A tehetséges szerető, akit még a királyné is megkedvelt

François Boucher portréja

Háromszáz éve, 1721. december 29-én született Madame de Pompadour, XV. Lajos francia király kegyeltje, az egyik leghíresebb királyi szerető. Pompadour márkinője a fáma szerint élet és halál úrhölgye volt a XVIII. századi Franciaországban. Az egyszerű, hátrányos helyzetű családból kiemelkedett asszonyt már életében igencsak szélsőségesen ítélték meg.

„Szilárdan hitt a végzetben, és igaza volt."
(Voltaire)

Társaságra vágyó fiatalasszonyként szalont alapított

Jeanne-Antoinette Poisson egy jómódú, de kétes hírnevű párizsi családban látta meg a napvilágot 1721. december 29-én. A pletyka szerint vér szerinti apja egy híres bankár volt, aki idővel gyámja is lett, amikor apjának egy pénzügyi csalás miatt külföldre kellett menekülnie.

A kislány az Orsolya-rendi nővérektől kapott gondos nevelést, a művészetekre kiváló házitanítók oktatták.

Teljes színdarabokat tudott fejből, kiválóan táncolt, énekelt és festett, s művésze volt a klavikordonnak, a kor kedvelt billentyűs hangszerének.

Madame Pompadour: François Boucher portréja Forrás: Wikimedia Commons

Gyámja tizenkilenc évesen – jobb kérő híján – unokaöccséhez, Charles Guillaume Le Normant d'Étiolles-hoz adta 1741. március 9-én,

hozományként a király sénart-i vadászerdeje szélén álló kastélyt kapták meg. Itt született meg két gyermekük, de egyikük sem érte meg a kamaszkort. A szépséges és művelt, társaságra vágyó fiatalasszony egy szalont is alapított, ahol színészi tehetségével és szép énekhangjával egyaránt elbűvölte a finom ízlésű vendégeit, köztük többek között Voltaire-t, aki haláláig közeli barátja maradt.

A márkinő megkapta a „bejelentett szerető" rangot

A szebbik nemért rajongó XV. Lajos francia király, hivatalosan terjesztett melléknevén a „Hőnszeretett Lajos" (Louis le Bien-Aimé) figyelmét Sénart-ban vadászgatva nem kerülte el az ilyenkor nyitott hintóban kikocsizó fiatalasszony.

A soros szeretője, Chateauroux hercegné halálát sirató uralkodó 1745. február 25-én meghívta a titokzatos szépséget a fia esküvője alkalmából tartott versailles-i álarcosbálba.

XV. Lajos francia király Forrás: Origo

A pásztorlánykának öltözött Jeanne-Antoinette és a tiszafa jelmezben rejtőzködő király tizenötezer álruhás vendég között is egymásra talált. A fiatalasszony kocsija másnap reggel még a király ablaka alatt várakozott. A hitetlenkedő udvaroncok csak rövid kalandnak vélték a rangon aluli kapcsolatot, ám a megbabonázott király márciusban már a sajátja fölött rendeztette be szeretője lakosztályát, májusban pedig elválasztotta férjétől, márkinővé emelte és megvette neki Pompadour kastélyát.

Alig fél évvel később, 1745. szeptember 14-én már hivatalosan is bemutatta az udvarban.

A maitresse déclarée (bejelentett szerető) rangra avanzsált márkinő hamar elsajátította az udvari etikettet. Meglepő módon jó kapcsolatot ápolt XV. Lajos feleségével, a lengyel Leszczyńska Mária királynéval, aki gyakran mondogatta: ha már szeretőnek lennie kell az udvarban, inkább ő legyen, mint más. Madame Pompadour igyekezett felvidítani a királyt, akire rávetült dédnagyapja, a Napkirály hosszú árnyéka: elkísérte a vadászatokra, fogadásokat tartott, színházi előadásokat szervezett.

