Tudja-e, miért nem esnek le a fejjel lefelé alvó denevérek?

Denevérek hasítanak az égen Ausztráliában, ahol az elhullott példányokban már kimutatták a veszettség nyomait (képünk illusztráció).

Éjszaka, amikor a legtöbbünk alszik, a denevérek a levegőt szelik. Ha fürkésszük a sötétet, láthatjuk, amint sebesen elsuhanva rovarokra vadásznak. Majd amikor világosodni kezd, összegyűlnek a barlangban vagy odúban, és fejjel lefelé nyugovóra térnek. Felmerül a kérdés, hogyhogy nem esnek le álmukban?

Ha mi állunk tótágast, rosszul érezzük magunkat

Az ember, ha fejjel lefelé lóg, kellemetlen érzés fogja el, nem úgy mint a denevéreket. Egy felnőtt embernek átlagosan 7,5 liter vére van, ami ha például tótágast állunk a fejünkbe száll, és kellemetlen érzést okoz.

Denevérek hasítanak az égen Forrás: Flickr / shellac

A denevérek speciális képességgel rendelkeznek,

szervezetük ugyanis a fordítva lógáshoz alkalmazkodott.

Speciális fizikai adottságaik miatt nem fut a vér az agyukba, és erős lábaik nem gyengülnek el, amint fejjel lefelé lógva tartják magukat.

Nincs rájuk jelentős hatással a gravitáció

A denevérek könnyűsúlyúak, a legkisebb, a dongódenevér mindösze 7 grammos, és a legnagyobbak, az ausztrál fekete repülő róka és a fülöp-szigeteki aranykoronás repülő róka is csak 1,1 kilogrammot nyom. A denevérek könnyű súlya nem elegendő ahhoz, hogy a gravitáció jelentős hatással legyen a vérkeringésükre, ezért nem száll a fejükbe a vér.

A dongódenevér a legkönnyebb denevérfaj Forrás: Wikimedia Commons

Számukra a fejjel lefelé lógás nem kerül energiabefektetésbe,

speciális inak teszik képessé őket arra, hogy így pihenjenek.

Képtelenek felszállni a földről

A madarakkal ellentétben a denevérek nem tudnak helyből, a földről felszállni, mert szárnyaik nem produkálnak elegendő felhajtóerőt, valamint fejletlen és túl kicsi lábaik nem teszik lehetővé a nekifutást.

Ezért a denevér a karmai segítségével magas helyre mászik, ahonnan egyszerűen a levegőbe ejti magát.

A denevérek képtelenek a földről felszállni Forrás: Dolovis; Wikimedia Commons

A denevér karmai hasonlóak az emberi kézhez. Amikor az ember például megmarkol egy labdát, a test az ujjakban, karokban, csuklókban lévő izmokat, inakat használja. Az embernél az izmok az inakhoz kapcsolódnak.

Denevérek csüngenek tömegesen egy barlang plafonjáról Indiában Forrás: AFP/Cordier Sylvian

Amikor az előbbi példánál maradva megfogjuk a labdát, az izmok összehúzódnak a karokban, és az inakat húzva zárják össze az ujjakat a labda körül.

Még holtukban is függve maradhatnak

A denevérnél azonban az inak nem az izmokhoz, hanem közvetlenül a felsőtesthez kapcsolódnak. Az állat először odarepül a kiszemelt pihenőhelyéhez, aztán szétnyitja karmait és addig markolászik, amíg megtalálja a megfelelő felületet, amit ezután megragad a karmaival.

Addig markolásznak a karmaikkal, amíg megfelelő fogást találnak a függeszkedéshez Forrás: AFP/Bognár Tibor

A súlyuk segíti szorosan tartani a karmaikat. A felsőtestük húzódik le a karmokhoz kapcsolt inakon, összeszorítva, szorosan tartva a karom ízületeit. Így a denevéreknek semmit nem kell tenniük, hogy lógjanak, nincs szükségük ehhez külön energiára.

Forrás: Nickolay Hristov

Ez a rendszer olyan hatékony, hogy ha a denevér elpusztul, akkor is úgy marad, lógva.