A kormány is elismerte a Szigetvár-turbéki szőlőhegyen azonosított kulturális örökségi értékek kiemelkedő jelentőségét. Augusztustól folytatódik a már megtalált szultáni türbe és a dzsámi mellett eddig csak kismértékben feltárt derviskolostor, valamint az erődítmény további komplex régészeti kutatása.
A Magyar Közlönyben a közelmúltban publikált
kormányhatározat döntött a feltárásban érintett ingatlanok állami tulajdonba vételéről,
egyúttal gondoskodik a lelőhely tudományos kutatásának, régészeti feltárásának folytatásáról, amelynek koordinációjával a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft-t bízta meg.
Az Oszmán Birodalom egyik legnagyobb szultánja – aki a Szulejmán című népszerű televízió sorozatból is jól ismert - feltehetőleg 1566. szeptember 7-re virradóra, a török katonai ostromtáborban hunyt el 72 éves korában, a Baranya megyei Szigetvár határában. I. Szulejmán halálát az ostromot vezénylő Szokollu Mehmed nagyvezír parancsára negyvennyolc napig titokban tartották a hadsereg előtt.
A Pécsi Tudományegyetem kutatói úgy vélik:
az uralkodó belső szerveit helyben temették el,
majd megjelölték a táborhelyet, amely fölé az ostrom utáni években egy türbe épült. Az első hiteles források 1575-76-ban tesznek említést először a szultáni síremlékről, és Szulejmán türbéje 1692-ig bizonyosan fennmaradt.
A sírhely mellé dzsámit, derviskolostort, kaszárnyát és más létesítményeket építettek,
mivel a hódoltság idején Szulejmán temetkezési helye az egyik legfontosabb muszlim búcsújáró hellyé nőtte ki magát. A Pécsi Tudományegyetem nemzetközi kutatócsoportja egy régi oszmán város maradványait is azonosította, ahová egykor zarándokok tömegei látogathattak el.
„A legfontosabb dolog az állami felelősség kinyilvánítása ebben a kérdésben, ami elismerése a 2013-ban, a turbéki szőlőhegyen kezdődött munkánknak, és lezárása egy évszázados folyamatnak" –mondta Pap Norbert a Pécsi Tudományegyetem Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központjának igazgatója,
aki emlékeztetett, hogy Szulejmán szultán sírja után már 1903 óta folyt a kutatás.
A múlt év végén meghozott rendelet gondoskodik a kiemelt fontosságú oszmán kori lelőhely védelméről. A mostani kormányhatározat arról szól, hogy a terület sorsát hosszabb távon rendezik, amelyben az állam felelősséget vállal és megfelelő pénzösszeget szán arra, hogy a terület jelenlegi tulajdonosait kárpótolja.
Az áttörő kutatási eredményeket látva a török- és a magyar állam is bizonyos forrásokat biztosított a feltárás folytatásra,
ám a jelenleg rendelkezésre álló keretnél jóval nagyobb összegre van szükség ahhoz,
hogy a kutatók kifinomult és bonyolult kérdéseket is meg tudjanak válaszolni. A most kapott források segítségével többek közt távérzékelési és más műszeres vizsgálatokat, valamint jelentősebb földmunkákkal járó ásatásokat tudnak elvégezni a szakemberek.
Bár a tervek szerint folyamatos a feltárás, - a kutatók most is épp előkészítenek egy újabb ásatást -, a projekt rendelkezésére bocsátott 145 millió forint lehetővé teszi, hogy a következő egy-két hétben újragondolják a munkálatok intenzitását, amely így nagyobb, komplexebb, és gyorsabb lehet.
Korábban nem volt reális lehetőség - többek közt - az erődítmény bástyáinak vizsgálatára, vagy az árkok további feltárására. Közben megtervezték a dzsámi szomszédságában fekvő derviskolostor nyugati szárnyának a feltárását is, jelenleg az engedélyeztetés, a szükséges munkaerő biztosítása, és a különböző szerződések megkötése zajlik.
A táj képe természetesen nagyban megváltozott az elmúlt évszázadokban, ám Pap Norbert és Fodor Pál professzorok kutatócsoportja szinte teljes bizonyossággal állítja:
nem csupán pár épület, hanem egy szakrális jellege miatt jelentős település állt egykor a zsibóti Szőlőhegy vidékén,
ami oszmánkori értelemben valószínűleg városnak számított.
Maradtak erre utaló jelek, és az is kétségtelen, hogy a most feltárt maradványok egy nagyjelentőségű szultáni építményhez tartozhattak, 16. századi oszmán díszítésekkel.
Távérzékelési vizsgálatokat fogunk végezni több hektárnyi területen, majd bonyolult elemzéseket hajtunk végre"
– hangsúlyozta Pap Norbert. –„Kamerákat röptetünk a terület felett, és a különböző időszakokban leadott jelek alapján, valamint a feltárt apró különbségekből következtetünk."
Az eddigi kutatások már beazonosítottak bizonyos főbb utakat és útkereszteződéseket, azonban szükség van további geofizikai módszerek bevetésére is. A kutatók a talaj néhány méterét átvilágítva igyekeznek épületek vagy ember alkotta képződmények nyomára bukkanni, amelyek - feltárásuk után -további új információkkal szolgálhatnak a hódoltsági település életéről.
„Keresünk keresztény és muszlim temetőket, hulladékgödröket, fürdőt, karavánszerájt és boltokat" – tette hozzá Pap Norbert. – „Számos funkciójú magán- és középületről tudunk, ami létezhetett egy zarándokvárosban. Ám egyelőre ezeknek még nincs nyoma" - nyilatkozta a kutatásvezető.
A szájhagyomány alapján a szigetvári Magyar – Török Barátság Parkban, valamint a turbéki Segítő Boldogasszony templomban végzett korábbi ásatások nem jártak sikerrel.
Akkoriban merült fel, hogy a törökök emléktürbét építenek a parkban.
A turbéki ásatási eredmények azonban mindent megváltoztattak: miután a kutatócsoport megtalálta a török történelem legnagyobb nemzeti hőse halálának helyszínét, ezt elfogadva lemondtak az emléktürbe felépítéséről. Egyelőre a török kormány részéről még nem érkezett semmilyen hivatalos felvetés vagy terv a magyar félhez arról, hogy a törökök mit szeretnének a feltárás helyszínén.
Az ismert jövőbeli tervek szerint szeretnék a világtörténelmi jelentőségű Szulejmán-sírkomplexumot az európai műemléki hagyományoknak megfelelően feltárni, megőrizni és bemutatni. A hosszú távú elképzelések között szerepel egy, a türbét és környezetét bemutató,
európai színvonalú és jelentőségű, kulturális-turisztikai emlékhely kialakítása.
Egy, a nyilvánosság számára létesített látogatóközpont néhány értékesebb leletet hozna kézzelfogható közelségbe, miközben filmek és kiállítások segítenének értelmezni mindazt, amit az emlékhelyen láthatunk.
A török és magyar szakemberek illetve hatóságok egyetértenek abban, hogy a feltárt becses maradványokat - megfelelő védelem mellett - be kell mutatni a nagyközönségnek.