Miért leszünk libabőrösek?

A libabőr is teljesen felesleges már

A libabőr tulajdonképpen mára teljesen haszontalan funkcióvá vált, hála a modern civilizációnak - szerepe ugyanis a hő termelése és megtartása, amit ma már sokkal hatékonyabb módszerekkel is meg tudunk oldani.

A bőrben ülő szőrtüszőkhöz egy-egy apró simaizom (latin nevemusculus arrector pili) kapcsolódik. Megfelelő inger hatására a szőrtüszőt a bőrfelszín felé emeli, a szőrszálat felegyenesíti: ez a libabőr (lúdbőr). A jelenséget egyébként tudományosan pilomotor reflexnek nevezzük, és hideg, valamint felfokozott érzelmek hatására is megjelenhet.

A libabőr is teljesen felesleges már Forrás: Flickr / Samuel Hearn

A libabőr az állatok esetében élettani szerepet tölt be a hőszabályozásban: a kicsinyke izmok munkája hőt termel, amit a fölegyenesedő szőrszálak a test közelében tartanak. Őseinket ez a túlélésben segíthette, ma már azonban semmi szükségünk nincs rá, hiszen

ennél sokkal hatékonyabb módon oldhatjuk meg, ha fázunk:

felkapunk egy meleg pulóvert, vagy több rétegnyi ruhát magunkra.

Ha a testünket másféle stressz éri, szintén libabőrösek leszünk: ennek sem evolúciós előnye, sem hátránya nincs, egyszerűen haszontalan, ha nincs összekötve a hőszabályozással. Így gyakorlatilag el is hagyhatnánk a libabőrt az evolúció során, valamiért azonban mégis rajtunk ragadt - egyelőre.