Meddőséget okozhat a cinkhiány

Létfontosságú nyomelemek - cink, kobalt, nikkel - oldata

A cink mint nyomelem elégtelen bevitele csökkenti a teherbe esés esélyeit. A világ népességének legalább 17 százaléka nem jut elég cinkhez a táplálékkal.

Az Egyesült Államokban nagyjából minden tíz pár közül egy termékenységi problémákkal küzd, és az arányok Magyarországon is hasonlók. Bár a teherbe eséssel kapcsolatos nehézségeknek számos oka lehet, a női meddőség legtöbb esetének hátterében a tüszőérés és tüszőrepedés rendellenességei állnak. A Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatói most arra a következtetésre jutottak, hogy

a cinkhiány kedvezőtlenül befolyásolja a peteérés korai stádiumait, ezzel csökkenti a petesejtek megtermékenyülésre és osztódásra való képességét.

Eredményeiket az American Physiological Society idén San Diegóban tartott éves konferenciáján mutatták be a nagyközönségnek.

A nyomelemek bevitelének a petefészek belső mikrokörnyezetére, valamint a petesejtek fejlődésére, életképességére és minőségére gyakorolt hatása az utóbbi időben intenzív kutatás tárgyát képezi. Az emlősök petefészkében tüszőknek nevezett sejtegyüttesek sokaságát találjuk – az emberi leánygyermekek mintegy 2 millió tüszővel a petefészkükben születnek –, melyek a petesejt elődsejtjéből, az ún. oocitából, illetve az azt támogató-tápláló testi sejtek burkoló rétegéből állnak. A serdülőkor utáni életszakaszban az oociták egy része komplex folyamatsor keretében válik alkalmassá a további érésre, a tüszőrepedés során való kiszabadulásra és a megtermékenyülésre. Bár minden hónapban jó pár tüsző indul érésnek, rendszerint mindössze egy fejezi be ezt a folyamatot, s jut el a tüszőrepedés vagy ovuláció stádiumáig, melynek nyomán a megtermékenyítésre kész oocita belép a petevezetékbe.

Táplálékkiegészítő kapszula cinkkel Forrás: BSIP/OLIEL / BSIP/Oliel

A nyomelemek elégséges szintje az egyik a számos tényező közül, amely hozzájárul az oocita érésének sikeréhez és a tüszőrepedéshez.

„Egyre több bizonyíték gyűlik össze arra nézve, hogy a cink kulcsszerepet játszik az oociták fejlődésében" – mondta el a kutatást vezető James Hester. A most ismertetett kutatás során Hester munkatársával, Francisco Diazzal együtt a cinknek a peteérés legkorábbi szakaszaira gyakorolt hatását vizsgálta. „A meddőség kutatása és kezelése eddig a tüsző legérettebb, ún. antrális formájára koncentrált, amely az agyalapi mirigyből érkező jelzések hatására ovulációra képes – írja Hester. – A mi tanulmányunk ezzel szemben a kisebb, preantrális tüszőkkel foglalkozik, amelyek még növekedésben vannak, és nem válaszolnak az ovulációs jelzésre. Emberben a preantrális tüszők mintegy 90 napon át növekednek, mire késszé válnak a tüszőrepedésre.

Azt már korábban megfigyelték, hogy a cink rendelkezésre álló mennyisége kritikus az antrális tüszők szempontjából, de mi elsőként vizsgáltuk a cinkhiány hatását a preantrális tüszők növekedésére."

A kutatók egerektől gyűjtött preantrális tüszőket sejttenyésztő edényben alacsony, illetve normális cink-koncentráció mellett érleltek. Mind a cinkhiányos, mind a kontroll tüszőket az epidermális növekedési faktor nevű szabályozóanyag hatásának tették ki, hogy utánozzák az érés befejeztével a ovulációhoz szükséges hormonális környezetet. Hester és Diaz megállapították, hogy a cinkhiány hatására a tenyészetben tartott tüszők sejtjei nem növekedtek kellőképpen, és a korai tüszőkben az oociták mérete is elmaradt a normálistól.

A tüsző testi sejtjei – az oocitát körülvevő támogató sejtek – nem fejlődtek megfelelő módon, az oocita pedig sokszor képtelen volt a petesejtté éréshez és megtermékenyüléshez szükséges számfelező osztódáson (meiózison) átmenni. Ezt a hiányosságot ebben a stádiumban már a cink pótlásával sem lehetett helyrehozni.

„Régebbi állatkísérletek következetesen kimutatták, hogy cinkre van szükség az oociták meiotikus osztódásához éppúgy, mint a megtermékenyüléshez és az embrió fejlődéséhez. A mi legfrissebb kutatásunk azt mutatja meg, hogy a cink már az oociták érésének az előzőleg vizsgálatknál korábbi stádiumaiban – az érés során, valamint a meiotikus osztódás előtt – is elengedhetetlen. Nem is épp az ovulációkor fennálló körülmények számítanak igazán – magyarázza Hester. – Érdekes lehet ebből a szempontból, hogy a mesterséges megtermékenyítéshez használt tüszőket az antrális stádiumban gyűjtik, ameddigre a preantrális fázisban tapasztalt viszonyok már megtették a hatásukat."

Létfontosságú nyomelemek - cink, kobalt, nikkel - oldata Forrás: BSIP/CARDOSO / BSIP/Cardoso

Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint

a világ népességének körülbelül 17 százalékánál áll fenn a veszély, hogy a táplálékból nem jut hozzá a szükséges cinkhez.

Ebbe a becslésbe még csak nem is tartoznak bele a marginális cinkhiány esetei, vagyis azok, akiknek az étrendjében szerepel ugyan némi cink, de annak mennyisége elmarad az ajánlott beviteltől. Szintén a cinkhiány által veszélyeztetettek körébe tartoznak a táplálkozási és emésztési zavarokban szenvedők, például az irritábilis bél-szindrómások, a Crohn-betegek és a májbetegek, valamint az alultáplált, és a speciális étrendű – például vegetáriánus vagy vegán, de cink-tartalmú táplálkozáskiegészítőket nem szedő – nők.

A terhesvitaminok tartalmaznak ugyan cinket, de a kutatás alapján már a kívánt teherbe esés előtt is tartósan biztosítani kell a megfelelő cinkbevitelt. A nem várandós nők számára ajánlott napi cinkbevitel 8 milligramm, bár a források hangsúlyozzák, hogy nem szükséges ezt a mennyiséget minden egyes nap elfogyasztani, hanem elég néhány naponta annyit bevinni, amennyi biztosítja ezt az átlagos szintet. Cinkhez természetes módon juthatunk vörös húsokból és baromfiból egyaránt, továbbá tejtermékekből, tengeri állatokból, hüvelyesekből, olajos magvakból és teljes kiőrlésű gabonából.