt jelentkezett az alacsony zajtűrés – esetében ezt állapították meg a tudósok.

A pszichológusok szerint irreleváns, hogy a szenzoros információk szorosan kapcsolódnak a kreativitáshoz. A híres francia író, Marcel Proust például parafával bélelt hálószobában élt, ezzel blokkolta a külső zajokat. Kafka egyszer ezt mondta: „Magányra van szükségem az íráshoz. Nem mint egy remetének – az nem lenne elég – hanem mint egy halott embernek.” Charles Darwin és Anton Csehov is köztudottan arra panaszkodtak, hogy nehezen szűrik ki a hangzavart.

A rajztanuláshoz sem árt a csend Forrás: Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 Unported License

Összefügg a kreativitás és a csökkent zajtűrés

Az illinoisi Northwestern Egyetem kutatói száz emberen tesztelték az elméletet, hogy megtalálják a megoldást az ilyen jellegű problémára. Összefüggést találtak az irreleváns hangingerek okozta koncentrációs képtelenség, illetve a „lyukas” érzékszervi szűrés és a kreativitás között. A tesztek során már kialakultak forgatókönyvek és megoldási lehetőségek. Darja Zabelina, a Northwestern Egyetem PhD pszichológus hallgatója szerint: „Ha megfelelő módon tudnák az érintettek kezelni ezt a fajta érzékenységet, jóval tartalmasabb életet tudnának élni.”

A körülmények is közrejátszhattak

Érdekes, hogy Charles Darwinra, az evolúcióelmélet kidolgozójának ilyen hatással voltak a hangok, ugyanis világkörüli útja során is végzett kutatásokat, ahol elég sok kívülről jövő inger érte őt. Nem is beszélve arról, hogy a feleségétől (aki az unokatestvére volt) nyolc gyermeke született, akik már önmagukban hatalmas zajforrást jelenthettek a tudósnak.

Kafka és Csehov közös nevezője az írói pályán kívül a tuberkulózis volt. Kafka betegsége mellett, az önmegvető személyiségén túl komoly álmatlanságban, migrénben és emésztési zavarokban is szenvedett. A parafa hálószobában Marcel Proust csupán élete utolsó három évében élt elzárkózva, szintén egy betegség miatt, ugyanis a nappali zajok és fények súlyos asztmarohamot okoztak nála.