A római uralom elleni nagy zsidó lázadásról mesél ez az érme

Ritka érme került elő a Nagy Felkelés időszakából

A Héber Egyetem régészei egy ritka félsékeles érmét tártak fel a nagy lázadás időszakából, amely az első ilyen megmozdulásnak számított Júdea zsidó lakosságának a Római Birodalom elleni felkelései közül.

A felkelés egyfajta válaszként szolgált a növekvő vallási feszültségekre és a rómaiak által kivetett magas adókra, ami a Második Templom kifosztásához és a zsidó politikai és vallási vezetők letartóztatásához vezetett. A széles körű lázadás során lerohanták a római helyőrséget Júdeában, és az életéért menekülő, római-párti II. Heródes Agrippa khalkiszi király elhagyta Jeruzsálemet.

A rómaiak az agrippai erők támogatásával négy légiót mozgósítottak, hogy leverjék a zendülést és megbüntessék a zsidó népet, elrettentő példát állítva mások elé.

A katonák Krisztus után 70-ben érték el Jeruzsálemet, majd négy hónapra ostrom alá helyezték a várost. Végül az egész település és a Második Templom is elpusztult a heves csatározások során.

„Jeruzsálemet ... olyan alaposan a földdel tették egyenlővé azok, akik alapjaiban rombolták le, hogy semmi sem maradt meg, ami valaha is meggyőzhette volna a látogatókat arról, hogy valaha lakott hely volt." – jelentette ki a kortárs történész, Titus Flavius Josephus.

A Héber Egyetem régészei most ásatásokat végeztek a Templom-hegytől délre fekvő Ophel területén, ahol a nagy felkelés időszakából származó rétegben érmék halmazát fedezték fel. A fizetőeszközök többsége bronzból készült, de egy ezüst érme

egy rendkívül ritka félsékel is előkerült időszámításunk szerint 69/70-ből, amely egyike annak a három példánynak, amelyet valaha is felfedeztek a jeruzsálemi ásatások kezdete óta.

Ritka érme került elő a Nagy Felkelés időszakából Forrás: Tal Rogovski

Ahogy arra a szakemberek emlékeztetnek, a lázadás idején Jeruzsálem zsidó lakossága bronz- és ezüstérméket vert. A legtöbb utóbbi egyik oldalán egy serleg volt látható, fölötte ősi héber írással, amely a lázadás évét jelölte. Az érmék címletétől függően az érmék határán egy felirat is szerepelt, amely az "Izrael sékel", "Fél sékel" vagy "Negyed sékel" feliratot tartalmazta.

Az érmék másik oldalán három gránátalmát ábrázoló ág volt látható, körülötte ősi héber írással: „Szent Jeruzsálem".

A felkelés előtt a római korban kizárólag a rómaiak vertek érméket. Az őshonos érmék verése tehát egyfajta udvarias nyilatkozatnak számított, és a római uralom alóli nemzeti felszabadulás kifejeződése.

A felkelésig a félsékeles adót a libanoni Türoszban vert jó minőségű ezüstpénzekkel, az úgynevezett „türoszi sékelekkel" vagy „türoszi félsékelekkel" volt szokás fizetni

– mondta Dr. Farhi a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ezeken az érméken Héraklész-Melqart, Türosz fő istenségének képe volt látható, a hátoldalon pedig egy sas, amelyet a következő görög felirat vett körül: „Türosz, a menekültek szent városa".

Hozzátette: a lázadók által készített ezüstpénzek tehát a türoszi pénzérmék helyettesítésére is szolgáltak azáltal, hogy megfelelőbb feliratokat használtak, és (a második parancsolat által tiltott) a képeket szimbólumokkal helyettesítették.

A nagy felkelés idején készült ezüstpénzek voltak az első és az utolsó olyan érmék az ókorban, amelyek a „sékel" címet viselték. Legközelebb 1980-ban használták ezt az elnevezést az Izraeli Bank által kibocsátott izraeli sékel érméken.