Hollószárnyain lebegett feletted a zordon enyészet – Beszélni kezd a mohácsi csatatér

2018.12.18. 18:25

Nemrég jelentették be, hogy az a kutatócsoport, amely a közelmúltban Szigetvár határában megtalálta Szulejmán szultán türbéjét, és a köré épült oszmánkori település romjait, hozzákezdett a mohácsi csatatér tájrekonstrukciós feltárásához, aminek máris megvannak az első eredményei. Ennek nyomán, Pap Norbert professzor szakavatott vezetésével jártuk be a „hős vértől pirosult gyásztért", a magyar történelem és a késői középkor egyik legjelentősebb ütközetének legendás helyszínét.

A későközépkori történelem legnagyobb csatája: Mohács

Talán nincs még egy ütközet, ami olyan mély nyomot hagyott volna a magyar történelmi emlékezetben, mint a Mohács melletti síkon az Oszmán Birodalom, valamint a Magyar Királyság hadai között 1526. augusztus 29-én lezajlott csata.

Megtalálják II. Lajos király holttestét a mohácsi csatatéren (Székely Bertalan festménye)Forrás: Wikimedia Commons

A modern forráskritikai megközelítés szerint II. Lajos magyar és cseh király keresztény hadai 25-27 ezer harcosból, az oszmán kalifa, Szulejmán szultán hadserege pedig hozzávetőleg 60-80 ezer katonából állhatott.

I. (Kanúni) Szulejmán oszmán szultán, és az iszlám kalifájaForrás: Wikimedia Commons

Az 1526. augusztus 29-én délután három óra körül fülledt forróságban elkezdődött véres összecsapásnak

a legfrissebb becslések szerint összesen mintegy 30 ezer fő áldozata lehetett. 

Szulejmán szultán a mohácsi csatában. A szultán az egykorú leírások szerint egy magaslatról irányította a csatát (Egykorú török miniatúra)Forrás: Wikimedia Commons

Az egymással megütköző hadak létszáma, valamint a veszteségadatok alapján a mohácsi csata nem csak a magyar históriának, hanem a későközépkori európai történelemnek is az egyik legjelentősebb eseménye.

Mohács nemcsak magyar, hanem török nemzeti mítosz is 

A mohácsi csatának igen nagy az irodalma, számos kortárs, illetve az ütközet utáni évtizedekben íródott krónika örökíti meg a csata lefolyásának részleteit,

amelyek közül a csatában személyesen jelen volt Brodarics István szerémi püspök és királyi kancellár,

Szerémi György, II. Lajos király udvari káplánja, Verancsics Antal egyházi humanista és történetíró, későbbi esztergomi érsek, valamint Istvánffy Miklós 17. század eleji nagy történeti munkája számít a leggyakrabban idézett forrásnak.

A Mohácsi Nemzeti Emlékhely, Sátorhely mellett. Itt tárták fel a csatatér első tömegsírjátFotó: Polyák Attila - Origo

A kortárs nyugati krónikások közül Antonio Giovanni da Burgio, VII. Kelemen pápa II. Lajos budai udvarába delegált legátusa, valamint Johannes Cuspinianus Habsburg szolgálatban álló diplomata elfogultan kritikus írásait szokták gyakrabban idézni, de oszmán források is akadnak szép számmal, és nem véletlenül.

Az 1975-ös építkezés során véletlenül találtak meg három újabb tömegsírtFotó: Polyák Attila - Origo

A mohácsi csata Szulejmán hosszúra nyúlt uralkodásának legnagyobb győzelme,

amit kellő részletességgel ír le a szeráj levéltárából előkerült és először a 19. század második felében publikált szultáni hadinapló, de az oszmán történetírók, köztük Kemálpasazáde, Lutfi pasa, valamint Ferdi efendi, a díván hivatalnoka is.

Még azt sem tudjuk biztosan, mi történt II. Lajos királlyal

A mohácsi csatatér tudományos igényű kutatásának kezdetei a 19. század második felére, pontosan 1889-re datálhatók.

