Itt a NASA sötét titka: már rég életet találtak a Marson, de elpusztították

Egyelőre nem sikerült olyan sziklaszilárd bizonyítékokat találnunk, amelyek marsi életre utalnának. Lehet azonban, hogy a vörös bolygó nagyon is lakott volt, csak kíváncsiságunkkal véletlenül kiirthattuk a „marslakókat", állítja egy kutató.

Közel ötven év telt el azóta, hogy az amerikai Viking űrszondák sikeresen leszálltak a Marson. Ezek az űreszközök vélhetően sikeresen azonosították is a marsi élet jeleit, ám tevékenységükkel egyúttal el is pusztították a Földön kívüli organizmusokat. Ezt a nézetet képviseli Dirk Schulze-Makuch, a németországi Berlini Műszaki Egyetem asztrobiológusa, aki a Big Think című tudományos portálon fejtette ki gondolatait.

Pusztító kísérletek

A Viking leszállóegységek 1976-os landolásakor volt egy lista a célokról. Az egyik ezek közül a marsi bioszignatúrák – vagyis az életre utaló biokémiai nyomok – keresése és kimutatása volt. Egyetlen űreszköz sem végzett a mai napig hasonló kísérleteket a bolygó felszínén.

Az egyik kísérlet során a gázkromatográf-tömegspektrométer klórozott szerves anyagokat azonosított. Ezt akkor a kutatók emberi tisztítószerekből származó földi szennyeződésnek vélték, és nem vették elég komolyan az eredményeket. Később kiderült, hogy nem ez a helyzet, és a szerves anyagok klórozott formában mindig is jelen lehettek a Marson.

A Viking kísérletei azonban pusztítóak voltak: a vizsgálatok során a mérésekhez a mintákat fel kellett melegíteni, hogy ezzel szétválasszák a különböző anyagokat.

A hevítés során pedig pont azok a szerves anyagok pusztulhattak el, amelyeket a szondák eredetileg kerestek.

De más kísérletek is hasonlóan rombolóak lehettek; például az anyagcserére és fotoszintézisre utaló bizonyítékok keresése során a kutatómunka részeként vizet adtak a marsi talajmintákhoz. Érdekes módon ezen vizsgálat eredményei pozitívak lettek, amik cáfolták a gázkísérletek lelombozó megállapításait.

Ez mind a mai napig egy nehezen értelmezhető, zavarba ejtő eredmény

– mondta Dirk Schulze-Makuch.

Csakhogy a vizes kísérlettel valami tragikusat is előidézhettünk: a korábbi elgondolás az volt, hogy a marsi élet a földihez hasonló, és a túléléshez vízre van szüksége. Ma már tudjuk, hogy nem ez a helyzet: ha léteznek is organizmusok a vörös bolygón, azok az extrém szárazsághoz adaptálódtak.

Ha ezt az ökoszisztémát megbolygatjuk (például azzal, hogy vízzel árasztjuk el), az katasztrofális hatással járhat a marsi életre nézve.

"Olyan ez, mintha egy idegen űrhajó találna ránk, miközben félholtan bolyongunk egy sivatagban, és azzal akarna megmenteni, hogy ledob minket az óceán közepére. Valami hasonlót tehettünk azokkal a szárazsághoz szokott marsi élőlényekkel is, amik nem tudtak mit kezdeni a sok vízzel, és emiatt elpusztultak" – magyarázza Dirk Schulze-Makuch.

A Viking 2 leszállóegysége által készített fotó a Mars felszínéről 1976 szeptemberében Forrás: NASA

Ne úgy kezeljük a Marsot, mint a Földet!

A kutató szerint a korábbi eredmények körül továbbra is nagyon sok a kérdőjel, nem zárható ki, hogy már csaknem fél évszázada rábukkanhattunk a marsi élet nyomaira, amivel rettentően hanyagul bántunk. Ezért a jövőbeni kísérleteknek mindenképpen figyelembe kell venniük a Mars környezeti tulajdonságait, és potenciális ökoszisztémájának sajátosságait.