A Montreáli Egyezmény - az első egyezmény, amit minden ENSZ ország ratifikált - közel 100 mesterséges vegyszert, ózonfogyasztó anyagot szabályoz. Bár a fő cél az ózonréteg védelme volt, az ózonfogyasztó anyagok erős üvegházgázok is, így a megállapodás lassította a globális felmelegedést.
Az új tanulmány megmutatja, hogy ennek egyik hatása az, hogy, akár 15 évvel késlelteti az első jégmentes északi-sarki nyarat (jelenleg úgy vélik, hogy a század közepén fog megtörténni) a jövőbeni kibocsátásoktól függően.
A Kaliforniai Santa Cruz Egyetem, a Columbia Egyetem és az Exeteri Egyetem kutatói úgy becsülik, hogy minden 1.000 metrikus tonna ózonfogyasztó anyag kibocsátásának megakadályozása a Jeges-tenger jegének körülbelül.7 km2-ét menti meg.
Dr. Mark England az Exeteri Egyetem kutatója azt mondja, hogy bár az ózonfogyasztó anyagok nem olyan bőségesek, mint más üvegház gázok, mint például a szén-dioxid, valódi hatással bír a globális felmelegedésre.
Az ózonfogyasztó anyagoknak különösen erőteljes hatása van a Sarkvidéken és jelentős szerepet játszottak a sarkvidéki klímaváltozás gerjesztésében a 20. század második felében.
Bár a Montreáli Egyezmény elsődleges célja nem ezeknek a hatásoknak a megállítása volt, fantasztikus mellékterméke van az egyezménynek. Az egyezmény ellenfelei előrejeleztek egy sor negatív következményt, amelyek legtöbbje nem történt meg, és ehelyett számos dokumentált akaratlan, a klíma szempontjából jótékony hatása van.
Lorenzo Polvani a Columbia Egyetem kutatója azt mondja, az első jégmentes sarki nyár - ami azt jelenti, hogy a Jeges-tenger gyakorlatilag jégmentes - egy jelentős mérföldkő lesz a klímaváltozás folyamatában. Felfedezésük világosan demonstrálja, hogy a Montreáli Egyezmény egy nagyon erőteljes klímavédelmi megállapodás, és sokkal többet tett, mint az ózonréteg gyógyítása az Déli-sark felett. Hatásai az egész világon érezhetők, különösen az Északi-sarkon.
Az új klíma modell szimulációkat alkalmazó tanulmány azt mutatja, hogy az ózonréteg védelme maga nem játszott szerepet a Jeges-tenger jégvesztésének lassulásában - minden haszon az ózonfogyasztó anyagokhoz, mint üvegházgázokhoz kapcsolódik.
Az ózonfogyasztó anyagokat (amik halogénezett szénhidrogéneket tartalmaznak) a múlt században ipari felhasználásra fejlesztették, hűtőszerekként, üzemanyagként.
A Montreáli Egyezmény, amelyet már az összes, 198 ENSZ tagország aláírt, szabályozta ezeket a vegyületeket az ózonréteg védelmében, amely védi sz embereket és a környezetet az ultraviola sugárzás káros szintjeitől.
Az erőfeszítés sikeres volt, az ózonpusztító anyagok légköri koncentrációja csökkent az 1990-es évek közepe óta és azt jelzi, hogy az ózonréteg elkezdett gyógyulni. A kutatás szerint azonban az ózonfogyasztó anyagok a 2010-2020 időszak óta enyhén emelkedtek, tehát a vigyázat még szükséges.
(Forrás: https://phys.org/)