A mohácsi csata idejéből származó, úgynevezett Maximilianus páncél a Mohácsi Nemzeti Emlékhely múzeumábanFotó: Polyák Attila - Origo

A mohácsi csata történetének első nagyszabású szintézise pedig 1926-hoz, a csata 400. évfordulójához köthető,

ami egészen mostanáig meghatározó jelentőségűnek bizonyult

az ütközet eseményeinek értékelésében.

A mohácsi csata idejéből származó európai lovassági kengyel a Mohácsi Nemzeti Emlékhely múzeumábanFotó: Polyák Attila - Origo

A viszonylag nagyszámú forrás alapján könnyen azt gondolhatnánk, hogy Moháccsal kapcsolatban nem maradt túl sok megválaszolatlan kérdés, ám ez egyáltalán nincs így.

A mohácsi csata egy 16. századi török miniatúrán. A jobb képmező közepén Szulejmán szultán, a bal képmező felső szélén aranyos vértezetben pedig II. Lajos király láthatóForrás: Wikimedia Commons

A népszerű toposzok ellenére azt sem tudjuk biztosan, hogy mi történt valójában a szerencsétlen sorsú királlyal,

II. Lajossal, mint ahogy az is kezd bebizonyosodni, hogy a csatát eldöntő összecsapás egyáltalán nem ott zajlott le, mint ahol mostanáig feltételezték.

II. Lajos magyar király Tiziano 1525-ben festett portréképénForrás: Wikimedia Commons

És még mindig nem tudjuk, hol lehetnek a keresztény hősök tömegsírjai csakúgy, mint ahogy homály fedi a török katonai temető helyszínét is.

Pap Norbert professzor, az MTA doktora, és a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a kutatócsoport egyik vezetője a mohácsi csata emlékparkjábanFotó: Polyák Attila - Origo

A „Mohács 1526 – 2026 – Rekonstrukció és Emlékezet" elnevezésű tudományos projekt szakemberei, a csata közeledő 500. évfordulója alkalmából szeretnék legalább részben megválaszolni ezeket a kérdéseket,

a szigetvári Szulejmán-síremlék felfedezésével nemzetközi hírnevet szerzett két kutató,

Dr. Fodor Pál turkológus-professzor, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóintézet főigazgatója, valamint Dr. Pap Norbert egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem professzorának vezetésével.

Szulejmán, Lajos király és Tomori Pál nyomában

A projekt megkezdése óta első alkalommal sikerült „nemzeti nagy létünk nagy temetőjét", a mohácsi csatatér helyszíneit körbejárnunk Dr. Pap Norbert professzor szakavatott kalauzolása mellett.

Gyenizse Péter egyetemi docens és Pap professzor a mohácsi csata emlékparkjában, ott, ahol nagy valószínűséggel egykor a királyi arcvonal balszárnyához tartozó német muskétások lőállásai lehettekFotó: Polyák Attila - Origo

A kora decemberi időjárás a kegyeibe fogadott bennünket, mert ugyan hűvös, de verőfényes, és ami különösen fontos, száraz időben sikerült felkerekednünk, hogy közel fél évezred távlatából Szulejmán szultán, II. Lajos király, Ibrahim nagyvezír és Tomori Pál érsek, valamint hadaik nyomába eredjünk.

A csata szelleme fél évezred távlatában is ott lebeg a Mohácsi Nemzeti Emlékhely kopjafái felettFotó: Polyák Attila - Origo

A csatatér bejárását Sátorhelyen, az 1976-ban átadott és gyönyörűen felújított Mohácsi Nemzeti Emlékhelynél kezdtük el, 

ott, ahol 1960-ban Papp László archeológus feltárta az első két tömegsírt. Varga György, az emlékhelymúzeum vezetője elmondta, hogy az 1950-es évekig az egész terület mezőgazdasági szántóföld volt.

Az egyik tömegsírszelvény 3D rekonstrukciója a Mohácsi Nemzeti Emlékhely múzeumábanFotó: Polyák Attila - Origo

Szűcs József, egy lelkes mohácsi amatőr kutató – aki kitartóan járta az egykori csatatér vélelmezett helyszíneit – még az 1950-es években a rossz emlékű Államvédelmi Hatóság (ÁVH) által felügyelt  Déli Védelmi Rendszer kiépítése során

felszínre került emberi csontokra lett figyelmes.

