Ma úgy gondolják, ez két részből tevődik össze: egy központi és egy környéki érzésből. A központi érzés az a tudatos élmény, hogy akarsz valamit tenni, az akaratlagosság érzése. A környéki érzés az elvégzett mozgás érzékelése, ami magában foglalja a birtoklás érzését, hogy az adott mozgást végző testrész vagy az adott mentális állapot a ön sajátja. Ezt a kettősséget hétköznapi élmények is támogatják. Az olyan reflexes mozgásokra, mint például a kezünk elrántása a forró bögre érintése után, vagy a kis rúgás, amit a térd alá mért ütés vált ki, nem igazán jellemző a központi komponens, vagyis nem akaratlagos a mozgás. Ugyanakkor a birtoklás érzése jelen van, az elrántott kéz, a kirúgó láb az ön sajátja.
Sokkal érdekesebbek azonban a nem hétköznapi megnyilvánulásai ennek a kettősségnek, ugyanis, mint minden, az ezeket az érzéseket létrehozó mechanizmusok is tönkremehetnek. Az akaratlagosság érzése például pszichózisban romolhat el. A pszichózis a skizofréniával hozható kapcsolatba és több okból is kialakulhat.
A valóságtól való elszakadásként jellemzik, hallucinációk és téveszmék jelennek meg a betegeknél. Viszonylag gyakori téveszme, hogy a cselekedetek vagy gondolatok egy külső hatás által irányítottak. A beteg az állítja, hogy a kormány, idegenek, a szomszéd, esetleg más ismerős irányítja őt és gondolatait. Ilyenkor az akaratlagosság érzése hiányzik és valószínűleg ennek magyarázatára születnek a bizarr téveszmék.
A birtoklás érzésének defektusa jellemzően a jobb féltekét érintő stroke következtében jelentkezik, ami az adott agyterület sejtjeinek pusztulásával jár, a csökkent vérellátás miatt. Ilyenkor gyakori, hogy a beteg tudomást sem vesz látóterének bal oldaláról. Ezzel társulhat az „asomatognosia", vagyis a birtoklás érzésének megszűnése, bizonyos testrészekkel kapcsolatban. Ilyenkor előfordulhat, hogy a beteg kezét vagy lábát egy másik személyhez tartozónak véli. Oliver Sacks, az amerikai neurológus is leírt ilyen esetet, betege kiesett az ágyból, amikor a paplanja alá betolakodó „idegen" lábat akarta kidobni.
Úgy tűnik tehát, hogy agyunkban különböző folyamatok biztosítják az akaratosság és a birtoklás érzését, ezek zavartalan működése szükséges ahhoz, hogy cselekedeteink, gondolataink fölött befolyást érezzünk. Ha ezek a mechanizmusok az agy sajátos működésének eredményei, akkor vajon a szabad akarat is csak egy illúzió?
Szerző: Reichardt Richárd