Március elsején is ünnepelték már az új év első napját

Életkép az ókori Mezopotámiából

A világtörténelem során már március elsején is ünnepelték az új év első napját, és a honfoglaló magyarok is szívesebben tették az évváltó dáridózást tavaszra vagy őszre. Egy ideig aztán karácsony első napja jelezte az új év kezdetét, amíg 1691-ben XII. Ince pápa ki nem hirdette, hogy az új év január 1-jén kezdődik.

Új királyokat koronáztak meg újévkor

Az újévi ünnepségek tényét elsőként az ókori Mezopotámiában rögzítették, valamikor időszámításunk előtt 2000-ben. Az akkori vigadalom azonban egyáltalán nem hasonlított a ma ismertekre.

A dáridó ugyanis a mai naptár szerint március közepén kezdődött, és pontosan tizenegy napig tartott.

A rengeteg szórakozással, ételekkel és italokkal bőségesen megterített asztalokban gazdag ünnepség mellett a mai legnagyobb partik elbújhatnának.

Az új esztendőt tizenegy napig ünnepelték Forrás: ancien-origin.net

Az ókori Mezopotámiában az emberek rituálékat mutattak be isteneiknek

– írja a History.com tudományos portál. – Megünnepelték az ókori babiloni főisten, Marduk győzelmét, aki az eposz szerint legyőzte Tiámatot, a sósvizű tenger és az őskáosz nőnemű megtestesítőjét, akit kettévágott, és darabjaiból megalkotta az eget és földet.

Az ókori Mezopotámiában tudták, hogyan kell ünnepelni Forrás: reddit.com

A mezopotámiai mitológiában az ókori istenek a győzelem fejében ismerték el őt vezérüknek. Az esemény előtt tisztelegve, ekkor koronázták meg az új királyokat, és ilyenkor újították meg a régiek uralkodói státuszát is.

Isten szimbolikus újjászületését ünnepelték

A különböző ősi kultúrák más és más időpontban ünnepelték az új esztendőt, és gyakran kötötték az évszakokhoz. Hiszen a nomád népeknél ekkor hajtották a legelőre ki, illetve a legelőről be az állatokat. Ezek az ünnepek a pásztorünnepek formájában máig fennmaradtak.

Az ősi egyiptomi kultúrák is megünnepelték az új esztendőt Forrás: en.wikimedia.org

Az egyiptomiak, a föníciaiak és a perzsák az őszi nap-éj egyenlőséggel, a görögök pedig a téli napfordulón ünnepelték az újévet.

Előbbiek szeptember 20-án, utóbbiak december 20-án tartották meg az ehhez kapcsolódó ünnepségeket.

Dionüszosz görög isten, a római mitológiában Bacchus a bor és mámor megtestesítője Caravaggio festményén Forrás: hu.wikipedia.org

A mai szokásokhoz hasonlóan, Krisztus előtt 600-ban az ókori görögök egy újszülöttel jelképezték az új évet. A következő mezőgazdasági esztendő kezdetét Dionüszosz, a bor és a termékenység istenének tiszteletére ajánlották, és megünnepelték Isten szimbolikus újjászületését.

Rómának köszönhetjük január elsejét is

A korai római naptár március 1-jét jelölte meg az új év kezdetének. Ez a naptár még csak tíz hónapból állt, és márciussal kezdődött. Ennek a nyomait megtaláljuk ma is a hónapnevekben: szeptembertől decemberig, a kilencedik-tizenkettedik hónapok eredetileg a hetedik-tizedik hónapban „kaptak helyet”.

A szeptember például a latin septem szóból származik, ami szó szerinti fordításban hetet jelent, és az év hetedik hónapját jelölte.

Hasonló a helyzet az év többi hónapjának nevével is: az octo (október), ami a nyolc, a novem (november), ami a kilenc, és a decem (december), ami a tízes számként fordítható.

Numa Pompilius is módosított egyet a naptáron és az ünnepnapokon Forrás: flickr.com

Az ókori Rómában ünnepelték első alkalommal az új év kezdeteként január elsejét, valamikor időszámításunk előtt 153-ban, bár még ez sem tekinthető a maihoz hasonló ünnepnek.

A január és a február hónapokat csak időszámításunk előtt 700 körül adta hozzá a naptárhoz Róma második királya, Numa Pompilius.

A mitikus uralkodó indította el a róla elnevezett Numa-féle naptárat, amelybe bekerült az Ianuarius (Ianus a kezdet és a vég kétarcú istene, a nász hónapja) és a Februarius (a tisztulás hónapja).

Julius Caesar új naptárban egyesítette a korábbi tapasztalatokat

A legtöbb országban jelenleg használt naptár közvetlenül a római naptárból származik, amelyet Krisztus előtt 46-ban Julius Caesar reformált meg. A főpap, consul és dictator római titulusok háromszoros felhatalmazása alapján bízta meg Szoszigenész egyiptomi származású csillagászt egy új naptár kidolgozásával.

