Egy nő, aki második világháborús pilótákat és űrhajósokat képzett ki

Mary Tornich Janislawski a tengerparton egy szextánssal Észak-Kaliforniában

Mielőtt még címeket írtunk volna be a Google térkép alkalmazásába, amikor el akartunk jutni egyik pontból a másikba, az utazók a Nap, a Hold és más égitestek alapján határozták meg az útjukat. Amikor azonban a rádiók meghibásodtak vagy beköszöntött a rossz idő, Mary Tornich Janislawski navigációs módszerei életeket mentettek, különösen a második világháború idején.

Gyerekként is szívesen viselt repülősisakot

Mary Tornich Janislawski olasz és jugoszláv bevándorlók lányaként született San Franciscóban 1908. június 9-én, két évvel azután, hogy a várost és Észak-Kalifornia partvidékét nagy erejű földrengés rázta meg.

Mary nem számított tipikus lánygyereknek, soha nem érdekelték a babák.

A legszívesebben nemezdarabokból összeeszkábált repülősisakot viselt. A húszas éveiben már egy cukorkagyárban dolgozott a megélhetésért és annak érdekében, hogy finanszírozni tudja tanulmányait a Kaliforniai Egyetemen.

Mary Tornich Janislawski a tengerparton egy szextánssal Észak-Kaliforniában Forrás: San Francisco Maritime National Historical Park

Végül egyike lett annak a három diáknak, akik kitüntetéssel végeztek csillagászatból.

A történészek nem véletlenül tartják úgy, hogy Janislawski épp úgy játszott úttörő szerepet a navigáció területén, mint ahogy Amelia Earhart, az első női pilóta kitágította egyedülálló teljesítményével a repülés határait.

Koraérett diákból az elismert tanári hivatásig

Janislawski minden férfi osztálytársát felülmúlta az osztályteremben. A matematikai képességeiről mondhatni legendákat meséltek.

A kivételes tehetséget végül az 1930-as évek közepén fedezte fel Philip Van Horn Weems kapitány, „a hajózás nagy öregje", ahogy a korában emlegették.

Philip Van Horn Weems, a navigációs eszközök és módszerek, köztük a Weems Plotter és a Second Setting Watch feltalálója, valamint navigációs tankönyvek szerzője Forrás: Smithonian Institution

Philip Van Horn Weems tanította meg Charles Lindbergh amerikai pilótát navigálni, hogy az elsőként repülhesse át az Atlanti-óceánt, de ő oktatta Richard Evelyn Byrd amerikai sarkkutató pilótát is, aki az első ember volt, aki átrepült az Déli-sark felett, valamint elsőként érte el repülővel az Északi-sarkpontot.
Weems emellett több tucat navigációs műszert szabadalmaztatott, mint például mozgatható előlappal rendelkező órát, ami csökkentette a hibahatárt a navigációban.

A férfi úgy döntött, hogy a szárnyai alá veszi Janislawskit, bár tisztában volt azzal, hogy a navigáció területét a férfiak uralják. És a tanítvány hamarosan a mester nyomdokaiba lépett.

Charles Lindbergh Spirit of St. Louis nevű gépe mellett, amellyel 1927-ben elsőként repülte át sikeresen és leszállás nélkül az Atlanti-óceánt Forrás: Wkimedia Commons /

Janislawski az 1930-as évek végén már Weems tengeri és légi navigációs módszereit tanította adjunktusként az UC Berkley-ben, Stanfordban és az oaklandi Polytechnic College of Engineering-ben. Hamarosan ő lett a világméretű Weems System of Navigation Inc. vállalat első női munkatársa, és a New York Times 1940-ben Amerika „legkiválóbb légi navigációs tanárának" nevezte.

Az ősi technikák közvetítőjére a modern világ felé

A kivételes szakmai tudással rendelkező Janislawski leghíresebb navigációs tanítványai közé tartozott például Fred Noonan, aki Amelia Earharttal együtt tűnt el 1937-ben a Csendes-óceán déli részén, amikor megpróbálták megkerülni a Földet.

Amelia Earhart, amerikai női pilóta 1932-ben Forrás: AFP

De mások is Weems és Janislawski módszereire hagyatkoztak: közöttük találhatjuk Jimmy Doolittle amerikai tábornok és repülési úttörőt, aki Medal of Honor kitüntetést kapott a Japán elleni merész rajtaütéséért a második világháború alatt; valamint Lincoln Ellsworth sarkkutatót, az Amerikai Természettudományi Múzeum egyik fő támogatóját. Talán nem véletlen, hogy Mary Tornich Janislawskira sokan úgy emlékeztek, mint „az ősi technikák közvetítőjére a modern világ felé".

