A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy az ember „elvesztette az irányítást" a vékonyodó jégtáblák – a fő jégtakaró peremén lebegő fagyott gerincek – sorsa felett, amelyek stabilizáló szerepet játszanak azáltal, hogy visszatartják a gleccserek óceánba történő áramlását.
A jégveszteség felgyorsult a nyugat-antarktiszi régióban az elmúlt évtizedekben, és a tudósok szerint a terület hatalmas jégtakarója elég vizet tárol ahhoz, hogy több méterrel megemelje az óceánok szintjét.
Így közeledhetünk egy „éghajlati fordulóponthoz". A Nature Climate Change című folyóiratban megjelent, új tanulmányban a szakemberek számítógépes modellezéssel megállapították, hogy
elkerülhetetlen a jégtakaró gyorsabb olvadása a következő évtizedekben, miközben az óceán felmelegszik.
Eredményeik nagyrészt megegyeztek még egy olyan forgatókönyv esetén is, amelyben az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkent és a felmelegedés az iparosodás előtti időkhöz képest, a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 Celsius-fokos, ambiciózus célon belül maradt.
Úgy tűnik, hogy elveszítettük az uralmat a Nyugat-Antarktisz jégtakarójának olvadása felett a 21. században
– mondta Kaitlin Naughten, a British Antarctic Survey vezető szerzője a ScienceAlert online tudományos portálnak.
Naughten és kollégái kutatásuk során azt a folyamatot vizsgálták, ahogyan az óceáni vizek megolvasztják az Amundsen-tenger úszó jégpolcainak alsó részét.
A tudósok még a legjobb esetben is azt találták, hogy az óceánok felmelegedése mintegy háromszor olyan gyors lesz a 21. században, mint a 20. században.
Szimulációink azt sugallják, hogy az óceánok felmelegedésének és a jégtáblák olvadásának gyors növekedése várható az évszázad hátralévő részében
– mutatott rá Naughten, aki bár nem tudta megjósolni a tengerszint emelkedésének pontos következményeit, de szerinte „minden okuk megvan arra számítani, hogy mindez tovább növekedik, amely az előrejelzések szerint az évszázad végére már most is elérheti az akár egy métert".
Hozzátette: a nyugat-antarktiszi jégtakaró olvadása az éghajlatváltozás egyik olyan hatása, amelyhez valószínűleg alkalmazkodnunk kell.
Sok millió ember él világszerte alacsonyan fekvő tengerparti területeken, és a prognózis szerint néhány „partmenti közösségnek vagy máshová kell építkeznie, vagy el kell hagyni a területet".
Alberto Naveira Garabato, a Southamptoni Egyetem fizikai oceanográfia professzora szerint a kutatás „kijózanító". Úgy véli, hogy a szimuláció jól szemlélteti: valószínűleg a múltbeli döntéseink eredményezték a nyugat-antarktiszi jégtakaró jelentős olvadását és az ebből következő tengerszint-emelkedést, amihez az elkövetkező évtizedekben és évszázadokban elkerülhetetlenül alkalmazkodnunk kell majd. Kiemelte azonban, hogy
a jelentésnek egyfajta „ébresztőnek" kell lennie, hogy elkerüljük az egyéb, vonatkozó, súlyos éghajlati hatásokat; beleértve a kelet-antarktiszi jégtakaró olvadását, amelyet jelenleg stabilabbnak tartanak.
A tanulmány szerzői továbbá hangsúlyozták, hogy bár az ambiciózus kibocsátáscsökkentés ebben az évszázadban nem sokat változtatna a nyugat-antarktiszi jégtakaró veszteségén, a hosszú távú hatásai nagyobbak lehetnek.