 

Fotó: Polyák Attila - Origo

Papp László régész először Majs alatt kezdett el kutatni – amire 1926 óta, mint a csata fő helyszínére tekintettek –, ám nem találta a sírokat. Később Szűcs József felfedezése nyomán fogott hozzá a sátorhelyi terület kutatásához, ekkor találták meg az első két tömegsírt.

Az emlékpark egykor szántóföld volt, 1960-ban itt találták meg az első két tömegsírtFotó: Polyák Attila - Origo

Ennek köszönhető, hogy az 1970-es évek derekán itt jelölték ki az emlékpark helyét, aminek 1975-ben kezdték el a kiépítését.

A munkálatok során – teljesen véletlenül - három újabb tömegsírra bukkantak.

Az 1960-as első feltáráshoz képest azonban jóval alaposabban megvizsgálták a sírokat, amelyek– becslés alapján – 1700 elhunyt földi maradványait rejtették.

A Mohácsi csata egyik döntő mozzanatát örökítette meg Than Mór romantikus stílusban festett képeForrás: hu.wikipedia.org

A pontos azonosítást jelentősen megnehezítette, hogy a holttestek összevissza egymásra dobálva lettek elföldelve egykor, ami viszont kétségtelenné tette, hogy keresztény harcosok tömegsírjait sikerült megtalálni.

Megszólal a sírvilág

Zoffman Zsuzsa antropológus a tömegsírokban feltárt csaknem összes csontvázon vágott sérüléseket azonosított.

Eredeti sodronying és kard a mohácsi csata emlékparkjának múzeumábanFotó: Polyák Attila - Origo

A szakértő megállapította, hogy a nagyobbrészt szablyától, kisebb részt pedig buzogánytól, illetve harci bárdtól származó sérülések

felülről lefelé irányuló erőteljes csapások nyomán keletkeztek,

azaz a keresztény gyalogosokat bekerítő török lovasság kardcsapásaitól.

A csatatér térségéből előkerült fegyverek a Mohácsi Nemzeti Emlékhely múzeumábanFotó: Polyák Attila - Origo

A csontmaradványok között több német birodalmi ezüstdénárt is találtak,

márpedig az egykorú feljegyzésekből tudjuk, hogy II. Lajos király seregében a német zsoldosok  muskétásként szolgáltak.

Az 1975-ben megtalált tömegsírokból előkerült német birodalmi ezüstdénárokFotó: Polyák Attila - Origo

Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy

a jelenlegi emlékpark helyén húzódhatott a csatarendbe felállt keresztény arcvonal balszárnya,

és a gödrök – amelyekbe a csata után a törökök beledobálták az elesett keresztény katonák holttesteit – talán a muskétások lőállásai lehettek.

A mohácsi csatatér Sátorhely közéből nézve. A látóhatáron a Szársomlyó kúpja emelkedik a horizont fölé, amelynek tövében súlyos török vereséggel végződött az 1687-ben lezajlott nagyharsányi, vagy második mohácsi csataFotó: Polyák Attila - Origo

A mohácsi csata leghitelesebb kortárs forrása, a szemtanú Brodarics István 1528 tavaszán Krakkóban írt „ De conflictu Hungarorum cum Solymano Turcorum imperatore ad Mohach historia verissima" azaz „Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetéről" című munkájában így örökíti meg a királyi sereg harcrendjének felállását:

A török és a keresztény hadoszlop elhelyezkedése a mohácsi csatábanFotó: Csudai Sándor - Origo

A sorokat a csata napján – ez augusztus hó huszonkilencedik, Keresztelő Szent János feje vételének szentelt napja volt – a fent nevezettek tanácsára (a lengyel Gnoienski, valamint a szerb Radics Bosics és Bakics Pál, a szerk.) úgy kellett elrendezni, hogy amennyire csak lehet, szélesen elnyúljanak, amiben az volt a fő szempont, hogy az ellenség ne zárjon körül bennünket. Aztán két oszlopra oszlott az egész hadsereg... Az elsőben a hadvezérek voltak (Szapolyai György és Tomori Pál, a szerk.) nem kijelölt helyen, hanem mindig ott, ahol szükség lesz rájuk, ennek jobb szárnyát a horvát bán vezényelte Tahy Jánossal, a balszárnyat... Perényi Péter." (Forrás: Brodarics István, De conflictu Hungarorum cum Solymano Turcorum imperatore ad Mohach historia verissima, közzéteszi: Mohács emlékezete, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987.) 