Mary megértette a navigáció művészetét és tudományát, és segített úgy alakítani az oktatást, hogy a „diákok" a navigációt modern képességekké alakítsák

– mondta Gaylord Green, a Global Positioning Systems fejlesztésének és működtetésének egyik úttörője. – Az Egyesült Államok erőfeszítéseinek fontosságát felismerve a britek létrehozták a Királyi Navigációs Intézetet az Egyesült Államok Intézetének mintájára.

Kivételes szakmai tudással rendelkezett Forrás: an Francisco Maritime National Historical Park

Hozzátette: Mary a Navigációs Intézet (Institute of Navigation) alapító tagjaként a részese lehetett annak, amikor a navigáció a „professzionális művészetből a modern világ tudományává vált".

Kadétokat képzett ki a második világháború alatt

Mary a Stanford Egyetemen tanított, amikor az Egyesült Államok hivatalosan belépett a második világháborúba a Pearl Harbor elleni japán támadás után 1941 decemberében. És bár mindig a békére törekedett és utálta a háborút, civil „szupertanárként" kötelességének érezte, hogy a maga módján segítse országát a harcok során.

Mary Tornich Janislawski navigációs képleteket tanít a King City Army Air Corps bázisán, az 1940-es években Forrás: San Francisco Maritime National Historical Park

Janislawski szögmérők és szextánsok (tengeri navigációhoz használt kéttükrös szögmérő, amellyel égitestek helyzetét lehet mérni egymáshoz vagy a horizonthoz viszonyítva) segítségével szórakoztatóvá tette a navigáció elsajátítását,

és csak elvétve akadt olyan diákja, akinek nem sikerült letennie az úgynevezett CAA pilótavizsgát. A gyakorlatias tanítási stílusáról híres oktató egy csikorgó gumirepülőgépet is tartott az asztalán, amelyet akkor használt, amikor fel kívánta kelteni az osztály figyelmét.

A második világháború alatt mintegy 4000 kadétot tanított meg arra, hogyan alakítsák ki pozícióikat a kaliforniai Mesa Del Ray-i King City repülőtéren. Tanítványai saját bevallásuk szerint sokszor a nővérükként tekintettek rá.

Holdtérképeket készített űrhajósok számára

Janislawski ezután az alamedai haditengerészeti légiállomáson dolgozott, ahol az Egyesült Államok haditengerészetének WAVES (Women Accepted for Voluntary Emergency Service) programjában részt vevő nőket képezte ki az égi navigációhoz szükséges repülésszimulátorokra, és haditengerészeti terveket készített a Csendes-óceáni fuvarozók és bázisok küldetéseihez.

Az 1950-es években a Transocean Airlines és a Pan American World Airways repülőtársaságok bízták meg a csendes-óceáni útvonalak feltérképezésével.

Mary Tornich Janislawski holdtérképeket is készített az űrhajósok számára Forrás: an Francisco Maritime National Historical Park

Karrierje utolsó szakaszában a űrkorszak fejlődéséhez járult hozzá és olyan térképeket készített, amelyek segítségével az Apollo-programban résztvevő űrhajósok navigálhattak a Hold felszínén. Az Institute of Navigation 1970-ben tartott, nemzeti űrtalálkozóján Janislawski égi navigációs módszereit alkalmazták, hogy a NASA útitervet tudjon készíteni a Marstól a még fel nem fedezett bolygókig való navigáláshoz.

Ő volt az első nő, aki elnyerte az Institute of Navigation Superior Achievement kitüntetést 1972-ben, amiért tengerészek, pilóták és űrhajósok generációinak segített hazajutni.

Mary Tornich Janislawski 1998. június 16-án, 90 évesen hunyt el és posztumusz kitüntetést kapott a Navigációs Intézet első női munkatársaként.

Az Apollo-11 személyzete, balról jobbra haladva: Neil Armstrong, Michael Collins, és Buzz Aldrin Forrás: Wikimedia Commons/ NASA photo

Édesanyád nem csak arra tanította a pilótákat, hogyan repüljenek az égen és térjenek vissza, de kifejlesztett egy új és teljesen más módszert a világűrben való navigálásra és a biztonságos visszatérésre

– írta egy évvel később egy levélben egykori tanítványa, „Ernie" Ford, az Egyesült Államok Légierő Parancsnokságának pilótája Janislawski lányának. – Ez tette lehetővé a bolygók közötti utazást.

Ahogy fogalmazott, Maryt nem korlátozta a puszta troposzféra, mivel a csillagokra és a Holdra szegezte tekintetét.