Napfelkeltekor kel életre a különös formájú üstökös

2018.05.24. 15:15

Napfelkeltekor gáz- és porsugarakat lövell ki magából a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös a Rosetta-misszió során készült felvételek tanúbizonysága szerint.

A göttingeni Max Planck Naprendszerkutató Intézet (MPS) csillagászainak közlése szerint a különös jelenség az üstökös bizarr alakjára vezethető vissza. Eredményeiket a Nature Astronomy című szaklapban mutatták be. Az európai Rosetta űrszonda 2014 augusztusa és 2016 szeptembere között keringett a Csurjumov-Geraszimenko körül és végzett vizsgálatokat. Ekkor testközelből tapasztalta meg, ahogyan az üstökös a Naprendszer belseje felé tartó útja során élettelen sziklából gázt és port lövellő égitestté változik.

Erről több mint 70 ezer felvételt készített az Osiris, a Rosetta kamerarendszere, amelyet az MPS vezetésével fejlesztettek ki és építettek meg. A képeken hirtelen gáz- és porkilövellések láthatóak, és olyanok is, melyek hosszabb időn át stabilak.

Amikor a Nap az üstökös egy része fölé ér, a nappal-éjszaka határvonal mentén lévő felszín szinte egy szempillantás alatt aktivizálódik" - mondta Xian Shi, az MPS kutatója.

A gázból és porból álló szökőkútszerű kilövellések "nagyon megbízhatóak" a szakértő szerint. "Minden reggel ugyanazon a helyen és hasonló formában láthatóak" - emelte ki. Ezért a kora reggeli aktivitásért Shi szerint a dér felelős, amely éjszakánként az üstökös hideg felszínén képződik, és amely elkezd elpárologni, amint a Nap sugarai megérintik.

"Robbanékony gáz- és porkitörések gyakran a felszín egyetlen pontjára vezethetők vissza, ahol hirtelen fagyott víz szabadul fel, például egy földcsuszamlás következtében" - mondta el Holger Sierks, az MPS kutatója és az Osiris csapatának vezetője. "A napfelkeltekor jelentkező aktivitásnál más a helyzet, hiszen a dér egyenletesen oszlik el az egész felszínen" - tette hozzá.

Forrás: ESA

A kutatókban ezért az Osiris-képek alapján felvetődik a kérdés, hogy miért sugárszerűen robban szét a gáz és a por, és miért nem alkot homogén felhőt. Tanulmányuk szerint a jelenség a "kacsaformájú" üstökös szokatlan alakjával és szétdarabolt topográfiájával magyarázható. A tudósok a Csurjumov-Geraszimenko úgynevezett Hapi régiójáról különböző nézőpontokból készült képeket elemezték. A régió az üstökös "nyakánál" található, a két nagyobb alkotórészt összekötő szűk szakaszon.

  • Két döntő jelenséget figyeltek meg: egyrészt a felszín bizonyos régiói mélyebben vagy árnyékban fekszenek, tehát a Nap első sugarai csak később érik el őket. A korábban és erősebben fényt kapó területeken azonban a dér különösen hatékonyan párolog el.
  • Másrészt a mélyedések és más konkáv formák az optikai lencséhez hasonlóan egyenes vonalba koncentrálják a gáz- és porkilövellést.

"Az üstökös összetett formája megnehezíti a vizsgálatokat, de számunkra így is egy áldás" - emelte ki Shi. Egy golyóbis- vagy krumpliformájú üstökösön ugyanis ezek a szerkezetek nem lennének ennyire jellegzetesek, így a gáz és por is egyenletesen oszlana el rajta.

 (MTI)