Megdöbbentette a búvárokat az a bizarr, hosszú, ezüstös fehér színű szalagszerű élőlény, amellyel Új-Zéland északi partjai közelében találkoztak.
A furcsa kreatúráról készített fotókon a lény úgy mutat, mint egy óriási tollboa.
Mint kiderült, a hatalmas, nyolc méter hosszú teremtmény valójában nem egyetlen élőlény,
hanem apró zsákállatok tömegéből felépült sodródó telep. „Mindig is szerettem volna látni egyet" - nyilatkozta Steve Hathaway, víz alatti videós, a búvárcsoport egyik tagja.
Hathaway elmesélte, hogy a barátjával és merülőtársával, Andrew Buttle-val éppen víz alatti felvételeket készítettek a White-sziget közelében, amikor észrevették a furcsa képződményt.
A kígyózva sodródó kreatúra a búvárok alatt, a tengeraljzat közelében úszott,
majd amikor Steve Hathaway ráirányította a kameráját – feltehetően a kameratokra szerelt fényforrás hatására -, feléjük kezdett el mozogni.
A szerencsés randevú a múlt hónap végén, október 25-én jött létre a csak rendkívül ritkán megpillantható úszó zsákállat-kolóniával.
Az óriási telepet valójában az apró fehér rúdra emlékeztető zsákállategyedek tömege alkotta, amelyek egyszerű kinézetük ellenére, primitív gerincvelővel rendelkező élőlények. A zsákállatok, vagy előgerinchúrosok (Urochordata) altörzsébe tartozó tengeri élőlények őseiből alakultak ki a törzsfejlődés során az első valódi gerincesek (Vertebrata).
A zsákállattelep egyedei klónozással reprodukálják magukat,
azaz a telepen belül mindegyik egyed genetikailag azonos egymással. Ha azonban két telep találkozik az óceánban, képesek a szexuális reprodukcióra is.
A tengerbiológusok szerint egy-egy kolónia – elméletben – akár „örökké" is élhetne,
mert a telepen belül elpusztuló egyedeket folyamatosan követik a klónozott utódok.
A zsákállatok a tengeri plankton részeként vagy szabadon sodródó, vagy pedig a benthosz lakóiként szesszilis, azaz helyhez kötött életmódot folytatnak.
A szesszilis életmódot folytató csoportok a tengeraljzat szilárd tárgyain, többnyire a sziklákon, az elpusztult koralltömbökön,
vagy hajóroncsokon telepednek meg.
A zsákállatok altörzsén belül rendszertanilag négy osztályt különböztetnek meg a tengerbiológusok.
A szabadon lebegő életmódot folytató formák közül egyes fajok időnként hatalmas tömegben lepik el a mélyebb vizeket, fontos táplálékul szolgálva a bálnák számára.
A kiterjedt planktonikus telepeket alkotó Pyrosoma nemzetséghez tartozó fajok közül a Pyrosoma spinorum számít a leggyakoribbnak, amelynek egyedei időnként fenséges biolumineszcens fényt bocsátanak ki magukból.
A telepek leginkább egy hatalmas, üreges csőre emlékeztetnek, amelyek hossza elérheti akár a 18 métert is. Egy-egy méretes telep középső ürege pedig elég széles ahhoz, hogy azon át tudjon úszni egy légzőkészülékes búvár.
Egy ilyesfajta mutatvánnyal azonban nem nagyon érdemes megpróbálkozni, mert a telep körbehajolva képes bezárni és ezzel halálra ítélni a csőbe elővigyázatlanul beúszó élőlényeket.
2013-ban találtak egy olyan telepet, amelynek üregében megfulladt pingvinre bukkantak. Noha a telep tapintásra olyan selymesnek tűnik mint egy valódi tollboa, valójában gumiszerűen tömör és masszív képződmény.