Julius Caesar szobra Berlinben Forrás: Flickr / askal bosch

A reform így egyiptomi mintát követett, kivéve azt a tényt, hogy a nap-éj egyenlőség napja római módra maradt március 25-én

– mondja Hetesi Zsolt csillagász. – A naptárat a következőképpen alakította ki: 90 nappal meghosszabbíttatta a reformot megelőző Numa-féle évet, és a következő évvel kezdve elrendelte, hogy szűnjön meg a szökőhónap, az év 12, felváltva 31 és 30 napos hónapból álljon, kivéve februárt, amely rendes évben csak 29, szökőévben pedig 30 napos volt.

Április a mozaikkalendáriumban Forrás: commons.wikimedia.org

A Julianus (más néven julián)-naptár gyakorlatilag a római hagyományos időszámítás, az egyiptomi szoláris év és a hellenisztikus csillagászat egyes elemeit egyesítette. Előbbiből vette át Szoszigenész a Hold járásától teljesen függetlenné vált 365 napos napévet, utóbbiból pedig azt a felismerést, hogy a tropikus év hossza 365 és egynegyed nap.

Különböző időpontokban ünnepelték az újévet

A középkori Európában azonban az új évet kísérő ünnepeket sokáig pogánynak és a hitetlennek tartották.

Néhány forrás szerint a katolikus egyház ezért kijelentette, hogy az újévi mulatozás nagy valószínűség szerint a gonosztól való.

A középkorban a mulatozás gyakran tiltottnak számított Forrás: commons.wikimedia.org

Annak érdekében, hogy úgymond elfogadható alternatívát biztosítson, és ne szüntesse meg teljesen ezeket a népszerű ünnepeket, új időpontokat nevezett meg. Így a középkori keresztény Európában nem ugyanazokon a napokon búcsúztatták az óévet.

A keresztény egyházi vezetők az ünnep vallási jelentőségét hangsúlyozva december 25-re (Jézus születésének hivatalos napjára) vagy március 25-re (a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, amikor Jézus megfogant) helyezték át az új év kezdetét.

A középkorban néha karácsonyra esett az új év első napja is Forrás: pxhere.com

Akadt azonban olyan időszak is, amikor az új esztendő ünneplése határozottan tiltottnak számított, de megesett az is, hogy az új esztendő kezdete március 25-ére vagy épp húsvétvasárnapra tolódott.

Tovább tökéletesítették a naptárat

Az új esztendő ünneplésében a Gergely-naptár elterjedése mérföldkőnek számított. A Julianus naptár ugyanis csak minden negyedik évben tartalmazott egy szökőnapot, és a „késés” az évek alatt napokra duzzadt.

A 13. századtól a jelenség már a mezőgazdasági munkákban is zavart okozott, amely az évek előrehaladtával egyre bosszantóbbá és kiszámíthatatlanná vált, ráadásul a húsvét napjának kiszámolása során is nehézségeket jelentett.

XIII. Gergely pápa naptárreformja egész Európát bejárta Forrás: Origo

A módosításra hamarosan egyre több tervezet született, ám végül a XIII. Gergely pápa által 1576-ban felállított nemzetközi bizottság eljárása bizonyult eredményesnek, ahol német származású, kiváló matematikus és csillagász, Cristopher Clavius javaslatát fogadták el.

A Gergely-naptár egy 17. századi imakönyvben Forrás: commons.wikimedia.org

Az egyházfő az 1582. február 24-én kiadott Inter gravissimas kezdetű bullában bevezette az új naptárát, amelyben október 4-ét rögtön 15-e követte, korrigálva a „felesleges” napokat.

Mindenki máskor tette meg újévi fogadalmait

Más kérdés azonban az év kezdőnapja, ami leginkább csak elhatározás kérdése. A babiloni naptárban például kétszer, tavasszal és ősszel is hirdettek egy évkezdetet.

A január 1-je évkezdet a Gergely-féle naptárreform óta vált általánossá, és ezután Európában többé-kevésbé ugyanazon a napon kezdődött az új év.

Ez persze nagyban függött a különböző kultúrköröktől, hiszen többféle hagyomány élt egymás mellett: akadt olyan nemzet, amelyik december 25-én, de akadt olyan is, amelyik egy héttel később tette meg aktuális, újévi fogadalmait.

Január elsejét, mint az új esztendő első napját XII. Ince pápa hirdette ki Forrás: commons.wikimedia.org

A káosz elkerülése érdekében végül 1691-ben XII. Ince pápa rakott rendet ebben: kihirdette, hogy ezentúl december 31-e lesz az év utolsó, és január 1-je az év első napja. A keresztény világban azóta e napon ünneplik az újévet.