Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A ma az orvostudományban használatos ragasztóanyagok, amelyekkel sebeket és műtéti hegeket ragasztanak össze, részben mérgezők és rákkeltőek, megszilárduláskor felforrósodnak és nedves testszövetre nem tapadnak jól. Ezért keresnek a kutatók világszerte alternatív megoldást olyan organizmusoknál, amelyek valahol megtapadnak.
Peter Ladurner, az Innsbrucki Egyetem Zoológiai Intézetének kutatója kollégáival egy 1,3 milliméteres laposféreg, a Macrostomum lignano farokrészében lévő tapadószerveket vizsgálta meg. Ezekben ragasztóanyaggal és
oldószerrel telt hólyagocskák találhatók, ezek segítségével rögzíti magát az állat a homokszemekhez,
majd oldja le magát róluk.
A ragasztóanyag két komponensből áll: a Mlig-ap1 és a Mlig-ap2 nevű fehérjékből. A Mlig-ap2 a tulajdonképpeni ragasztóanyag, a Mlig-ap1 pedig összekapcsolja a felvitt Mlig-ap2-t a fonal alakú sejtnyúlványokkal, a mikrovillusokkal, amelyek az állat tapadószerveiben találhatók - fejtette ki Ladurner.
Mivel mind a féreg, mind a tapadószervei nagyon aprók,
a kutatók nem tudtak belőle közvetlenül ragasztóanyagot venni és annak összetételét elemezni,
ehelyett szekvenálták az összes génjét. Ezt követően amputálták egyes férgek faroklemezét és megvizsgálták, hogy mely gének maradtak aktívak a megmaradt testrészekben. 100 ezerből 99 700 maradt aktív. Tehát 300 maradt, amely csupán a faroklemezben fontos - magyarázta Ladurner.
A tudósok elemezték, mely faroksejtek olvassák le ezt a 300 gént. Ezekből 298 a szaporítószervekben kapcsolódott be, és csak kettő a ragasztósejtekben. Ez a két komponens volt a Mlig-ap1 és a Mlig-ap2.