A mohácsi csata Székely Bertalan festményénForrás: Wikimedia Commons

 Az eddig megtalált tömegsírok harcosai tehát a legnagyobb valószínűség szerint Perényi szárnyán, a nehézlovassághoz csatlakozva állhattak fel.

Mindez amellett szóló bizonyíték, hogy az ütközet súlypontja az 1926 óta hivatalosnak tekintett Majs környéke helyett a 19. századi kutatók feltételezésének megfelelően Sátorhely mellett húzódott. Ezt támasztják alá a most megkezdett kutatások is.

Évszázadok titkai rejtőznek a műút aszfaltja alatt

A megrendítőségében is felemelő hangulatú emlékparkból - ahol a kopjafák között sétálva nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a sétautak mentén a sokszoros túlerővel bátran szembeszállt hősök alusszák örök álmukat - Pap professzor, valamint Dr. Gyenizse Péter, a Pécsi Tudományegyetem Térképészeti és Geoinformatikai Tanszékének egyetemi docense, a kutatócsoport munkatársa kíséretében

egy olyan emblematikus helyszínre, a híres Török- vagy Szultán-domb felé tartunk,

ahonnan akárcsak egykor, most is rálátásunk nyílik az egykori csatatér jelentős részére, és a döntő összecsapás beazonosított helyszínére.

A híres Török-domb, ahol Szulejmán vezetési pontja lehetett. Ajem Hasszán budai pasa 1630 körül ennek emlékezetére emlékpavilont emeltetett a dombon, amelynek maradványait megtalálta a kutatócsoportFotó: Polyák Attila - Origo

A gyönyörű decemberi verőfényben az 56-os főút mellett a lombjukat vesztett fák sűrűjéből magasodik elő az a pár méter magas földhányás, ami itt a síkvidéken valóban dombként hat.

Kitanics Máté, a kutatócsoport szaktudósa fémkereső detektorral vizsgálja a Török-domb ásatási helyszínétFotó: Polyák Attila - Origo

A mellettünk elszáguldó személygépkocsik és a lassabban zötykölődő, alaposan megrakott teherautók utasai aligha sejtik,

hogy autóik kereke sok évszázados titkokat őrző út aszfaltján gördül tova.

 

Az ókorban a dombon római burgus, azaz őrtorony állt. Ennek emlékét idézi ez a frissen előkerült római bronzpénz isFotó: Polyák Attila - Origo

A jelenlegi főút még a Római Birodalom idején kiépített limes menti út, illetve a mohácsi csata helyszíneinek azonosításában kiemelt jelentőségű, a korabeli forrásokban gyakran hivatkozott egykori eszéki hadiút nyomvonalán halad.

Műholdfelvételek alapján sikerült azonosítani Brodarics kancellár árkát

Felmászunk a meredek falú Török-dombra, ahol a jó időt kihasználva éppen Pap professzor csoportjának munkatársai, Hancz Erika, a Pécsi Tudományegyetem törökszakos ásatásvezető régésze, valamint Kitanics Máté, az MTA BTK kutatója irányításával folyik a feltárás.

Pillanatkép a mohácsi csata egyik fontos helyszínén, a Török-dombon folyó régészeti feltárásrólFotó: Polyák Attila - Origo

Miközben felmászunk a dombra, Pap professzor elmondja, hogy a csoportjuk által kidolgozott

és a Szulejmán-síremlék felfedezéséhez vezető multidiszciplináris módszerrel kutatják a csatateret is.

A módszer lényege a természetföldrajzi alapon elvégzett környezetrekonstrukció, ezen belül is a csata térségének 16. század eleji vízrajzi és mikrodomborzati rekonstrukciójának elvégzése.

Ez az ólomból öntött puskagolyó is a Török-dombon került előFotó: Polyák Attila - Origo

Csak ennek ismeretében foghattak hozzá a történeti forrásokban hivatkozott tereptárgyak beazonosításához.

