1978-ban az amerikai haditengerészet egyik fregattja, a USS Stein hirtelen vészhelyzetbe került, ugyanis váratlanul meghibásodott a tengeralattjárók azonosításáért felelős radarrendszere. Azonnal vissza kellett térnie a bázisra, hogy a mérnökök kijavíthassák a hibát.
A szakemberek éppen a hajótest elejére szerelt 27 tonnás szonárkupolát vizsgálták, amikor döbbenetes felfedezést tettek: a NOFOUL gumiborítást valami felszaggatta, a sérülések a felület 8 százalékát érintették.
Néhány szakadás 1,2 méter hosszú volt,
a hajórészt tehát valami egészen elképesztő erejű dolog rongálta meg, ráadásul a mélyedésekből óriási, fogszerű objektumok kerültek elő.
A NOFOUL-t a haditengerészet biológusa, F. G. Wood is megvizsgálta. A szakember megerősítette:
a sérüléseket valóban fogak és karmok okozták.
A fogak szerkezete miatt arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg egy hatalmas tintahalról van szó, de nem zárta ki, hogy teljesen ismeretlen lény tehetett kárt a fregattban. A fogak elemzése azt mutatta, hogy a tintahalnak 45 méter hosszúnak kellett lennie, vagyis körülbelül fele akkora volt, mint a Szabadság-szobor.
A jelek alapján a lény nagyobb méretű és testtömegű lehetett, és méretesebb kampókkal rendelkezett, mint a legnagyobb ismert fejlábú, az óriáskalmár. Hasonló fajoknál a csápokon elhelyezkedő kampószerű képződmények a zsákmány megragadására és széttépésére, illetve kapaszkodásra szolgálnak.
Korábban dokumentálták, hogy egyes tintahalak életük végéhez közeledve hajókba vagy más tengeri járművekbe kapaszkodnak. Az sem kizárható, hogy a lény zsákmánynak nézte a USS Stein-t, ugyanis ámbráscetek tetemein fedeztek fel már olyan sérüléseket, amilyeneket a hajótesten is észleltek.
A rejtély a mai napig nem oldódott meg. Ha a Stein-szörny egy óriáskalmár volt, akkor ez lehetett a faj leghatalmasabb egyede, amivel az ember valaha találkozott.