A P/2016 BA14 jelzésű üstököst 2016. január 22-én fedezték fel földi teleszkópokkal. Eleinte aszteroidának gondolták, aztán a további megfigyelések megerősítették egy gyenge csóva létezését, és kiderült, hogy valójában üstökösről van szó. Március 22-i elhaladása a harmadik legközelebbi üstököselhaladás volt Földünk közvetlen közelében (3,6 millió kilométerre száguldott el mellettünk).
A Földhöz való közelsége miatt a goldstone-i radarnak 3 nap állt rendelkezésére, hogy tanulmányozza az objektumot, így többek között sikerült fényt deríteni valódi méretére is. Kiderült, hogy az üstökös sokkal nagyobb, mint korábban gondolták: 1 kilométer széles.
A BA14-t egy nappal megelőző 252P/LINEAR jelzésű üstökös ennél sokkal kisebb volt, magjának szélessége nem haladta meg a 250 métert. A szakértők azt hitték, hogy az ezt követő égitest még apróbb lesz, azonban hatalmasat tévedtek.
Annak ellenére, hogy az üstökös csóvája hihetetlenül fényes tud lenni, magja gyakran nagyon sötét, emiatt is nehéz tanulmányozni ezeknek az objektumoknak a főbb jellegzetességeit. Az új vizsgálatból kiderült, hogy a BA14 csupán a ráeső napfény 3 százalékát veri vissza, amitől a mag olyan sötét, akár a „friss aszfalt”, írja a NASA honlapja. Az üstökösök tanulmányozhatósága a fényvisszaverő képességükön (albedo) múlik: minél kevesebb fényt vernek vissza, annál nehezebb meghatározni méretüket.
Mivel a BA14 túlságosan kevés fényt vert vissza, nem tudták pontosan megbecsülni a méretét, a tudósok csak akkor kaptak képet az objektum nagyságáról, amikor elkészültek az első radarfelvételek az üstökösről.