Brodarics krónikájában több, viszonylag pontos utalás található az egykori domborzati viszonyokra,

és itt, Sátorhely környékén vannak olyan kiemelkedések, illetve tereptárgyak, amelyek egyeznek II. Lajos kancellárjának leírásával.

A mohácsi csata idejéből származó európai ezüstdénár, amely az ütközet helyszínéről került előFotó: Polyák Attila - Origo

Az elvégzett alapos tájrekonstrukció feltárta, hogy 1526 környékén Majs közelében sokkal erősebb térszintkülönbségek voltak, és jóval vizenyősebb lehetett a terep, mint Sátorhelynél.

A kutatók egy frissen előkerült lelet tisztítása közbenFotó: Polyák Attila - Origo

A döntő összecsapás helyszíne szempontjából kulcsfontosságú, és a krónikákban,

így köztük Brodaricsnál is többször megemlített völgy vagy árok nyomát részben műholdfelvételek segítségével sikerült pontosan beazonosítani,

amelynek 50-70 méter az átlagos szélessége, és egy méter a jelenlegi mélysége, de egykor ennél jóval mélyebb lehetett.

Egy török ácskapocs, amely abból a fából készített emlékpavilonból származik, amit Ajem Hasszán pasa emeltetett Szulejmán tiszteletére a Török-dombon, 1630 körülFotó: Polyák Attila - Origo

A következő kutatási szakaszban megfúrják az árok rétegeit, felmérik a képződött üledék vastagságát,

valamint speciális módszerekkel bomlási anyagok nyomát kutatják.

A leírások szerint ugyanis az ütközet után rengeteg temetetlen holttest hevert az árokban.

Lándzsahegyek árulták el a lopakodó ellenséget

Brodarics leírta, hogy a török lovasság még a keresztény sereg rohamának megindulása előtt az árok takarásában igyekezett bekeríteni a királyi had jobbszárnyát: „... Így szorongva és várakozva, mikor a nap már nyugatra hajlott, a völgyben, mely tőlünk jobbra húzódott a dombok alatt, föltűnt egy ellenséges hadoszlop, csendben vonulva, csak a lándzsahegyek árulták el. A szerzetes ezért (Tomori Pál kalocsai érsek, fővezér, ferences szerzetes volt, a szerk.), úgy vélekedve, hogy ezek vagy táborunkat megtámadni, vagy minket bekeríteni jönnek, ami igaz is volt, az első sorból a királyhoz vágtatott..." (Forrás: id. mű 26. oldal)

Kilátás az egykori csatatérre a Török-domb tetejéről, ami jelenleg szántóföld, és amit az 56-os műút, (az egykori eszéki hadiút) határol keleti iránybólFotó: Polyák Attila - Origo

A kutatócsoport vizsgálatai alapján Brodaricsnak az előzőekben idézett leírása Sátorhelynél volt beazonosítható, attól nyugatra.

Dr. Gyenizse Péter összegyűjtötte a Mohács környéki földrajzi neveket, az azokhoz kapcsolódó régi néphagyományokat

és funkciókat, ami különösen értékes adaléknak bizonyult a mikrodomborzati, valamint tájhasználati viszonyok rekonstruálásában.

Gyenizse Péter, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi docense, a kutatócsoport tagjaFotó: Polyák Attila - Origo

De ugyancsak komoly segítséget jelentettek azok a 17. és 18. századi, valamint 19. század eleji térképek,

amelyekből nyomon követhetővé váltak a terepviszonyok változásai.

A műholdfelvételek analíziséből pedig kirajzolódott a sokáig keresett és kulcsfontosságú árok vagy "völgy" nyomvonala is.

Szaporodnak a leletek. A mohácsi csata idejéből származó lópatkóFotó: Polyák Attila - Origo

A korszerű geoinformatikai módszereknek köszönhetően az összes adat egyszerre kezelhető és értelmezhető, ami nélkül nagyon nehéz lett volna a pontos tájrekonstrukció elvégzése.