Intim kapcsolatuk azonban csupán öt éven át tartott, a márkinő két vetélés után, 1750-ben leköltözött a földszintre.

Leszczyńska Mária francia királyné Forrás: Wikimedia Commons

Maga helyett gondoskodott az uralkodó számára fiatalabb szeretőkről, ő maga pedig XV. Lajos barátja és bizalmasa lett. Madame Pompadour széke 1752-től ott állt a király gálaasztalánál, majd 1756-ban udvarhölggyé nevezték ki. A francia király és szeretője szerelmi fészkét a palota második emeletén ma is mutogatják.

Számos művész neki köszönhette létbiztonságát

Formális politikai befolyása nem volt, de a háttérben meghatározó szerepet játszott. Rendszeresen találkozott a tanácsnokokkal és a királlyal, aki a tanácsteremből rejteklépcsőn is lejuthatott lakosztályába. Ilyenkor a miniszterek néha órákon át várták az elfoglalt uralkodó visszaérkezését.

A márkinő egy osztrák diplomata kérésére nem kis szerepet játszott a francia-osztrák szövetség létrehozásában, ami a hétéves háború 1756-os kirobbanásának időpontjára átrendezte a szövetségi rendszert.

Madame Pompadour: 1755-ös portré Maurice Quentin de La Tourtól, ma a Louvre-ban található Forrás: Wikimedia Commons

A legenda szerint az 1757-es rossbach-i csatában elszenvedett vereség után a királyt vigasztalva ő mondta az „Utánunk a vízözön" szállóigét. A háborút lezáró kedvezőtlen békékért a franciák a népszerűtlen kegyencnőt okolták, s terhére rótták költekezését is – jóllehet az utókor éppen emiatt, a művészet pártfogójaként tiszteli.

Pompadour márkinőnek 3500 kötetes könyvtára volt, a legkifinomultabb műértéssel ítélt meg minden új drámát, filozófiai írást, regényt és államelméleti értekezést.

Számos művész neki köszönhette létbiztonságát, ő virágoztatta fel a sevres-i porcelán manufaktúrát, ő vette rá a királyt az École militaire megalapítására, ahol később Bonaparte Napóleon is tanult. Testvérével, Marigny márkival ő tervezte a Concorde teret és a Kis-Trianon kastélyt (a közhiedelemmel ellentétben a gyászos trianoni békét nem itt, hanem a Nagy-Trianon kastélyban írták alá).

Rokonszenvezett a felvilágosodással, támogatta Montesquieu-t és Rousseau-t, Voltaire az ő közbenjárásával emelkedett a halhatatlanok közé.

Elévülhetetlen érdeme, hogy 1762-re megjelenhetett az Enciklopédia mind a tizenhét kötete, de az illusztrációkat tartalmazó további tizenegy kötet megjelenését már nem érhette meg.

A királyi palotában hunyhatta le örökre szemét

A rendkívüli asszony, akit II. (Nagy) Frigyes porosz király csak „Őfelsége, az Alsószoknyaként" emlegetett, a király közeli és megbecsült barátja maradt egészen 1764. április 15-én, 42 évesen bekövetkezett haláláig.

A márkinő ugyanis hirtelen ágynak esett, és 2–3 héten át tartó súlyos betegeskedés után elhunyt.

Du Barry, a király következő szeretője Forrás: Wikimedia Commons

A királyi palotában hunyhatta le örökre szemét, ahol erre a királyi család tagjain kívül senkinek nem volt joga. Az uralkodó azonban viszonylag hamar kiheverte az elvesztését, amiben új szeretője, Madame du Barry segített neki.

Neve számtalan formában maradt fenn: neveztek el róla porcelánszínt, frizurát, magas sarkú cipőt, és állítólag az ő kebléről mintázták a híres coupe de champagne pezsgőspoharat.

Életét számtalan film és dráma dolgozta fel, talán a leghíresebb az osztrák Leo Fall Madame Pompadour című operettje.

(MTVA Sajtóarchívum, Origó)