Az European Journal of Archaeology tudományos folyóiratban megjelent publikáció szerint az ősi temetkezési szokásairól híres Egyiptomban a szándékos mumifikáció a legkorábbi bizonyítéka 5600 évvel ezelőttről származik.
Tanulmányunk az archeotanatológiai elemzést a kísérleti tafonómiai kutatásokból származó betekintésekkel ötvözi, így új dimenziót adva a mezolitikus halotti gyakorlatok megértéséhez
– mondta Rita Peyroteo-Stjerna, a svéd Uppsalai Egyetem kutatócsoportjának régésze a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Most bemutatjuk azt, amit a szándékos mumifikáció bizonyítékának vélünk, de át kell gondolnunk a testhez való hozzáállást és a halottak kezelését.
A régészek és az antropológusok úgy vélik, hogy a mumifikáció nem volt ritka a történelem előtti korokban, de ennek bizonyítékát nehéz megtalálni. A lágyszövetek – attól függetlenül, hogy milyen jól mumifikálódnak – hajlamosak idővel lebomlani.
A Sado-völgy nyolcezer éves maradványait az 1960-as évek elején tárték fel és nagyon kevés lágyszövettel rendelkeznek.
Bár ezek egy részét a portugál Nemzeti Régészeti Múzeumba szállították, a helyszínről készült vázlatok és a néhány meglehetősen rossz minőségű fénykép korlátozta a nyomon követhetésüket. Nemrég azonban három, az ásatásokkal kapcsolatos filmtekercs film került elő egy hagyatékból; a képek ráadásul kivételes minőségűek voltak, amelyek
lehetővé tették a kutatócsoport számára, hogy egy, a korábbiaknál részletesebb archeotanatológiai elemzést végezzenek.
Az ősi temetkezési gyakorlatok multidiszciplináris régészeti vizsgálata során a régészek a maradványok in situ képeivel részletesebben rekonstruálhatták, hogyan kezelték azokat az eltemetésük előtt. Az elemzésbe Hayley Mickleburgh törvényszéki antropológus is bekapcsolódott.
Mindez lehetővé tette a csapat számára, hogy jobban megértsék, hogyan bomlanak le mumifikálódás során az emberi holttestek a különböző pozíciókban, de azt is jól látták, hogy ez mikor nem következik be.
A kísérleteknek az eredményeit azután a Sado-völgyi maradványok képeivel hasonlították össze: lenyűgöző módon az egyik ember maradványai a lágyszövet nélkül is mumifikálódás jeleit mutatták.
A kutatók az eredményeket látva úgy vélik, hogy a szándékos mumifikáció világszerte elterjedtebb lehetett, mint ahogy azt a tudomány korábban vélte.