Egyesítették a két Ótestamentumot

2015.03.20. 15:22

Az 1600-as években, Frankfurtban kiadott két kódexnek kalandos sorsa volt – egyiküknek az örmény népirtáshoz, egy egyiptomi apró antik könyvesbolthoz és egy híres rendezőhöz is köze volt. Most újra együtt állítják ki őket.

Értékes adomány

1677-ben adták ki azt a két Ótestamentumot Frankfurtban, amelyek közül az egyik kalandos utat járt be – a német városból tudósok során keresztül először Egyiptomba, majd Izraelbe került. Legutolsó tulajdonosa, egy izraeli filmproducer és rendező, Micha Shagrir februárban meghalt, családja pedig a Haifa-i Egyetemnek adományozta az értékes kódexet.

Keresztény érdeklődés a Tanakh iránt

Az Ótestamentum, más nevén Tanakh, Mózes öt könyvét, a Tórát is tartalmazza. Az adományozott Tanakhot nem héber olvasásra készítették – Yossi Ziegler, a Haifai Egyetem könyvtárának tudományos igazgatója úgy véli, hogy valószínűleg olyan keresztény tudósok számára írták, akiket érdekelt a héber szöveg.

A Haifai Egyetemen találkozott a két TanakhForrás: Haifai Egyetem

A 16-17. században nyugat-európai keresztény teológusok egy csoportja előszeretettel olvasta és tanulmányozta a Tanakhot eredeti nyelven. „Lelkesen tanultak héberül, amit arra használtak, hogy megmagyarázzák a számukra érthetetlen részleteket a saját fordításaikban” – magyarázta Ziegler. David Clodil (1644-1684), neves német evangélikus teológus még saját kommentárt is írt a könyvhöz, hogy tudóstársai könnyebben értelmezhessék.

Gazdag széljegyzetek

Amikor Shagrir úgy határozott, hogy halála után az egyetemnek ajándékozzák az Ótestamentumot, fogalma sem volt róla, hogy ezzel újra egyesíti a Frankfurtban kiadott ikerpéldányokat – az egyetemnek ugyanis már a tulajdonában volt az egyik szintén 1677-ben kiadott kódex. A kettő csupán annyiban különbözik, hogy az adományozott kötetben helyet hagytak széljegyzetek készítésére – ezzel a lehetőséggel a tudósok pedig előszeretettel éltek is. Több megjegyzést olvashatunk a sorok mellett németül és latinul is, méghozzá 10 különböző olvasótól. „Gyönyörű könyv, és nagyon jó állapotban van” – mondta Ziegler. –„De nem tudjuk, ki használta, kinek a tulajdonában lehetett.”

A kódex és a rendező kalandos története

Az is izgalmas történet, ahogyan a Tanakh Shagrirhoz került – 1977-ben a rendező Kairóban meglátogatott egy apró antik könyvkereskedést, amelynek eladója nem egyiptomi, hanem örmény volt. A férfi megköszönte Shagrirnak, hogy hiteles filmet készített az örmény népirtásokról, hálából pedig ajándékozott neki egy rongyba tekert könyvet, azzal a kéréssel, hogy ne bontsa ki egészen addig, amíg haza nem ér. A rendező évekig őrizte a becses kincset, de amikor megbetegedett, úgy döntött, hogy az egyetemnek ajándékozza, hogy minél több ember gyönyörködhessen benne.