Innen szemlélhette a padisah a király felsorakozó seregét

A balszárnyon történt eseményekről Brodarics igen szemléletesen így ír: „Végül azonban nemcsak a félelem, de a füst is ellepett mindent, és akadályozta a látást; ezért hadaink kénytelenek voltak nagyrészt a völgybe lemenni, ama mocsaras víz mellé de a hátramaradottak szüntelenül bátran harcoltak az ágyúk előtt. Egyébként azok is visszatértek, akik a völgybe húzódtak le, hogy újra kezdjék a harcot, de sem az ágyúk erejét és füstjét nem lehetett már elviselni, meg nagyrészt a hadsereg is menekülőben volt már, tehát ők is futni kényszerültek." (Forrás: id. mű)

Tomori Pál kalocsai érsek, a mohácsi csata egyik fővezérének bronzszobra, Füredi (Führer) Richárd szobrász-művész 1938-ban készült alkotásaForrás: MTI/Simó Ende

A Török-domb mögött húzódik a csatatér jellegzetes árka, vagy ahogy Brodarics említi, a völgy. Attól délre helyezkedik el a sátorhelyi hát kiemelkedése, amire felvonult az oszmán sereg, főként pedig a tüzérség.

Részlet a Mohácsi Nemzeti Emlékhely múzeumábólFotó: Polyák Attila - Origo

Mint a krónikákból tudjuk, Ibrahim nagyvezír ruméliai hadteste táborozásba kezdett,

és eközben érkeztek meg az anatóliai csapatok a szultánnal. Tomori parancsára ekkor indult el a királyi sereg támadása is.

Szulejmán és Ibrahim nagyvezír a népszerű "Szulejmán" című történelmi tévésorozatban. A királyi serege akkor lendült támadásba, amikor az anatóliai hadtest elkezdte a leereszkedést a lejtőnForrás: RTL Klub

A hely, ahol a had fölsorakozott, Mohácstól egy, az ott folyó Dunától fél mérföldre volt... Velünk szemben színházi nézőtér formájára hosszan elnyúló domb húzódott, melyen túl a törökök császára ütötte fel táborát, a dombról egy kis falucska ereszkedett alá egy templommal, ennek Földvár a neve, ott helyezkedtek el az ellenséges lövegek" – írja a szemtanú krónikás, Brodarics István királyi kancellár.

Oszmán harcosok. Szulejmán hadserege 60-80 ezer főt számlált Mohács alattForrás: Tumbrl

(Forrás: id. mű 25. o.) A Török-domb, amelyen az ókorban egy római őrtorony, úgynevezett burgus állt, és ahol Szulejmán tiszteletére Ajem Hasszán pasa, budai beglerbég egy fa emlékpavilont emeltetett 1630 körül, a mocsár szélén és a jelenlegi 56-os műúttól keletre magasodik a nyugati irányban szélesen elterülő síkság fölé.

A Török-domb megmaradt kúpjaFotó: Polyák Attila - Origo

Az emelkedő tetején állva kitűnő kilátás nyílik nyugat és északnyugat felé,

így rögtön érthetővé válik, hogy miért állhatott itt Szulejmán, mivel ez egy olyan  ideális vezetési pont, ahonnan az egész csatateret át lehetett látni.

Furcsa, és különleges érzés kerített hatalmába, hogy talán ott állok, ahol egykor a padisah, Szulejmán kémlelte az északnyugat felé hadrendben álló királyi sereg arcvonalát.

Szulejmán emlékére egy kioszkot emeltek a csatatéren, azon a helyen, ahol egykor a szultán vezetési pontja álltForrás: Wikimedia Commons

Pap professzor abba az irányba mutat, ahol beazonosították a Brodarics által leírt „színházi nézőtér" formájú bevágást, lapos völgyet,

és amitől északra a krónikás, illetve maga II. Lajos király állhatott a kíséretével.

 

II. Lajos halála (Dorfmeister István festménye, a 18. századból). A király halálának körülményeivel kapcsolatosan még sok a megválaszolatlan kérdésForrás: Fj Mol

Miközben a halom tetején állva tovább folytattuk a múltidéző beszélgetést, hirtelen hűvös fuvallat csapott meg. Megborzongtam, ám nem a fagyos széllökéstől, hanem a hely, a mohácsi csatatér szellemétől.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK